Kereskedői kerekasztal: Fontos szempontok, tudnivalók a szójabab sikeres értékesítéséhez

2026. január 16., péntek 19:05:34 / Agroinform.hu

A termesztési döntések közvetlenül hatnak a szója piacképességére.

A kereskedők, feldolgozók számára a szójatermesztés legizgalmasabb része a betakarítást követő időszakban kezdődik, amikor a termelők értékesítik áruikat. Ekkor viszont gyakran szembesülnek a felek azzal, hogy a terménnyel nincs minden rendben, vagy a piaci tájékozottság hiánya okozhat sok esetben feszültséget közöttük.

Melyek azok a tényezők, amelyek közvetlenül, vagy akár közvetve indukálják az értékesítési kihívásokat szójában? Sebők Dávid az UBM kereskedője és Galovics Attila, a Galldorf gabona- és szójakereskedője mutat rá a hiányosságokra.

szója

Sebők Dávid – Fotó: Agroinform

Sebők Dávid
UBM
kereskedő

A szójabab értékesítés során elkövetett gyakori hibák – árképzéstől a minőségellenőrzésig – súlyos bevételkiesést okozhatnak. A szójabab termesztése és értékesítése számos kihívást tartogat a magyar gazdálkodók számára, különösen akkor, ha nem veszik figyelembe a piac működésének összetett mechanizmusait. A devizanem-választástól kezdve az értékesítési stratégia időzítésén át egészen a logisztikai és adminisztrációs részletekig számos olyan hiba fordul elő, amelyek elkerülhetők lennének – mégis gyakran megismétlődnek. Olyan tényezőkre világítok rá, mint a nem megfelelő árfigyelés, a kapkodó értékesítés, a tanúsítványok hiánya vagy a minőségellenőrzés elmaradása. A cél nem csupán a hibák felsorolása, hanem az, hogy irányt mutassunk egy tudatosabb, kiszámíthatóbb szójapiaci jelenléthez.

1. Devizanem, árképzés és piaci jelzések

A szójabab alapvetően „eurós” termék: ha csak forintban figyelik az árat, torz képet kapnak a piaci mozgásokról.
Forintban gondolkodnak, miközben a szójabab eurós ára sokszor stabilabb, és a forintban számolt ár sokszor az EURHUF árfolyammozgást tükrözi.
Előfordul, hogy valójában nem a szójabab eurós ára változik, hanem csak az EURHUF árfolyam, de a termelő ezt úgy érzékeli, mintha a szója ára mozogna.
Erre a problémára jó megoldás lehet, ha megkérik a felvásárlókat, hogy jegyezzék az árakat euróban is.
Gondolkodjanak el a szójabab és egyéb termékeik értékesítésén euróban, mert ez egy lehetőséget adna számukra, hogy később váltsák forintra az árbevételüket.

2. Tárolási és értékesítési stratégia, időzítés

Kis területen termelnek, nem tudnak hosszabb tárolást vállalni, ezért aratás után azonnal, „kényszerből” adnak el – ez nyomást gyakorol az árakra.
Aratás alatt a túlkínálat sokszor ár csökkentő hatást eredményez, hiszen a vevők azt tapasztalják, hogy mindenki értékesíteni szeretne, viszont a feldolgozók kapacitása véges, és sok esetben már aratás előtti időszakban, előkötésekből a gyártásuk egy részét már lefedték.
Sok termelő egyben, egy tranzakcióban szeretné eladni az egész tételt, ahelyett, hogy több részletben, fokozatosan értékesítene, csökkentve az árkockázatot.
Nem terveznek előre, csak az utolsó pillanatban kezdenek el értékesítéssel foglalkozni, amikor már kevés a mozgástér.
Tipikus hiba, ha egyszer láttak egy magas piaci árat, amelyen nem értékesítettek, ez az árszint „berögzül” fejben, és tovább várnak, hátha ugyanazt még egyszer elérjük – miközben a piac már más szinten mozog.
Önköltség-számítás után, ha a hozam–ár kombináció már profitot mutat, sokan akkor sem értékesítenek, hanem tovább várnak egy még magasabb árra; ez az aranyláz-szerű hozzáállás gyakran végül elmarad, vagy kisebb profitot eredményez.
A termény árát érdemes a vetéstől az aratásig folyamatosan nyomon követni. Ebben az időszakban célszerű megfontolni a részértékesítést is – még ha nem is a teljes mennyiségről van szó. Így aratáskor, amikor a szállítási lehetőségek gyakran beszűkülnek és az árak jellemzően nyomás alá kerülnek, kisebb volumen marad kényszerűen eladásra. Természetesen ez a stratégia nem minden helyzetben eredményez magasabb jövedelmezőséget, de mérsékelheti annak kockázatát, hogy a termény végül alacsonyabb áron kerül értékesítésre.

