Azért úgy tűnik, lassan elindul útján a verseny legfontosabb legnagyobb odafigyelést, legtöbb munkát adó mozzanata, a "megmérettetés". Október 1-én, egy nyugodt, napsütéstől sem mentes napon  álltunk neki Mátyásdomb határában Kapeller Zoltán Oszkár egyik versenyparcellájának. Két ellenőrrel vonultunk fel (Varga Péter s jómagam), mert várható volt, hogy a termésszint meghaladja a 12 tonnát hektáronként.

Engem az első meglepetés (jó néhány dologgal találkoztam már, így aznap többször nem lepődtem meg) akkor ért, amikor kicsi, ám négykerék hajtású személygépkocsimmal, benne rajtam kívül segítőtársammal, nem jutottunk el a versenyterületig. Még szerencse, hogy a gazda nagyranőtt traktorjára fel volt szerelve a terményrakodó kanál, így kényelmesen elhelyezkedve tudtunk átkelni a sok gazda által tulajdonolt-bérelt tengeri tenger közepén keletkezett ideiglenes vadkacsaúsztón. (Csak mellékesen kérdezem úgy általában, majdnem költőien, hogy nem híven tükrözi-e vissza a mai mezőgazdasági úthálózat a gazdák és a vidék lelkületét, a vidéki élet iránti tudatos elkötelezettség szintjét?)

Végül odaértünk a helyszínre. Nem volt szerencsés a napunk, ezer ördög bújt technikába, szervezésbe! A gondos nettózás után megmaradó 5+valahány tized hektárral délelőtt 9 órai kezdés után már délután fél hatra végeztünk is. Közben az ebédszünet úgy alakult, hogy ebédből szünetet tartottunk.  Az ebédet eredetileg otthoni elfogyasztásra terveztük, a magunkkal hozott néhány almát, szendvicset pedig felesleges tehernek tekintve az autóban hátrahagytuk. (Komp átkelési lehetőségek hiányában  a "parkolót" a nap hátralévő részében már nem lehetett megközelíteni.)

A bérkombájn ugyan fel volt szerelve súly-, terület- és szemnedvesség mérő műszerekkel, tanúsítványok hiányában nem használhatuk szolgáltatásaikat. A területmérést hagyományos módon, mérőszalaggal végeztük. A terményből tartályonként vett átlagmintát a klub tulajdonában lévő 2 db nedvességmérővel 3x megmértük, az adatokat egy szintén aláírásokkal elfogadott jegyzetlapra feljegyeztük, végül a versenyaplóba másoltuk. A betakarított termény tömegét a lerakodás helyén (Enying Agrár Zrt, Ágostonpuszta) számítógépes programmal vezérelt hídmérlegen mérlegeltük, a mérlegelés eredményéről eredeti bizonylatokat kaptunk, melyeket a Versenyaplóhoz csatoltunk.

Ezúttal, ha nem is ünnepélyes keretek között, de mégis elindult a Kukorica Termésverseny 2010.évi betakarítási szezonja. Reméljük, a körülményekés a szereplők is segytségünkre lesznek abban, hogy a folytatás gördülékenyebblegyen. Csak emlékeztetőül: az elkövetkező másfél hónapban még 73 parcellát kell szerencsésen betakarítani és hiteles ellenőrzéssel tanúsítani!