A talajművelés minősége döntően befolyásolja a növénytermesztés eredményességét. A környezeti tényezők (túl sok csapadék, aszály stb.) káros hatása sokkal kisebb azokon a területeken, ahol korszerű agrotechnikát -benne célszerű talajművelést- alkalmaznak. Nem véletlen, hogy a szántás, mint alapvető talajművelés minősége régtől foglalkoztatja a szántó-vető embert éppúgy, mint a mezőgazdasági technika fejlesztéséért felelősséget érző szakembereket. Ez az érdeklődés, szükségszerűség és felelősség hozta létre a szántóversenyeket. Az első (mai értelemben vett) szántóversenyek a XIX. század elején voltak Írországban, ill. Új-Zélandon, ahol 1816-ból, illetve 1820-ból találhatók korabeli leírások ekeversenyekről.
Magyarországon az első gyapjúkiállítás és ekeverseny 1841-ben volt. Az akkori rendezők korszerű gondolkodását mutatta, hogy a gépi szántásnál a bírálati szempontok között a szántás minősége mellett mérték a szántás idejét, a felhasznált hajtóanyag mennyiségét, a ráfordított munkaidőt és a forgók elmunkálásához szükséges időt is. Érdekességként említhető, hogy az 1913-as galántai szántóversenyen a magyarok mellett az USA-ból 15, Németországból 8, Angliából 2 gépegység vett részt. A két világháború közötti időszakban 1925-30 között Magyarországon öt nagy versenyt rendeztek.
A mozgalom a második világháborút követően teljesedett ki. A szántóversenyek rendszerbe foglalásáról a Szántó világszövetség (World Ploughing Organization) 1952-es megalakulása óta beszélhetünk. Az alapszabály szerint a Szövetség célja, hogy:
• fejlessze a szántás tudományát és gyakorlatát;
• népszerűsítse a szántó világversenyeket;
• segítse a bemutatók és kiállítások szervezését;
• nyújtson támogatást és segítséget a műszaki fejlesztéshez;
• alapozza meg az élelmiszertermelést a világ növekvő népessége számára;
• segítse a barátságot és a megértést a tagországok népei között;
• támogassa az együttműködést mindazon szervezetekkel és csoportokkal, amelyek ugyanezen célokért dolgoznak.

A világversenyek mindenütt jelentős nézőközönség előtt folynak, azokhoz általában az országos versenyeket is hozzákapcsolják és mindenütt hatalmas álló és munka közbeni gépbemutatókat szerveznek. Az újkori versenyek három szakaszra bonthatók.
• 1961-1987: Az Országos Felnőtt és Ifjúsági Szántóversenyek (1961-78) tulajdonképpen még kisgépekkel és a WPO szabályzata szerint működtek. A nagyméretű gépcsoportok terjedése és a KGST hatása az 1978-87 közötti időszakban dominált.
• A hazai szántóverseny mozgalom a 90-es évek elejétől jelentős fejlődést ért el. 1994-ben újjáalakult a Magyar Szántóverseny Szövetség, mely a minőségi szántás elsajátításának támogatását, a szaktudás javítását, a képzés erősítését igyekezett elősegíteni. Bővült az eredeti program először a nagygépekkel, majd a váltvaforgató ekékkel és 1998-tól a fogatos szántással.
• Mára kialakult a területi szántóversenyek rendszere. Általában 9-10 területi verseny legjobb szántói jutnak az országos döntőbe, ahol megszerezhetik a jogot a következő évi világversenyeken (EB, VB) való részvételre.