Nem nehéz megtalálni Csókási Lajos házát Szabadbattyánban. A takaros portával szemben, az út túloldalán jókora gépszín, benne munkagépek, ekék, tárcsák, egy talajlazító, no és egy hatalmas Claas Tucano kombájn. Csengetésünkre a házigazda a teraszról szól: nyugodtan jöjjünk be, a kapu nyitva, a kutya pedig a telepen. Az ötvenes éveiben járó, mosolygós férfi odabent hellyel kínál, felesége ásványvizet, kávét hoz nekünk, és bemutatja középső fiát, a 24 éves Dánielt, aki épp’ otthon van.



Családban marad

Dani édesapja mellé ül, és hallgatja a beszélgetésünket. Hamar kiderül: nem puszta kíváncsiságból teszi, hiszen ő is aktív tagja a családi gazdaságnak. „A fiúk hárman vannak, a legidősebb, Gergő 27, a legfiatalabb, Ádám 20 éves. Hozzám hasonlóan mindhárman mezőgazdasági technikusi végzettséggel rendelkeznek, és együtt dolgozunk a vállalkozásban” – mondja Csókási Lajos. Így négyen minden munkát el tudnak végezni, még a legzűrösebb betakarítási kampányban is. Amint meséli, tavaly például a búza aratásakor Gergő és Ádám a kombájnokon ült, Dani a szállítást végezte, a családfő pedig a szárítónál dolgozott.

A Csókási család 250 hektáron gazdálkodik, ennek fele saját tulajdon, a másik fele bérelt föld. Jó húsz kilométeres körzetben elszórtan, több mint 80 darabban van ez a terület, a 0,4 hektárostól a 30 hektáros tábláig a legkülönbözőbb méretben. „Ennek az a hátránya, hogy szinte már azt is nehéz fejben tartani, melyik táblán éppen milyen növény van, nemhogy azt, éppen hol, milyen munkát kell végezni. Cserélünk, s ha tudunk, vásárolunk, próbáljuk úgy összerakosgatni a földjeinket, hogy lehetőleg minél több nagyobb, legalább 10–14 hektáros táblánk legyen” – tudjuk meg a gazdától.

Ami a földek minőségét illeti, van itt 8 aranykoronás homok, de van 26 aranykoronás, kötöttebb föld is; a teljes terület zöme 25–26 aranykoronás. „Most kezdődik a ’zöldítő program’, a kötelező ugaroltatás, úgyhogy ennek keretében a leggyengébb adottságú területeket kivesszük a termelésből, vagy próbáljuk zöldtrágyával erősíteni” – avat be terveibe Csókási Lajos.
Éppen a földterületek racionalizálása révén, már-már véletlenül ismerkedett meg a Phylazonittal is. „Van egy gazdatársam, aki évek óta használja a Phylazonitot, vele cseréltem el egy földterületet, hogy egyesíthessek egy táblát. A következő évben azt láttam, hogy noha az egész táblában ugyanazt a technológiát alkalmaztam, ugyanazt a vetőmagot, műtrágyát, növényvédelmet használtam, azon a részen, amit újonnan szereztem, más volt a növények állapota, habitusa, mint mellette jobbról-balról a többinek. Szemmel látható volt a különbség: volt egy lépcső az állományban, tíz-tizenöt centivel magasabbak voltak a növények. Ez meggyőzött, azóta egyre nagyobb területen használom én is a Phylazonitot.”

Kukorica, búza, repce, napraforgó – ezeket a hagyományos növényeket váltogatják a gazdaságban, és ezekben alkalmazzák a talajoltást. Mint megtudjuk, szárbontásra még nem használtak Phylazonitot, kizárólag vetés előtt injektálják a talajba, és most azt tervezik, hogy a vetőgépüket felszerelik injektorral, hogy a vetéssel egy menetben alkalmazhassák a talajoltószert.


Új társ: a Phylazonit

A tavalyi esztendő volt a harmadik, amikor Phylazonit talajoltószert használtak a földjeiken, és máris kimagasló eredmények születtek. A családi gazdaság részt vesz egy hároméves műtrágya-kísérletben, amit egy forgalmazó szervez. Ennek keretében, egy egybefüggő, 18 hektáros táblát három részre osztottak: 5 hektáron a kísérletet szervező műtrágya-technológiáját alkalmazzák, 5 hektáron a megszokott mennyiségű tápanyagpótlás folyik, és a két terület között létrehoztak egy elválasztó puffer zónát. A kísérletet megelőzően talajvizsgálatot végeztek, és a szervező cég szakértői ennek eredményei alapján határozták meg az optimális műtrágyadózisokat. Az első évben, a kísérleti parcellában feltöltötték a talajt, a második esztendőben pedig az első termés alapján számították ki a szükséges adagokat. A teljes területen alkalmaztak Phylazonitot vetés előtt, azonos volt a technológia, a vetőmag, minden munkát egyszerre és azonos módon végeztek a táblán, kizárólag a műtrágyázásban volt különbség.

