Az Illinois-i Egyetem kutatói – a német Max Planck Intézet munkatársainak bevonásával – a világszerte óriási terméskieséseket okozó, 7 vagy 8 különböző hatásmechanizmusú herbiciddel szemben rezisztens disznóparéj és egyéb paréjfajok (vízikender) elleni küzdelem lehetőségeit vizsgálták – írja az eurekalert.org.

A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a hímvirágú paréjok kialakulásáért felelős gén(ek) részletes feltárása elvezethet a gyomok elleni hatékony védekezési módok megtalálásához. Pat Tranel professzor irányításával a kutatóknak sikerült meghatározniuk a kétlaki paréjnövények ivar szerinti megoszlásáért felelős géneket, és szekvenálniuk a hímvirágú egyedek genomját.

disznóparéj

Saját maga vesztét okozhatja az agresszív gyom – fotó: Pixabay

Ha ennek birtokában a növényeket a jövőben arra tudják kényszeríteni, hogy csak hímvirágú egyedeket szaporítsanak, akkor előbb-utóbb minden egyes növény azonos ivarúvá fejlődik, ami meggátolja, vagy legalábbis minimálisra korlátozza ezeknek az agresszív gyomoknak a szaporodását.

Ennek eléréséhez azonban még további vizsgálatokra van szükség, amelyekbe újabb partnereket is be kellene vonni. Az állatok többségére jellemző kétlakiság egyébként a növényekben ritka (legfeljebb azok 10 százalékára terjed ki), és lehetetlenné teszi, hogy egyetlen növény önbeporzás útján utódokat neveljen. A fentiek szerint éppen ez a ritka tulajdonság lehet a kétlaki gyomnövények irtásának kulcsa.

A kutatás eddigi eredményeit a New Phytologist folyóiratban tették közzé.