Az agrárium kockázatos üzlet, és a végső felelősség mindig a termelőé

Igazgató úr, mit takar ma a kockázatkezelés az agrárágazatban? Mennyire terjedt el ez a fogalom a köztudatban?

Azt mondhatom, hogy a kockázatkezelés az elmúlt évtizedekben egy szűk szakmai csoportnak volt csak a témája. Ha a múltban kockázatkezelésről beszéltek, akkor leginkább a biztosításhoz köthető tevékenységet említették, hiszen mindenki tudta, hogy az agráriumban az állatokra betegségbiztosítást, a növénytermesztésben a jégkárra kell biztosítást kötni. Nagyjából itt véget is ért a kockázatkezelés, és úgy gondolták, hogy ezzel eleget tettek a kötelezettségeiknek. Ám ha végiggondoljuk a kockázatkezelés definícióját, akkor azt kell tudnunk, hogy egy döntéshez kapcsolt veszélyt kell elhárítani. Ez pedig sokkal szélesebb területet felölelő tevékenység.

Az egész mezőgazdasági termelési folyamat egyfajta kockázatkezelésnek is felfogható. Amikor az ember elkezdte a mezőgazdasági termelést, akkor két célt tűzött maga elé. Az egyik az volt, hogy a hozamokat növelje, míg a másik a termésingadozás csökkentése. A tevékenység ugyanis lehet nyereséges, de veszteséges is. A mezőgazdasági termelés mindig is hullámzó eredményt hozott, de amióta az emberiség ezzel foglalkozik, azóta próbálja a hullámokat mindinkább csökkenteni, egyenletessé tenni, ami tulajdonképpen a kockázatkezelést jelenti.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet feladata az, hogy a mezőgazdaság gazdasági folyamatait elemezze. Mivel a gazdasági folyamatok egy immunens része az, hogy az üzlet kockázatos, ezért nekünk is létfontosságú, hogy elemezzük a kockázatkezelési témákat. S nem szabad eltekintenünk attól sem, hogy a nemzetközi tudományos térben a kockázatkezelés, a kockázatmenedzsment az első öt top témában benne foglaltatik. Ha az AKI nemzetközi szinten is részt akar venni a tudományos életben – márpedig akar, és részt is vesz –, akkor ezt a területet sem hagyhatja figyelmen kívül.

De látni kell azt is, hogy az Európai Unió agrárpolitikája is egyre inkább a kockázatkezelési eszközök használatának irányába tolódik el. Nem arról van szó, hogy folyamatosan adnak valamilyen támogatást, hanem akkor adnak, amikor arra szükség van, illetve olyan negatív helyzet állt elő, amit kezelni szükséges.

Profitál-e ebből a kutatási eredményből a gazdálkodó?

Az AKI csak a maga eszközrendszerét tudja a gazdálkodók szolgálatába állítani, ez pedig nem más, mint maga az információ. A kockázatkezelés akkor hatékony, ha megfelelő az információs helyzet, és megközelítően pontosan tudjuk, hogy milyen valószínűséggel következik be a kockázat. Jó tudni, hogy a kockázat mekkora kárral jár, és hogy milyen eszközrendszer áll rendelkezésre a kockázat kezelésére. Az AKI feladata az, hogy ezeket az információkat minél szélesebb körben terjessze és minél részletesebben feldolgozza.

Amióta a magyar mezőgazdaságban 2012-ben bevezették az új kockázatkezelési rendszert, amely kétpilléres rendszer kötelező kárenyhítéssel és állami díjtámogatással, azóta az AKI olyan kiadványokkal jelenik meg, amelyekben folyamatosan megmutatjuk, hogy a mezőgazdasági biztosítási piacon milyen termékek milyen áron érhetőek el. S azt is mellétesszük, hogy milyen hatásfokkal működnek ezek a biztosítások mikro- és makroszinten egyaránt. Ezzel tulajdonképpen a termelőnek és a szakpolitikának is adunk információkat, ezzel segítve a szakpolitikai döntéshozatalt.

Dr. Kemény Gábor, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) információs igazgatója – fotó: Agroinform.hu

Mennyire befolyásolja a magyar mezőgazdaság teljesítőképességét az, hogy a kockázatkezelés még nem terjedt el? Mondhatom ezt azért is, mert az agrárágazat a lehetőségeihez képest 60 százalékon teljesít.

Magyarországon a kockázatkezelés napjainkban különösen aktuálissá vált, elsősorban a földrajzi elhelyezkedésünk okán. A Kárpát-medence a világ egyik legzártabb területe, s erősen kontinentális éghajlati körülmények között élünk. Az aszályt és a belvizet egyaránt megkapjuk, amit mindegyik ágazat a maga módján megszenved. A klimatikus viszonyaink is hozzájárulnak a mezőgazdasági tevékenység hullámzó eredményeihez. S ugyanez mondható az árakról is. Nincs tengerünk, így magasabbak a szállítási költségeink, ezért az áringadozások is sokkal jelentősebbek, mint Nyugat-Európában, ahol sokkal szorosabb a kapcsolat a nemzetközi piacokkal. A magyar termelő csak a szállítási költségekkel terhelt árakkal tud megjelenni a nemzetközi piacon.

S ne feledjük, hogy Magyarország agrárexportőr, mivel sokkal több élelmiszert tudunk előállítani, megtermelni, mint amennyit a tízmillió magyar vagy a Kárpát-medencében élő húszegynéhány millió ember el tud fogyasztani. Exportra vagyunk kényszerítve, amit viszont csak magas szállítási költséggel tudunk a vevőhöz eljuttatni.

