A hasznosítási célnak megfelelő fajtahasználat technológiai elemei az eddigiek során legnagyobb mértékben az őszi búza termesztésénél váltak ismertté. Az utóbbi évek fejlesztéseinek eredményeként erre az őszi árpa termesztése során is egyre több figyelmet kell fordítani, hiszen a két alapvető hasznosítási cél - takarmány, söripari alapanyag - alapvetően eltérő fajtát, más és más termőhelyet, s különböző termesztéstechnológiát igényel. A biológiai alapok, a fajták terén hazai vonatkozásban még viszonylag újdonságnak számít a söripari hasznosításúak megjelenése. Az utóbbi években történt fajtaelismerések és visszavonások hatására a fajtaösszetétel jelentős mértékben megváltozott. A 2006. évi Nemzeti Fajtajegyzékben 53 államilag elismert őszi árpa fajta található, melyek közül 21 a hazai nemesítésű, s az összesből 13 már „sörárpa”. Az őszi vethetőségű sörárpatermesztés előnye a tavaszi vetésidejűvel szemben a nagyobb terméshozamokkal magyarázható, azzal, hogy ezáltal jobb a téli csapadék hasznosítása. Az ősszel vetett fajták télállósága viszonylag jó, s azok termésstabilitása is kedvezőbb a tavasziakhoz képest. További előny, hogy lecsökken a viszonyaink között gyakran fellépő késői kitavaszodás miatti termésingadozás mértéke, s ezáltal a termelés kockázata is. A fajták kiválasztásánál azok érésidejére szintén gondot kell fordítani. Az OMMI közel egy évtizede bevezette már a fajták korai- és középérésű csoportokba való osztályozását. Ennek főleg a betakarítás idejének tervezhetőségében van szerepe, de csak ott, ha egy helyen számottevő (több száz hektár) vetésterületen történik e növényfaj termesztése. Csapadékos évjáratban a fajták érésidőbeli különbsége egy-egy térségben 5-10 nap is lehet, de aszályos, vagy az ideihez hasonló (június elejéig csapadékos, azt követően száraz) évjárat esetén azok érése között csak néhány nap differencia alakul ki. Az előzőekben említettek alátámasztására az idei mosonmagyaróvári kisparcellás kísérletek eredményei alapján néhány számadatot közlünk: - a két éréscsoportba sorolt őszi árpa fajták kalászolási idejének átlaga között 5 nap különbség volt, ugyanakkor az egyes fajták közötti különbség a 11 napot is elérte; - az őszi árpa fajták éréscsoportonkénti átlaghozama közül a korai éréscsoportba tartozóké 0,27 t/ha-ral lett több - 8,20 t/ha -, mint a középérésűeké; - az alapvető elemeket illetően szinte azonos termesztéstechnológiával előállított tavaszi árpa fajták kalászolási ideje között 6 nap eltérést tapasztaltunk, s ezek átlaghozama a június elejéig optimálisnak nevezhető időjárás ellenére is csak 5,70 t/ha ért el; - a tavaszi árpa fajták hozamai között nagyobb terméskülönbségek alakultak ki, a Jersey fajta termése 2,85 t/ha, a 2006-ban elismert Xanadu-é s 7,07 t/ha lett. A hasznosíthatósági irány eltérő célfeladat megoldását jelenti, hiszen a takarmányozási célra történő termesztésnél a hektáronkénti fehérjehozamok maximalizálása az elsődleges, míg a malátakészítés a minél kisebb fehérjetartalmú (szabvány szerint 11,5% alatti), s kellő osztályozottságú alapanyag előállítását igényli. A fajták hasznosíthatóságát a termőhelyi adottságok, ezen belül is a talajtípus és az időjárási viszonyok - a csapadék mennyisége és eloszlása, a hőmérséklet és a hőösszeg - nagymértékben befolyásolják. A legjobb minőségű söripari alapanyagot az ország északi és nyugati hűvösebb, csapadékosabb tájegységein lehet megtermelni, így a legnagyobb vetésterületek Borsod-Abaúj-Zemplén-, Győr-Moson-Sopron- és Vas megyében találhatók. Aszályos években, vagy szárazabb környezeti feltételek esetén ugyanazon helyen egyazon fajták nyersfehérjetartalma abszolút értelemben akár 2-3%-kal is több lehet. A fehérjetartalom alakulását, valamint a hozamok mértékét a termesztéstechnológia elemei közül alapvetően a tápanyaggazdálkodás rendszere határozza meg. Irodalmi források szerint az őszi árpa fajták fajlagos tápanyagigénye magasabb, mint a tavasziaké (1 t terméshez szükséges tápelemmennyiség az őszieknél: 27 kg N, 10 kg P2O5, 26 kg K2O, 6 kg CaO, 2 kg MgO; a tavasziaknál: 20 kg N, 9 kg P2O5, 21 kg K2O, 8 kg CaO, 2 kg MgO), azonban az eltérő hasznosítási irány miatt az őszi vetésű sörárpa fajtáknál inkább az alacsonyabb mértékű nitrogénellátást javasoljuk. A tápanyagellátás mértéke az elővetemény lekerülését követően végzett talajvizsgálati adatokon alapuljon. A nitrogéntrágyázásnál fontos követelmény a talaj diszponibilis (könnyen hozzáférhető) nitrogén-készletének meghatározása, s az alapján dönthetünk arról, hogy a várható termésszint tükrében a szükséglet hány %-át juttatjuk ki a nyári és koraőszi talajmunkák előtt (kedvező talajadottságok esetén még takarmányárpatermesztés esetén sem célszerű az igény felénél többet kiadni ősszel ebből a tápelemből). A foszfor- és a káliumadagok kijuttatásakor a teljes igénnyel számoljunk, s azt az alapvető talajművelés előtt egyenletesen osszuk el a területen. A kétféle hasznosítási irányú fajták talajelőkészítési rendszere között lényeges különbség nincs, arra kell törekedni, hogy szeptember közepére-végére jó minőségű magágy álljon rendelkezésre. Az előveteménytől függően a talajelőkészítés rendszerint tarlóhántásból, illetve a tarló 1-2 alkalommal történő ápolásából álljon. Kellő csapadékellátottság esetén az ekével vagy tárcsával végzendő alapvető forgatásos talajművelésre augusztus végén, szeptember elején kerüljön sor. Az árpa sem igényel mélyművelést, így a talaj típusától függően végzett 25 cm körüli forgatásos művelés elegendő számára. Minden nyári talajmunka során azonban a befejező művelet hengerezés legyen! A vetőágyelőkészítést kombinátorral végezzük, közvetlenül a vetést megelőzően. A vetőanyagigény kiszámításakor a magtétel ezerszemtömegének és csírázási-, valamint tisztasági értékének ismeretéből induljunk ki. A fajtaleírásokban közölt hektáronkénti csíraszámszükséglet 4,5-5,0 millió db között változik, emiatt az előzőekből következően is a különböző fajták fajlagos vetőanyagszükséglete között akár 80-110 kg/ha-os eltérés is lehet. A fajták vetésére szeptember 20 és október 10 közötti időben kerüljön sor. A vetést követően az egyenletes és gyors kelés biztosítása érdekében - igazodva a talaj nedvességi állapotához és az időjárási viszonyokhoz - lehetőség szerint valamilyen tömörítő eszközt használjunk.

Dr. Kajdi Ferenc állomásvezető, egyetemi docens Nyugat-Magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár Nemesítési és Termesztéstechnológiai Állomás