Az alapellátás biztosításának mennyiségi szemlélete mellett az utóbbi időben mindinkább tért hódít az egészségmegőrzésre, a betegség-megelőzésre való törekvés, melyhez mindenekelőtt kellő mennyiségű, de azon belül az életfunkciók megfelelő működését biztosító tápanyag összetételű élelmiszer-alapanyagokra, növényi- és állati terményekre, illetve termékekre van szükség.

A minőség összetett fogalom, esetünkben a fogyasztói igényeknek, a szükségleteknek való „megfelelés”-t kell érteni alatta. Mást ért és tart jó minőségű búzának a pékmester, ha azt kenyérsütésre kívánja felhasználni, vagy mást a kekszet készítő, ha abból jól omló háztartási kekszet óhajt előállítani. Ugyancsak más minőségi mutatóknak kell megfelelnie annak az őszi-, vagy tavaszi árpának is, melyet a sörgyártáshoz, vagy éppen takarmányozási célra kívánnak felhasználni. A fehérjetartalom szempontjából az előbbieknél a minél nagyobb-, az utóbbiaknál a lehető legkisebb volna kívánatos.

A minőségi árutermesztést megalapozó feltételrendszer megismerése terén az utóbbi időszakban sok hazai vizsgálat történt, s a kalászos gabonafélék közül a közönséges búzát érintő ok-okozati összefüggések feltérképezése van a legelőrehaladottabb állapotban. A termesztés biológiai alapját jelentő fajtát nagyon sok mennyiségi és minőségi tulajdonsággal jellemezhetjük, az esetek többségében már a minőségi bélyegeket is számszerűsítjük. A tulajdonságok közül a mennyiségi szemlélet eluralkodása miatt ma még elsődleges a termőképesség, melyet nagyon sok résztulajdonság eredő vektoraként kell kezelni. A legfontosabbakat felsorolva, a termés mennyiségét kalászosok esetén a betakarításkori tőszám, az egy tőről fejlődő kalászszám, a kalászonkénti szemszám, valamint az ezerszemtömeg határozza meg. A „minőségi” tulajdonságok szerinti követelményeket szabványok írják elő, s ezek közül a búzára vonatkozóan a hektolitertömeg, a betakarításkori nedvességtartalom, az acélosság, a nyersfehérje-tartalom, a nedves sikér mennyisége, a sikérterülés és a sikérnyújtás, a farinográfos/valorigráfos értékszám, valamint az ez alapján történő sütőipari osztályba való sorolás, a Hagberg-féle esésszám és a szedimentációs érték (Zeleny index) az alapvetők. A szemből előállítható termékek körének meghatározása terén ugyanakkor már nem hanyagolható el a héj/bél aránynak (a fehér liszt kiőrölhetőségének mutatója), az alveográfos értékszámoknak (P, L, P/L, G, W), a fehérje összetételének (glutén index), az aminosav-tartalomnak és azok egymáshoz való arányának, a keményítőtartalomnak és a szemcsestabilitásnak, valamint a hamutartalomnak az ismerete. Csak sütéspróbával határozható meg a próbacipó tömege, illetve annak térfogata és alaki hányadosa. A legújabban bevezetett mikotoxin-tartalomra és növényvédőszer-maradványra vonatkozó vizsgálatok élelmiszerbiztonsági célt szolgálnak.

Egy adott fajta konkrét helyen való termeszthetőségét, valamint a termés mennyiségi és minőségi tulajdonságait befolyásoló tényezők köre szintén meglehetősen nagy. E tényezők összefoglalóan 5 fő csoportba oszthatók, s ezek a következők: biotikus, geográfiai, edafikus (talajtani), klimatológiai és termesztéstechnológiai (a csoportok részletes ismertetésére e helyütt nem vállalkozunk). A biotikus csoportba sorolandó maga a fajta is, annak megannyi termeszthetőséget meghatározó tulajdonságával együtt. Ez utóbbiak közül lényeges az adaptációs képesség, a termésbiztonság, a tenyészidő-igény, a szárszilárdság, a télállóság, a víz- és tápanyaghasznosító képesség, valamint a betegségekkel szembeni rezisztencia.

A felsorolt tényezők mindegyike, valamint azok elemei között bonyolult összefüggésrendszert találunk. Gyakran előfordul, hogy egy-egy tényező, vagy annak akár csak egy eleme teszi lehetővé a fajta sikeres termesztését, vagy éppen megakadályozza azt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a korábban ismertetett fajtatulajdonságok közötti kapcsolatrendszer sem egységes. Vannak ugyan nagy általánosságban megfogalmazható összefüggések, mint pl. a termés mennyisége és a minősége közötti negatív korreláció, vagy a fehérje- és a sikértartalom közti nagyon szoros pozitív kapcsolat, azonban ezeknek a kölcsönhatásoknak az érvényre jutása sem garantálható kedvezőtlen ökológiai, vagy termesztéstechnológiai körülmények esetén. Az is biztos, hogy egyetlen olyan fajtával sem rendelkezünk, mely minden körülmények között minden elvárásnak eleget tudna tenni. Így a céltudatos cselekvéshez marad az információszerzés és az adatfeldolgozás nem kevés energiát követelő munkája, s azok után a felhasználási célnak megfelelő fajtakiválasztás, a fajtaspecifikus tábla szintre lebontott agrotechnika kidolgozása, végül a megtervezett műveletek minél pontosabb végrehajtása.

Dr. Kajdi Ferenc
egyetemi docens
Kótai István PhD. hallgató
Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár