Ezt még tetézte, hogy sok helyen a vetés után az első jelentősebb csapadék december első napjaiban esett. Ezért az őszi kalászosok kelése nagyon elhúzódott, még most január közepén is látni soroló táblákat. Vagyis az állományok gyengén fejlettek, nem borítják a felszínt, így adott a lehetőség a gyomok csirázására. És az eddigi enyhe időjárás miatt a T1-es és T2-es gyomnövények éltek is a lehetőséggel és kikelés után a kalászosunkkal együtt fognak fejlődni. Melyek ezek a gyomnövények elsősorban? Az ebszékfű, a ragadós galaj, a tyúkhúr, az árvácskák, a pásztortáska, a veronikák, az árvacsalánok, stb.

Néhány percig gondolkodjunk el azon, hogy miért ezek a kétszikű gyomnövények károsítnak a kalászosainkban! A gondolkodást segíti az alábbi táblázat is.

A táblázatból látható, hogy ezek a gyomnövények a vegyszeres gyomirtás előtti időszakban nem voltak meghatározóak, napjainkban viszont egyre nagyobb kárt tudnak okozni. Ennek az előretörésnek vajon mi lehet az oka? A természeti környezet változása, technológiai hiányosságok (késői kijuttatások), vagy az egyoldalú szerhasználat (kizárólag az ALS gátlók alkalmazása)?