Így az áringadozások is sokkal szélsőségesebbek, mint Nyugat-Európában.

Azt is tegyük hozzá, hogy a hazai árakat a külpiaci árak határozzák meg…

Nyilvánvaló, mivel a nemzetközi piac része vagyunk. De mint mondtam, a nemzetközi áringadozás jóval kisebb a magyarnál, mivel nekünk kell viselni a tranzakciós költségeket.

Ez azonban további kérdéseket is felvet, mint a hatékonyság, a jövedelmezőség.

Így igaz, de itt még bőven van fejlődési lehetőségünk, amely fejlődésben a kockázatkezelés fontos szerepet játszik. S itt megint csak meg kell említeni azt, hogy a legnagyobb kihívást a jelentős eredményingadozás jelenti. Hogy az egyik évben 4 millió tonna kukorica terem, míg a másikban 9 millió tonna, ez a termelő és a piac számára is nehezen kezelhető esemény.

A kockázatkezelés során pontosan azt tárják fel, hogyan lehet csökkenteni a negatív hatásokat és hogyan mérsékelhetik a nagy ingadozásokat.

"A kockázatkezelés egy jó lehetőség arra, hogy átgondoljuk a gazdálkodást" – fotó: Agroinform.hu

Mennyire partnerek a kockázatkezelésben a gazdálkodók?

Azt mondhatom, hogy a gazdák többsége eleve kockázatkezeléssel dolgozik, mert amikor a termesztési technológiát összeállítják, akkor már számolnak bizonyos kockázatok kezelésével, kárenyhítéssel. Ugyanakkor ez nem mindenkinél tudatos, és nem köti össze, például, a növényvédelmet a talajlazítással. Magyarán, nem látja együtt a teljes kockázatkezelési struktúrát. A konferencián is azt sugallom, hogy

a kockázatkezelést komplex módon kell értelmezni.

Nem elég jól és sokat termelni, a piacot is ismerni kell ahhoz, hogy az árakban megtérüljön a gazda befektetése. S ugyanígy fontos a biztosítások megkötése, amivel enyhíthetem, megtéríthetem a káromat. De kockázatenyhítési eszköz lehet az integrációhoz való csatlakozás is. A termelőnek magának kell megtalálnia azt, hogy az ő helyzetében, termelési struktúrájában milyen kockázatkezelési eszközöket kell alkalmaznia.

A magyar gazda nem híve az összefogásnak, hiányzik az integráció, a TÉSZ, a TÉCS, esetleg a szövetkezet. Az atomizált termelő hiába foglalkozik a kockázatkezeléssel, a piacon nem tényező.

Közösen, összefogva kockázatot kezelni egyszerűbb, mint egyénenként. S a kockázatkezelési partnereknek is könnyebb a dolguk, ha nagyobb csomagban adhatják el a termékeiket. De azt gondolom, hogy eljön az az idő, amikor a gazdasági termelőink a jelenleginél sokkal hatékonyabban fogják az összefogásokat megvalósítani. Pontosan azért, mert a múltbeli szövetkezés emlékei lassan elkopnak, és egy olyan generációváltásnak a küszöbén vagyunk, amikor már a fiatal gazdák lépnek előre, akiknek már kevesebb az ellenérzésük az összefogás gondolatával szemben.

"A kockázatkezelésnek sok útja van – mindenkinek a sajátját kell megtalálnia!" – fotó: Agroinform.hu

„Kényszeríti-e” a gazdát a kockázatelemzés a precíziós gazdálkodás alkalmazására?

A kockázatkezelés kulcsa az információ. Akkor tudunk jó döntést hozni és jó kockázatkezelési eszköztárat összeállítani, ha tisztában vagyunk azzal, hogy minek vagyunk a birtokában, és milyen valószínűséggel következnek be a dolgok. Minél pontosabb, precízebb az adatbázisom, annál nagyobb eséllyel tudom megjósolni azt, hogy milyen kimenetek lehetnek és milyen kockázatkezelési eszköztárra van szükségem.

A precíziós gazdálkodás fő célja a termelés hatékonyságának a növelése és a gazdaságosság javítása. A másik nagy hozzáadott értéke a precíziós gazdálkodásnak, hogy olyan nagy információs bázist hoz létre, ami ideális teret nyit a kockázatkezelésnek, mert sokkal célzottabban tudjuk a helyzeteket kezelni. Hatékonyabb kockázatkezelésre van mód, ha precíziós gazdálkodással folyik a mezőgazdasági termelés. A kettő egymást erősítő folyamat, aminek a végén hatékonyabb, versenyképesebb, nemzetközi szinten is helytálló mezőgazdasági termelés alakul ki.

Megjegyezném: a mezőgazdaság tehát olyan terület, ahol nagy kockázatokkal kell mindig szembenézni.

Nem véletlen, hogy az előadásom végén úgy összegeztem a mondandómat, hogy az agrárium kockázatos üzlet, s a kockázat nem ér véget a termelési kockázattal. A kockázat áthárítható, de a biztosítás a kockázatkezelésnek csupán egy kis része. A végső felelősség mindig a termelőé – neki kell gondolkoznia a kockázatokon! A kockázatkezelés egy jó lehetőség arra, hogy átgondoljuk a gazdálkodást. A kockázatkezelésnek sok útja van – mindenkinek a sajátját kell megtalálnia!