A biológiai alapok, a fajták terén hazai vonatkozásban ma még viszonylag újdonságnak számít a söripari hasznosításúak megjelenése. A 2006. évi Nemzeti Fajtajegyzékben 53 államilag elismert őszi árpa fajta található, melyek közül 21 a hazai nemesítésű, s az összesből 13 már „sörárpa”.

Az őszi vethetőségű sörárpatermesztés előnye a tavaszival szemben a nagyobb terméshozam, és a jobb téli csapadék hasznosítás. Az ősszel vetett fajták télállósága viszonylag jó, s azok termésstabilitása is kedvezőbb a tavasziakhoz képest. További előny, hogy lecsökken a viszonyaink között gyakran fellépő késői kitavaszodás miatti termésingadozás mértéke, s ezáltal a termelés kockázata is.

A fajták kiválasztásánál gondot kell fordítani azok érésidejére. Csapadékos évjáratban a fajták érésidőbeli különbsége egy-egy térségben 5-10 nap is lehet, de aszályos, vagy az ideihez hasonló (június elejéig csapadékos, azt követően száraz) évjárat esetén azok érése között csak néhány nap differencia alakul ki.


Az OMMI nemrég bevezette már a fajták korai- és középérésű csoportokba való osztályozását. A 2006. évi mosonmagyaróvári kisparcellás kísérletek ez irányú tapasztalatai:

- a két éréscsoportba sorolt őszi árpa fajták kalászolási idejének átlaga között 5 nap különbség volt, ugyanakkor az egyes fajták közötti különbség a 11 napot is elérte;

- az őszi árpa fajták éréscsoportonkénti átlaghozama közül a korai éréscsoportba tartozóké 0,27 t/ha-ral lett több - 8,20 t/ha -, mint a középérésűeké;

- az alapvető elemeket illetően szinte azonos termesztéstechnológiával előállított tavaszi árpa fajták kalászolási ideje között 6 nap eltérést tapasztaltunk, s ezek átlaghozama a június elejéig optimálisnak nevezhető időjárás ellenére is csak 5,70 t/ha ért el;

- a tavaszi árpa fajták hozamai között nagyobb terméskülönbségek alakultak ki, a Jersey fajta termése 2,85 t/ha, a 2006-ban elismert Xanadu-é pedig 7,07 t/ha lett.

A hasznosíthatósági irány eltérő célfeladat megoldását jelenti, hiszen a takarmányozási célra történő termesztésnél a hektáronkénti fehérjehozamok maximalizálása az elsődleges, míg a malátakészítés a minél kisebb fehérjetartalmú (szabvány szerint 11,5% alatti), s kellő osztályozottságú alapanyag előállítását igényli. A fajták hasznosíthatóságát a termőhelyi adottságok, ezen belül is a talajtípus és az időjárási viszonyok - a csapadék mennyisége és eloszlása, a hőmérséklet és a hőösszeg - nagymértékben befolyásolják. A legjobb minőségű söripari alapanyagot az ország északi és nyugati hűvösebb, csapadékosabb tájegységein lehet megtermelni. Aszályos években, vagy szárazabb környezeti feltételek esetén ugyanazon helyen egyazon fajták nyersfehérje tartalma abszolút értelemben akár 2-3%-kal is több lehet.

A fehérjetartalom alakulását, valamint a hozamok mértékét a termesztéstechnológia elemei közül alapvetően a tápanyaggazdálkodás rendszere határozza meg. Az őszi árpa fajlagos tápanyagigénye magasabb a tavaszinál (1 t terméshez szükséges tápelem mennyiség az őszieknél: 27 kg N, 10 kg P2O5, 26 kg K2O, 6 kg CaO, 2 kg MgO; a tavasziaknál: 20 kg N, 9 kg P2O5, 21 kg K2O, 8 kg CaO, 2 kg MgO). Az őszi vetésű sörárpa fajtáknál inkább az alacsonyabb mértékű nitrogénellátást javasolt. A tápanyagellátás mértéke az elővetemény lekerülését követően végzett talajvizsgálati adatokon alapuljon. A N trágyázásnál fontos követelmény a talaj diszponibilis N-készletének meghatározása, ami alapján dönthetünk arról, hogy a várható termésszint tükrében a szükséglet hány %-át juttatjuk ki a nyári és kora-őszi talajmunkák előtt. A P- és a K adagok kijuttatásakor a teljes igénnyel számoljunk, s azt az alapvető talajművelés előtt egyenletesen osszuk el a területen.

Nincs lényeges különbség a kétféle hasznosítási irányú fajták talajelőkészítési rendszere között. Arra kell törekedni, hogy szeptember közepétől jó minőségű magágy álljon rendelkezésre. A talajelőkészítés rendszerint tarlóhántásból, illetve a tarló 1-2 alkalommal történő ápolásából álljon. Kellő csapadékellátottság esetén az ekével vagy tárcsával végzendő alapvető forgatásos talajművelésre augusztus végén, szeptember elején kerüljön sor. Az árpa sem igényel mélyművelést, így a talaj típusától függően végzett 25 cm körüli forgatásos művelés elegendő. Minden nyári talajmunka befejező művelete a hengerezés legyen! A vetőágy előkészítést kombinátorral végezzük, közvetlenül a vetést megelőzően.

A vetőanyag igény kiszámításakor a magtétel ezerszem tömegének és csírázási-, valamint tisztasági értékének ismeretéből induljunk ki. A fajtaleírásokban közölt hektáronkénti csíraszám szükséglet 4,5-5,0 millió db között változik.

A fajták vetésére szeptember 20. és október 10. közötti időben kerüljön sor. A vetést követően az egyenletes és gyors kelés biztosítása érdekében - igazodva a talaj nedvességi állapotához és az időjárási viszonyokhoz - lehetőség szerint valamilyen tömörítő eszközt használjunk.

Dr. Kajdi Ferenc