3. Tanúsítványok és értékesítési csatornák

Olyan integrátornak/kereskedőknek adják el a szóját, aki nem ISCC-tanúsított, ezért az áru később nem adható tovább ISCC-láncban – ezzel értékes piaci lehetőségtől esnek el.

4. Logisztika, szárítás, átvétel

Aratáskor nehéz szabad szárítókapacitást találni, emiatt az áru nedvességével lehetnek gondok.
Esőben sok telep nem rakodik, így a szerződéses határidőn belüli elszállítás gyakran nem megoldható.
Lejárt, nem megújított mérleghitelesítés további fennakadásokat okoz.

5. Adminisztráció, számlázás, adatszolgáltatás

A termelők sokszor nem kérnek/engednek részszámlázást, megvárják a teljes tétel elszállítását – ez lassítja a továbbszámlázást és a pénzforgást.
A felvásárlási jegyhez szükséges adatok (pl. súlyadatok) lassan, sokadik kérésre érkeznek meg.

6. Minőség és gyomirtási problémák

Előminősítés nélkül értékesítenek, majd kiderül, hogy az áru nem felel meg a vállalt minőségnek.
Sokan csak betakarításkor ellenőrzik az áru minőségét, pedig hosszabb tárolásnál kulcsfontosságú a rendszeres kontroll. Ilyenkor érdemes időközönként átmozgatni a terményt és megvizsgálni az állapotát, hogy időben kiderüljenek az esetleges problémák. Gyakran találkozunk olyan tételekkel, amelyeknél az aratást követő 4–8 hónapban a nedvesség és a páralecsapódás miatt penészedés indul meg az áruban.
A gyomirtás több helyen nem sikerült idén, ezért az árut át kell rostálni – ez extra költség a termelőnek, ami rontja a jövedelmezőséget.

szója

Galovics Attila – Fotó: Agroinform

Galovics Attila
Galldorf Zrt.
kereskedő

A szójatermesztés során számos olyan tényező akad, amelyek jelentősen befolyásolják a végtermék minőségét és piacképességét. A gyakori hibák nemcsak a termés mennyiségére, hanem annak beltartalmára, tisztaságára, sőt, az eladhatóságára is negatívan hatnak. Sorra veszem az értékesítésre ható közvetett és közvetlen tényezőket:

