A me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lés jel­lem­ző­je, hogy kül­ső kö­rül­mé­nyek nagy­ban be­fo­lyá­sol­ják a ter­més­ho­za­mo­kat. Az egyes év­já­ra­tok kö­zött ter­mé­sze­tes­nek kell fel­fog­ni a in­ga­do­zá­so­kat, me­lyek kö­vet­kez­mé­nye, hogy az el­lá­tás­ban csú­csok és mély­pon­tok vál­to­gat­ják egy­mást. Ah­hoz, hogy a la­kos­ság élelmiszerellátása ne üt­köz­zön ne­héz­sé­gek­be, a ter­me­lé­si mi­ni­mu­mot a tár­sa­dal­mi szük­ség­le­tek szint­jén ál­lít­ják be. Eb­ből vi­szont kö­vet­ke­zik, hogy al­kal­ma­sint több­let­áru ke­let­ke­zik. Ek­kor ve­tő­dik fel a kér­dés, hogy ki vi­sel­je a túl­ter­me­lés kö­vet­kez­mé­nyeit. Miu­tán a túl­ter­me­lés alap­ve­tően köz­ér­de­kek hom­lok­tér­be ál­lí­tá­sá­nak a kö­vet­kez­mé­nye, an­nak ne­ga­tív ha­tá­sát nem le­het a ter­me­lők­re há­rí­ta­ni. An­nál in­kább sem, mert ez a ter­me­lők nagy ré­szé­nek tönk­re­me­ne­te­lé­hez, a kö­vet­ke­ző évek el­lá­tá­si bi­zony­ta­lan­sá­gá­hoz ve­zet­ne. Ezen meg­gon­do­lás­ból jön­nek lét­re az in­ter­ven­ciós ala­pok. Kor­rek­ciós gya­kor­lat­ról van te­hát szó, amely­nél nem sza­bad a tar­tós­ság­ra szá­mí­ta­ni. Amennyi­ben hu­za­mo­sabb ideig fennáll a túl­ter­me­lés, vál­toz­tat­ni kell a sza­bály­zó­kon, kü­lön­ben az el­le­he­tet­le­nü­lés­be tor­kol­lik a gya­kor­lat. Ab­ban az eset­ben te­hát, ha több éven ke­resz­tül je­len­tős áru­több­let ke­let­ke­zik, szá­mí­ta­ni kell az in­ter­ven­ciós rend­szer mó­do­sí­tá­sá­ra. Eb­ben az év­ben vál­to­zá­si ké­szü­lő­dés­nek te­kint­het­jük, hogy az in­ter­ven­ciós fel­vá­sár­lá­si ren­de­let ké­sőn, csak 2006. ja­nuár 10-én je­lent meg. Vál­toz­tak az át­vé­te­li és tá­ro­lá­si sza­bá­lyok. Hát­rá­nyos vál­to­zás töb­bek kö­zött, hogy a víz­tar­ta­lom vál­to­zás nem szá­mol­ha­tó el, vagyis a be­szá­ra­dá­si vesz­te­ség egyér­tel­műen a rak­tá­ro­zó kára. Az a fur­csa hely­zet áll elő ezál­tal, hogy az elő­ző év­ben be­tá­rolt ga­bo­na ese­tén el­szá­mol­ha­tó a víz­vesz­te­ség, az ezévinél nem. Be­tart­ha­tat­lan előírás pél­dául, hogy a be­tá­ro­lás­tól a vizs­gá­la­ti ered­mény megér­ke­zé­séig a té­telt el­kü­lö­ní­tet­ten kell tá­rol­ni. A szer­ző­dé­ses fel­té­te­lek nem­tel­je­sí­té­séért a tel­jes fe­le­lős­ség a rak­tá­ro­zót nyom­ja. A tört­szem tar­ta­lom te­rü­le­tén is a rak­tá­ro­zót sújt­ják a ren­del­ke­zé­sek. A ki­tá­ro­lás­kor