A vetés után bekövetkező hűvös, csapadékos időjárás esetén a gomba a csírát és a gyökeret támadja meg, elpusztítva a növényt, ezáltal okozva tőszámhiányt. Leglátványosabb tünete azonban a csőpenészesedés, melynek kialakulásában a kukoricamoly, és a gyapottok bagolylepke kártételének egyre nagyobb szerepe van. A kórokozó Fusarium fajok zömmel talajlakók, a talaj természetes alkotói, melyek egyébként részt vesznek a szerves anyagok elbontásában, ezért bármilyen talajtípuson számíthatunk kártételükre. Polifág kórokozók, melyek főként a kukoricára és a búzára nézve patogének, de számos egyéb gazdanövényük is van. A folyamatos kukorica-kalászos bikultúra, ill. a kukorica monokultúra elősegíti a fajok akkumulációját a talajban.

A következőkben a fuzáriumos szártőkorhadással – kórokozója általában a Fusarium graminaerum és a Fusarium moniliforme - kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani, melyről általában kevesebb szó szokott esni. A kórokozó általában a valamilyen oknál fogva legyengült, rosszul táplált, sérült, stresszhatásokat rosszul viselő hibridet, azaz, a diszpoziciós állapotba került kukoricát fertőzi meg. Így például a kukoricamoly által károsított szárak szinte mindig fertőzöttek.

Milyen körülmények kedvezők a fertőzéshez? A virágzás környéki aszályosabb időszak, és az érés során fellépő csapadékos időjárás a károsításának kedvez, melynek következtében a szárrothadás mértéke jelentősen nő. E Fusarium a gyökeret és a szárat, elsősorban a másodlagos szárcsomót támadja meg. A parenchimás szövet szétesését okozza, a bélszövet szinte eltűnik, később a teljes szár az edény-nyalábok mentén párhuzamos hasábokra hasad szét, ezáltal a kukorica dőlése következik be, ami a gépi betakarítást nehezíti meg. Az évjáratok többségében megfigyelhető, hogy a korábbi fajták erősebb mértékben fertőződnek, példa erre a 2010-es év is. (1. diagramm)

A GOSZ-VSZT provokációs kísérleteiben évek óta vizsgálják a hibridek fuzáriumos szártőkorhadással szembeni toleranciáját. Ezen kísérletekben a 2010-es évben az igen korai éréscsoportban a DKC 3705 (FAO 290), a korai éréscsoportban a DKC 4590 (FAO 360),  és a DKC 4490 (FAO 370), a középérésűek között a DKC 5276 (FAO 460), és a DKC 5190 (FAO 480) átlag feletti, míg a DKC 4795 (FAO 380) kimagasló toleranciát mutatott. A DKC 4795 mellett szól, hogy a legkeresettebb éréscsoportban a magas fertőzési nyomásnak kitett helyeken Jánoshalmán, Eszterágpusztán nem mutatott fertőzöttséget, míg volt olyan hibrid, amely 45-50 %-ban fertőződött. Megállapítható, hogy erős fertőzési nyomás esetén a termesztés sikerességét nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen hibridet választunk.

Mit tehetünk a betegség ellen?
Megfelelő agrotechnika alkalmazásával, egy kis odafigyeléssel megelőzhető, vagy alacsony szinten tartható a kártétel.

A következő lehetőségeket emelném ki:

  • szármaradványok felaprítása, talajba forgatása
  • vetésforgó betartása
  • jó minőségű talajmunka (ebben az évben ez nagy kihívás, lásd előző DEKALB Hírlevélben)
  • nagyon korai és mélyre vetés kerülése
  • harmonikus tápanyag ellátás
  • kerüljük az egyoldalú N műtrágyázást
  • a hibridek igényeinek megfelelő tőszám megválasztása
  • rovarkártevők elleni védekezés
  • megfelelő vetőmagcsávázás
  • HIBRIDVÁLASZTÁS

Ha korán vetünk, akkor erre alkalmas hibridet válasszunk, és mindenekelőtt vegyük figyelembe a hibrid stressztűrőképességét, szárszilárdságát, és fuzárium toleranciáját.. Mindezen tulajdonságok megléte mellett, a nagy terméspotenciálról és a jó vízleadásról sem kell lemondanunk.
Ezen tulajdonságok ötvözete a következő hibridekben található meg:
FAO 200: DKC 3705
FAO 300-390: DKC4082; DKC4590; DKC 4490, DKC 4795, DKC 4608
FAO 400-490: DKC 4995, DKC 5170, DKC 5276; DKC5190
Érdemes tehát elgondolkozni, hogy aki búza vagy kukorica után szeretne kukoricát vetni, és esetlegesen tud e jó talajmunkát végezni ebben az évben, vagy megalapozta e ennek lehetőségét, az milyen hibridet választ. Bízom benne, hogy e rövid tanulmány segítséget nyújt a döntés előtt álló gazdáknak.

Töltse le a cikket PDF formában ITT!