A termőkörzetre nem ajánlott éréscsoport választása: A termelők fajtaválasztását a fajtabemutatók, a nemesítőházak, fajtatulajdonosok, értékesítők ajánlásai, valamint a közeli termelőtársak tapasztalatai segítik elő. Nem számítana irodalmi ritkaságnak, ha azt állítanánk, hogy esetenként a termelő által kiválasztott fajta, nemesítő által megjelölt éréscsoport besorolása eltér a ténylegestől (szándékos, vagy nem szándékos érés idő rövidítés), ezzel megtévesztve a termelőt a betakarítás várható idejét illetően. Tényként tekinthető, hogy egy adott fajta teljesen máshogy viselkedik érésidő tekintetében eltérő termőkörzetekben. Más esetekben a termelő választ olyan fajtát másodvetésre, amely csak igen optimális őszi időjárási körülmények között lesz képes a magokat beérlelni. Mindkét esetben a bab nem éri el a betakarítási érettséget, puha marad, amely állapotában nem alkalmas az ipari feldolgozására. Probléma: → nem megfelelő érés idejű fajta kiválasztása.
Sáros szójabab: Betakarításkor fellépő nedves körülmény, a talaj és az alsó hüvelyek közelsége (ez sokkal inkább évjárat, mint fajtafüggő, de sorközművelés során a sortöltés is okozója), illetve a flexibilis vágóasztal hiánya gyakran okozza a termény szántóföldön földdel történő szennyeződését, szürkés bevonatot képezve a bab felületén, melyet azután sem száraz, sem nedves állapotban a tisztítóberendezés már eltávolítani nem tud. Probléma: → esztétikai hiba, illetve káros keverék
Napraforgó, mint keverékesség: A napraforgómagvak jelenlétéhez a szójababban a feldolgozók eltérően állnak hozzá. A legtöbb gyártó, aki full-fat szóját készít, elutasítja a napraforgó jelenlétét a szójababban, míg a szójadara-gyártók sokkal megengedőbbek e tekintetben (2% keverékességen belül). Ennek az eltérésnek az oka a végtermék kinézetének változásában keresendő. A napraforgó jellemzően 2 módon kerülhet kapcsolatba a szójababbal. Az egyik esetben technológiai gondatlanságból a betakarítógépben / szárító-tisztító berendezésben hátra maradt napraforgó szennyezi be a szóját, míg a másik esetben a napraforgó, mint árvakelés lesz a probléma fő okozója. Az előbbi esetben a megfelelő odafigyelés az átszerelésnél, míg a második esetben megfelelő szelektív gyomirtószer, vagy széles sorköz esetén, a sorközművelés lehet (rész)megoldás. Számos esetben a tisztítóberendezés pontosabb beállítása „vitahatár" alá tudja csökkenteni a problémát. Probléma: → keverékesség.
Nem megfelelő időjárási körülmények miatti nehezített betakarítás és tisztítás leginkább a bérkombájnozást igénybe vevő gazdák esetében szokott előfordulni, ahol a betakarítás kezdetét sokszor nem a gazda, hanem a bérarató időbeosztása szabja meg. A szójabab egy része, hozzátapadva a nedves növényi maradványokhoz a tarlóra (veszteség), vagy a nedves növényi maradványok kisebb-nagyobb hányadával együtt a magtartályba jut. A tisztítóra így kerülő nedves maradványokkal keveredett száraz szójababot a tisztítóberendezés csak újabb szemveszteség árán tudja megtisztítani, de a keverékesség sok esetben így sem lesz szabványnak megfelelő. Probléma: → túl magas keverékesség.
A tisztítóberendezésekhez kapható széles rostaméret választék ellenére, a tisztítást követően a betárolt szójabab gyommagtartalma és a növényi maradványok mennyisége gyakorta meghaladja a vevő által elvárt mértéket. Meg kell jegyezni, hogy a vevők/feldolgozók által elvárt 2%-os maximális keverékességbe a parlagfű magja kiemelten számít bele. A 2002/32/EK rendeletben meghatározott érték 50 mg/kg, ami kb. 8–10 db parlagfűmagot jelent szójabab kilogrammonként. Az EU szabványban elvárt alacsony ambrosia magtartalom magas szántóföldi fertőzöttség esetén kizárólag kombájnnal nem érhető el, az utólagos rostálás minden esetben szükséges. Sajnos sok esetben pont ez a technológia lépés szokott elmaradni. Ezen felül a mérgező gyommagvak, mint a ricinus (ritka) és a csattanómaszlag vagy szerbtövis fajok (gyakori) magjának jelenléte szintén kizáró tényező lehet. Probléma: → elutasítás a káros keveréktartalom (ambrosia, mérgező gyommag) miatt.
A szójafeldolgozók által elvárt nedvességtartalom és az 1982 óta változatlan Magyar Szabvány nem egységes a szójabab nedvességtartalmát illetően. Az Msz-ben rögzített 14%-os nedvességtartalmú szójabab sem hosszabb raktározásra, sem feldolgozásra nem alkalmas. A hazai és a közeli országok feldolgozói a kialakult szakmai gyakorlat és a hosszú tárolás érdekében 12–13% nedvességtartalom között határozzák meg a szójabab maximális átvételi nedvességtartalmát. Gyakran még a 13%-os nedvességtartalom alá szárított szójahalom teteje is kérgesedik az őszi /téli hideg levegőből a termény felületére kicsapódó pára miatt. Alulról történő terményszellőztetés esetén a távozó pára és a hideg levegő találkozása hasonló kérget hoz létre, sok esetben akár 20–30 cm-es vastagságban is. Az így bepenészedett tetejű terményt a kereskedők csak a kéreg eltávolítását követően hajlandóak megvásárolni. Probléma: → magas nedvességtartalom / káros keverékesség /penészes szemek száma. Javaslat: → A termény átjárása legalább 2 heti gyakorisággal, nedvességmérés a felső 30 cm-es rétegből. Az átjárással nem csak a kezdődő kérgesedést állapíthatjuk meg, de a felső réteget is áttörjük. A kéregkialakulás kezdetén még forgatással, gabonainas használatával a probléma legtöbbször elkerülhető. A forgatást semmilyen körülmény esetén se alkalmazzuk, ha a penészesedés már megjelent.
Végezetül a szójabab minőség ellenőrzése kapcsán az utóbbi 2–3 évben vált gyakorlattá annak aflatoxin tartalmának vizsgálata. Jelen ismereteink szerint a sporadikus fertőződés sokkal inkább köszönhető Aspergilus fajokkal fertőzött kukoricával való érintkezésnek a betakarítási-tárolási láncolatban (pl. együtt tárolás esetén átszálló por), mintsem a táblán való fertőződésnek. Jelenleg még nincs elég adat arra vonatkozólag, hogy a szántóföldön létrejöhet-e a fertőződés. Megfontolandó a lehetőség szerinti elkülönített tárolás, amennyiben várhatóan a betakarításra kerülő kukorica Aspergilus fajokkal fertőződött a vegetáció során. Probléma: → aflatoxin tartalom