ugyanis nem le­het ma­ga­sabb a tört­szem arány, mint a be­tá­ro­lás­nál rög­zí­tés­re ke­rült. Ez vi­szont csak úgy va­ló­sít­ha­tó meg, ha ki­tá­ro­lás­kor ros­tá­lá­son megy át a té­tel – ak­kor vi­szont súly­vesz­te­ség ke­let­ke­zik, amit a rak­tá­ro­zó 110%-os in­ter­ven­ciós áron tar­to­zik ki­fi­zet­ni. A ma­gas in­ter­ven­ciós ku­ko­ri­ca felaján­lá­sok két tény is­me­re­té­ben ért­he­tők: ré­szint, hogy az in­ter­ven­ciós fel­vá­sár­lá­si ár 2.000 Ft-al ma­ga­sabb ton­nán­ként, mint a je­len­le­gi vi­lág­pia­ci ár, más­rész­ről a nagy rak­tár­kész­le­tek ele­ve ér­té­ke­sí­té­si ne­héz­sé­ge­ket ve­tí­te­nek elő­re. Nincs is jobb üz­let, mint vi­lág­pia­ci ár fe­lett ér­té­ke­sí­te­ni. Brüsszel­ben – a je­lek sze­rint - egy­re na­gyobb ag­go­da­lom­mal fi­gye­lik a ma­gyar rak­tár­ra ter­me­lé­si gya­kor­la­tot. Az EU Bi­zott­ság ál­tal fel­kért szak­ér­tők is­mert­té vált je­len­té­sük­ben a hely­ze­tet tart­ha­tat­lan­nak mi­nő­sí­tet­ték, és azt ja­va­sol­ták, hogy az in­ter­ven­ció csak a bú­zá­ra kor­lá­to­zód­jon, az is csak meg­ha­tá­ro­zott kör­ze­tek­re ki­ter­jeszt­ve. El kell gon­dol­kod­niuk a ma­gyar ter­me­lők­nek és az ál­lam­irá­nyí­tás­nak, hogy med­dig tart­ha­tó az a hely­zet, hogy ku­ko­ri­cá­ból csak Ma­gyaror­szá­gon tör­té­nik rak­tár­ra ter­me­lés, ráadá­sul szá­mot­te­vő ha­szon­nal. Leg­fel­jebb még a kö­vet­ke­ző év­ben. El kell fe­lej­te­ni, hogy ku­ko­ri­cán­kat gond nél­kül he­lyez­het­jük el az eu­ró­pai pia­co­kon. Most jól jön­ne, ha az ál­lat­te­nyész­tés vissza­szo­ru­lá­si ten­den­ciá­ja meg­vál­toz­na, és ja­vu­lás­ba csap­na. Er­re uta­ló je­lek vi­szont je­len­leg még nem ta­pasz­tal­ha­tók. Nem ma­rad más hát­ra, mint önszabályzó mó­don csök­ken­te­ni a túl­ter­me­lést,átáll­ni más nö­vé­nyek ter­mesz­té­sé­re. Nem biz­tos, hogy az a leg­jobb megol­dás, ha meg­vár­juk a brüssze­li kény­sze­rí­tő in­téz­ke­dé­se­ket – még úgy sem, hogy ké­nyel­mi­leg és anya­gi­lag ez len­ne a ked­ve­zőbb. Lát­ni kell, hogy hosszú tá­von ilyen men­ta­li­tás­sal csak ve­szí­te­ni szok­tak. Nem árt a rak­tár­épí­tés­ben gon­dol­ko­dó be­fek­te­tők­nek is átér­té­kel­niük az üz­le­tet, mert már eb­ben az év­ben mi­nő­ség- és vesz­te­ség el­szá­mo­lá­si vi­ták elé néz­het­nek, és 1-2 év múl­va az üres rak­tár­ka­pa­ci­tás ki­hasz­ná­lá­sa lesz alig megold­ha­tó gond­jaik.

Dr. Ko­vács Já­nos