„Az első évben, 2012-ben kukorica (Pioneer 9494-es hibrid) volt a területen, akkor feltöltésként a kísérleti parcella kapott 700 kg/ha pétisót, és 5-10-30-as NPK-trágyából 100 kg/ha-t. A pétit vetés előtt, az NPK-t alaptrágyaként ősszel juttattuk ki. Abban az évben hatalmas aszály volt, s ennek eredményeként a saját területen 5, a kísérletin 7 mázsát arattunk. Az előző évben ugyanitt 10 tonna volt az átlag” – emlékezik Csókási Lajos.

A következő évben napraforgót (Clearfield Neoma hibrid) vetettek, és ez alá a kísérleti parcellán már csak 132 kg/ha pétisó ment ki vetés előtt, valamint starternek a vetéssel együtt a 10-15-15-ös NPK-trágyából 140 kg/ha. Ez az állomány ezen felül kapott lombtrágyát is, és természetesen vetés előtt a teljes területre kijuttatták a Phylazonitot. A betakarítás után derült ki az eredmény: a műtrágyával bőségesen ellátott, előzőleg feltöltött kísérleti parcellán a napraforgó 4,8 tonna/hektár eredményt produkált, a gazda megszokott, hagyományos tápanyag-utánpótlási módszerével kezelt területen pedig 4,4 tonna/hektárt!

„Ebben a kimagasló hozamban biztosan közrejátszott az is, hogy az előző évben az a silány kukorica nem igazán zsarolta ki a talajt, és bár a nitrogén nagy része nyilván kimosódott, talán maradt a talajban annyi többlet, hogy ilyen magas termést tudjon produkálni a napraforgó. Ugyanakkor az én 4,4 t/ha termésem is igen szép eredmény, úgyhogy egészen biztos, hogy nagy szerepe volt benne a Phylazonitnak” – mondja a szabadbattyáni termelő.


Hibridbúza: 10 tonna/hektár

Ugyancsak szép eredményt értek el az elmúlt évben a hibridbúzával is. Húsz hektár, Phylazonittal kezelt területen vetettek Saaten-Union Hystar vetőmagot, amely hozama végül megközelítette a hektáronkénti 10 tonnát – ugyanebben az évben a hagyományos búzával 6,5–6,7 tonnát sikerült produkálni. „A malmi minőséget nem érte el a termény, euro minőségű volt, de ha a számokat nézzük, akkor így is szép az eredmény: tavaly 45 ezer forint volt a malmi, 42–43 ezer az euro-búza ára, tehát a teljes árbevétel alapján ez nyert. Ráadásul, míg a hagyományos fajtákból 250–300 kg/ha vetőmag kell, addig a hibridből elég 75 kg, mert ez jobban bokrosodik, és a mellékhajtásokból is teljes értékű kalász fejlődik. Ugyan valamivel drágább a vetőmag, mert a korábbi vetés miatt rovarölő csávázóval kell kezelni, de még így is bőven megéri. Most ősszel is vetettünk hibridbúzát, megkapta a Phyalazonitot, bízunk az időjárásban, megpróbáljuk felülmúlni a tavalyi eredményt” – bizakodik a gazda.

A beszélgetés végeztével autóba ülünk, és Csókási Lajos nem kis büszkeséggel mutatja meg a vasútállomás közelében álló hatalmas raktárépületet, s benne a családi gazdaság gépparkjának nagyobbik részével. Van itt még egy kombájn, egy Claas Mega 204, két Renault és két IH traktor, 3000 literes Amazon permetező, Bogballe műtrágyaszóró, direktvető Edelstadt Rapid 400, és szemenkénti vető Monosem. „A télen beruháztunk GPS technológiára, úgyhogy az idén a munkákat már azzal oldjuk meg. 2 centiméter pontosságú ezzel a robotkormány, úgyhogy a gépek mindig ugyanabban a nyomban tudnak járni.”


„Nehéz, de szép élet ez...”

A szárítónál állva, azonnal szembeötlik a 100 tonnás szemvisszahűtő torony. „A szakaszos üzemű Mecmar 180 szemestermény-szárító egyszerre 180 mázsát tud feldolgozni. Ez nekünk nem volt elég, ezért 4 éve egy kicsit ’felturbóztuk’. Az AGROmashEXPO-n láttunk egy GSI visszahűtő tornyot, innen jött az ötlet: építettünk a szárító mellé egy 100 tonnás tároló-visszahűtőt. A leszárított mennyiséget melegen átrakjuk ebbe a szellőzőpadozatos tartályba, és így, miközben folyamatosan dolgozik a szárító, már mehet is bele a következő adag. Ezzel a szárító teljesítményét meg tudtuk duplázni!” – büszkélkedik találmányával a gazda. Mint kiderül, híre ment a környéken ennek a módszernek, amit – az ő szavaival – „józan paraszti ésszel kiokoskodtak”, és most már egyre több környékbeli termelő használja. Elgondolkodva mondja: „Jól van ez így. Tudja, mi itt együtt sírunk és együtt nevetünk. Ott segítjük egymást, ahol tudjuk, megosztjuk egymással az örömünket, a bánatunkat, és persze az ötleteinket is, ha azok előbbre visznek. Külön boldogság, hogy a fiaim is ezt az életpályát választották. Nehéz, de szép élet ez.”

Szerző: Horváth Árpád
Fotó: Kőműves Kata