A takarónövények is pénzt hozhatnak a házhoz

Munkaráfordítást igényel, kopik a traktor, égetjük a gázolajat és még a vetőmagos céget is gazdagítjuk. Ha Ön is így tekint a zöldítés keretében használt ökológiai másodvetésre vagy a nitrogénkötő növényekre, akkor van egy jó hírünk: ezek a növények gazdasági szempontból nyereségesek is lehetnek.

Zöldtrágyázás és takarónövények: mi a különbség?

A takarónövények alkalmazása hasonlít a zöldtrágyázáshoz: az elv azonos (a talajok javítása, építése), azonban a módszer más. A zöldtrágya lényege a leforgatás, tehát az adott növényállomány akkor fejti ki hatását, amikor a talajba kerül. Ezzel szemben a takarónövények lényege a talaj takarása, azaz itt a talajon álló, majd fagyás, zúzás vagy gyomirtás után elhaló növénytakarón és mulcson van a hangsúly. A zöldtrágyával, amint a neve is mutatja, a talaj tápanyag- és szervesanyag-tartalmának növelése a célunk, míg a takarónövények feladata az erózióvédelem, a talajélet és talajegészség növelése, a tömörödött rétegek áttörése, a víz- és tápanyag-gazdálkodás javítása és a hasznos szervezeteknek szükséges élőhely biztosítása.

Hol mutatkozik meg a takarónövények haszna?

Az erőforrások – a napfény, a szén-dioxid, valamint a nedvesség – nem csak a főnövény tenyészideje alatt állnak rendelkezésünkre, hanem a vetés előtt és a betakarítás után is. A takarónövények ezt a hézagot töltik ki: hasznosítják a rendelkezésre álló napfényt és tápanyagot, ezáltal biztosítják a gyökérfolytonosságot, amely az aktív talajélet feltétele. Hiába a baktériumtrágya vagy a talajtoló anyag, a kultúrnövény gyökérzete nélkül a talajlakó élőlények nem képesek a maximumot nyújtani. Ne gondoljuk, hogy csak baktériumok élnek a talajban: számtalan sugárgomba, protozoa, gilisztafaj és egyéb élőlény népesíti be a közeget, ahol a törékeny egyensúly megőrzésében a növényi gyökérzetnek kiemelt szerepe van.

fotó: no-tillfarmer.com

A tápanyag-gazdálkodáson is nyerhetünk egy jó keverékkel: a takarmányborsó és a retek keveréke például kiválóan hasznosítja a szervestrágyából és a hígtrágyából felszabaduló tápelemeket. A nitrogénkötő pillangósok és a tápanyagok intenzív felvételére képes keresztesvirágúak és fűfélék jó kombinációt alkotnak, és utóbbiak nem csak a nitrogént, hanem a ként és a káliumot is jól hasznosítják. Egy pillangós növény átlagos körülmények között 80-100 kg/ha nitrogén megkötésére képes – ez hektáronként 300-370 kg 27%-os műtrágya-mennyiséggel egyenértékű hatóanyagot jelent.

A talajjavító keverékek segíthetnek a gyengébb adottságú területek „felzárkóztatásában”, például a zab és a retek, valamint kisebb mennyiségben hozzáadott mustár és len keveréke omlósabb, porózusabb talajszerkezetet hagy maga után. A változatosabb növénytakarónak köszönhetően növekszik a szervesanyag-tartalom is, amelynek következtében javul a talaj vízelvezető képessége. Így kevesebb víz folyik le, illetve szivárog el a területről, és ezzel együtt a kimosódó tápanyagok mennyisége is csökken.

A megtérülés számokkal alátámasztva

A fenti hangzatos tényeket az USA-beli Robison testvérek kísérletével próbáljuk meg alátámasztani. Az 1968 óta forgatás nélkül művelt, indianai farmon álló szójába hétféle takarónövény (olajretek, olaszperje, bíborhere, takarmányborsó, tarlórépa, rozs, zab) különböző keverékeit vetették szórva vetéssel 2011 nyár végén. Mindegyik keverék jól kelt, köszönhetően a szerencsés őszi csapadékos időnek. A takarmányborsó, a tarlórépa és a bíborhere a telet is átvészelte, így végül vegyszeresen terminálták őket.

A keverék által majdnem 100%-osan gyommentesen tartott táblába kukoricát vetettek. A 65 ezres tőszámmal elvetett állomány egységesen 170 kg/ha nitrogént kapott, valamint a teljes táblán ugyanazokat a növényvédőszeres kezeléseket végezték el. Aztán beütött a szárazság: május 1. és július 31. között alig 50 mm csapadék hullott, nagy része július 19. előtt. Összesen 42 napig volt 32 Celsius fok felett hőmérséklet, és 8 napig 37 fölé ment a hőmérő higanyszála.

Mit mutattak a mérések? A penetrométert a kontroll területen 20 cm-ig sikerült lenyomni, míg a takarónövényekkel „kezelt” parcelláknál nem volt ritka az 50 cm-es mélység sem. A klorofill mérésére használt eszköz 34-36 közötti értékeket mutatott a köztes növények nélküli sávban, míg a takarónövényes részeken 40-41 körüli számokat lehetett leolvasni június és július folyamán.

A végső szót mindig a mérleg mondja ki: a kontrollparcelláról 6,62 t/ha kukoricát takarított be a testvérpár. A takarónövények 0,9-3,7 t/ha terméstöbbletet eredményeztek, amelynek értékesítési árából kivonva a takarónövények vetőmag költségét, ezeket a számokat kapjuk:

Diriczi Zsombor