Ezzel párhuzamosan az őszi vetések az erős fagynak kitett állapotban néhány napig érdemi hótakaró nélkül vagy csak egy nagyon vékony hólepeltől védve dacoltak a hideggel. Mindez fokozott figyelmet érdemel, hiszen az őszi káposztarepce télállóságának határát szakmai berkekben -15 – -20°C-ban szokás meghatározni, így joggal merül fel a kérdés a repcetermesztőkben, hogy hogyan tudták átvészelni ezt a kritikus időszakot a repce állományok, ill. milyen következményekre és ebből adódóan milyen állománykezelési stratégiákra érdemes felkészülni az elkövetkezendő hetekben.

Mely tényezők határozzák meg a repce télállóságát?

  • a növényfejlettség
  • a növények felkészültsége a kemény fagyra
  • a növények tápanyag ellátottsága
  • a fagy-stressz mértéke és hossza


A) Növényfejlettség
A legjobb télállóságú növények 8-12 levéllel, 1-1,5 cm gyökérnyak átmérővel és mélyen ülő tenyészőcsúccsal rendelkeznek, azaz tőlevélrózsás állapotban telelnek be. Minél inkább eltér a növények, az állomány állapota ettől a fenológiai optimumtól, annál nagyobb a veszélyeztetettségük is.  A fejletlen, kis növényeket ugyanúgy a kifagyás veszélye fenyegeti, mint a túl nagyokat.  Miközben a kis növények túl gyengék, a túl nagyokat szabályosan szétrobbanthatja a fagy. Különösen veszélyeztetettek azok az állományok, amelyek a tél előtt már a szárba indulás állapotába kerültek. Bár 2011 őszén nem az állományok túlfejlődése volt az általános kép, de a jobb állományokban a relatív magas hőmérsékletek, a hosszabb vegetációs időszak vezethetett ilyen állapotokhoz is. Itt abban reménykedhetünk, hogy a főhajtás elvesztése esetén a növény képes lesz az oldalelágazások segítségével regenerálódni.


B) A növények felkészültsége a kemény fagyra
Ahhoz, hogy a növény kellően alkalmazkodni tudjon a legkeményebb fagyhoz, a csökkenő hőmérséklethez való fokozatos adaptálódásra van szüksége.  Az első fagyok beálltával megindul a sejtekben a „fagyálló” funkciót betöltő foszfolipidek felhalmozódása, majd az alkalmazkodási szakasz végén a sejtekben vízelvonás megy végbe, ami tovább emeli a foszfolipidek relatív koncentrációját.
Az alkalmazkodó képesség maximuma esetén a növények a -25 °C-os tartós faggyal is megbirkóznak.  Magyarországon a repcék decemberben és még részben január folyamán is tudtak fejlődni, növekedni. Egyelőre kérdéses azonban, hogy a február eleji kemény fagyok előtti lehűlés szakasza elegendő volt-e a szükséges alkalmazkodáshoz.