Talán nem is gondolnánk, hogy az önmaga után termesztett kukoricatáblák akkor is „teremnek” kukorica bogarat, ha elvégeztük a talajfertőtlenítést. Ha egy olyan alapfertőzöttséget veszünk figyelembe, melynél már gazdasági kár lép fel, azaz pl. 8-10 lárva/tő, akkor a talajfertőtlenítés ellenére is akár 1-2 lárva élve maradhat és imágóvá fejlődik. Ezt a tényt izolátoros vizsgálatokkal is alátámasztottuk! Ezek a bogarak telepednek be aztán az első éves kukoricákba és a lerakott tojásaik miatt már gyakran a másodéves kukoricákban is komoly károk jelentkezhetnek.
Ha az imágók 2010-ben tapasztalt egyedszámait vizsgáljuk, akkor elég érdekes helyzetet tapasztalhatunk, hiszen a legtöbb megyében csökkenést, néhol azonban emelkedést láthatunk. A 3. sz. grafikonon a 2009-es évhez képest bekövetkezett egyedszám változásokat látjuk, ez egyetlen kivétellel csökkenést mutat.

3. sz. grafikon: A kukoricabogarak egyedszámának változása egyes megyékben a 2010-es évben a 2009-es év imágószámaihoz viszonyítva (feromoncsapda fogási adatok alapján, forrás: MgSzHK)

Megfigyelhető tehát, hogy 2010-es évben a legtöbb, a grafikonban szereplő megyében csökkenés volt a jellemző az imágók számát tekintve. A csökkenések országos átlaga nem nagyságrendi, de viszonylag magas, kb. 13 % körül mozog. Ennek oka a szokatlanul hűvös és csapadékos tavaszi időjárásban keresendő, ami az embrionális fejlődés és a lárvakelés időszakában igen kedvezőtlen volt a fejlődő tojások, ill. a lárvák számára. Ez számottevő mértékű pusztulást okozott, ennek eredményeképpen a 2010-es esztendőre nem úgy fogunk visszaemlékezni, mint a súlyos, nagy kártétellel járó évekre. A nagy mennyiségű csapadék ráadásul még a gyökerek regenerációját is elősegítette. E két tényező együttes hatását láthatjuk a 2010-ben. Sok esetben a dőléseket a viharok okozták, nem is a lárvakártétel. Az országosan csökkenést mutató adatok természetesen nem azt jelentik, hogy egyes területeken nem mutatkozott volna komoly kártétel, vagy egyedszám növekedés, de ez a tavalyi évben nem volt számottevő nagyságrendű.
Sajnos több év tapasztalata, hogy egy ilyen országos szinten is megmutatkozó, komoly szintű egyedszám csökkenés nem képes több évre visszavetni a kártevő szaporodását. Sőt, ha megvizsgáljuk az erre vonatkozó adatokat, akkor több év tekintetében is azt láthatjuk, hogy akár egyetlen év alatt vissza tud állni a populáció nagysága a csökkenés előtti szintre, sőt volt példa az ezt meghaladó emelkedésre is! Az alacsony imágószám ugyanis nem jelent feltétlenül alacsony tojásprodukciót, főleg, ha olyan kedvező és hosszú időszak áll rendelkezésre a párzásra és a tojásrakásra, mint tavaly, a nyár végén. Szinte egy második rajzáscsúcs alakult ki szeptemberben, amikor is már erőteljes egyedszám csökkenés szokott mutatkozni. Az időjárás miatt a rajzásban mutatkozó elcsúszás már a lárva- és imágókelésben is megmutatkozott, hiszen minden eddiginél később történt 2010-ben mindkettő. Az első lárvát Magyarországon 2010-ben június 6-án, az első imágót pedig június 29-én találták meg. 2011-ben is kissé megkésettnek tekinthető a lárvakelés kezdete, mert csak május hó legvégén, június elején kezdődött meg. Az imágókelés nagyjából a szokott időben, június 20-án kezdődött el, elsőként az országban Csongrád megyében. A lárvakártétel megjelenésére a mostani időszaktól kezdve kell számítani, főleg azokon a területeken, ahol száraz időjárás uralkodik.

A kukoricabogár tavaly kissé elaltathatta a figyelmünket, de a fenti jelenségek tükrében úgy látszik, hogy érdemes kellő óvatossággal kezelni ezt a kártevőt, amely sok esetben megmutatta már, hogy milyen jól képes alkalmazkodni a környezeti tényezők változásaihoz.

Vasas László, Növényvédelmi zoológus