A baktérium alapú talajoltóanyagok ma már jószerint megkerülhetetlenek, ám még mindig sok a kérdőjel velük kapcsolatban. Ezért nemrégiben megkerestük azt a ma már nyugdíjas biotechnológust, aki annak idején oroszlánrészt vállalt hazánk első, és mindmáig piacvezető baktériumkészítménye, a Phylazonit kifejlesztésében.

A Phylazonit elődje már az 1960-as évek óta elérhető volt Magyarországon. Ez volt a Rizonit termékcsalád, amelyet a budapesti Phylaxia szakemberei fejlesztettek ki. A kutatómunkának annak felismerése adott lendületet, hogy a hazánkban robbanásszerűen terjedő növényvédőszer- és műtrágyahasználat, hosszútávon el fogja savanyítani a talajokat. A nagyüzemi baktérium-előállítást tehát végső soron egy – visszatekintve – roppant előrelátó szemléletmód hívta életre: a tudósok tisztában voltak azzal, hogy a talajok elsavanyodását legelőször éppen a talajbaktériumok sínylik meg, amelyek viszont nélkülözhetetlenek az egészséges talajélet, s ezáltal a földjeink termőképességének fenntartásához.

Knolmár Tibor biológus, biotechnológus, állatfiziológus szinte teljes aktív életpályáját a talajbaktériumokkal kapcsolatos kutatásoknak, s végső soron a Phylazonit talajoltóanyag kifejlesztésének és továbbfejlesztésének szentelte. A ma 85 esztendős biotechnológus az egyetemi tanulmányai befejezése után nem kapott az elképzelésének megfelelő állást, ezért a figyelme a gyógyszeripar felé fordult. Hazánkban ezen a területen akkoriban a penicillingyártás volt a sláger, így nem véletlen, hogy rögtön a frissiben önállósult Állami Vakcinatermelő Intézet ipari mikrobiológiai részlegéhez került. Ez az egység kisvártatva visszatért a Phylaxiához. Knolmár Tibor ettől kezdve egészen a nyugdíjba vonulásáig ennek a gyárnak a kötelékébe tartozott, és ma is hálával emlékszik a patinás cég munkatársaira, akik évtizedeken át segítették, támogatták a munkáját. Kutató-fejlesztő szakember volt, de saját bevallása szerint az udvarsepréstől a gyógyszerfejlesztésig mindent meg kellett tanulnia.

Fotó: Horváth Árpád

Hogyan csöppent a talajbaktériumokkal kapcsolatos kutatásokba?

A hatvanas-hetvenes években, az akkori szovjet partnerünkkel közös program volt talajbaktériumok, a biotechnikai preparátumok kutatása és kísérleti termelése. A közös munkánkban a főhatóságok jóváhagyásával a baktériumkultúrák kísérleti gyártására, aktivitásuk mérésére, a kultúrák cseréjére volt lehetőségünk. Egy idő után ezen belül a B2-vitamin gyártását különböző okok miatt befejeztük, és a teljes fermentációs technológiát, valamint a vitamintermelő mikrobatörzset is átadtuk a szovjeteknek. Tulajdonképpen ennek fejében kaptuk meg az Azotobacter chroococcum talajbaktériumot. Rizobium baktériumokkal már korábban is végeztünk talajjavító kísérleteket és ezekbe a kutatásokba illesztettük később a szovjetektől kapott Azotobacter-törzseket is.

Ez azt jelenti, hogy ma is azoknak a törzseknek a leszármazottai találhatók a talajoltóanyagokban – így a Phylazonitban?

Nem, dehogy! Azok a baktériumok valójában az ősei voltak a mai Phylazonitnak. A legtöbbet annak idején a T34-es törzsből gyártottuk, az pedig Mongóliából származik.

Ez egyre érdekesebb! A T34-nek van köze a híres szovjet tankhoz?

Bizony ám! A mongol főváros, Ulanbator közelében, a repülőtérhez vezető út mellett emléket állítottak a második világháború győztes tankjának. Körülötte szépen ápolt virágágyás volt, feltűnően egészséges talajjal. Ebből vettem azt a mintát, amelyből izoláltuk ezt a törzset. Stílszerűen T34-nek neveztük el. De hoztam Kazahsztánból is talajt. Úgy gondoltam, hogy hasznosak lehetnek nekünk a szibériai, belső-ázsiai törzsek, mert kiválóan tűrik a hideget, a szárazságot, és a mi klímánkon már egészen korán, a tél végén szaporodásnak indulnak, ezért érdemes velük kísérletezni. Később aztán itthon is gyűjtöttünk baktériumokat, például Eger környékéről és a Nyírségből – a mai, korszerű Phylazonitban már ezek a helyi törzsek is "dolgoznak".

Mit tartalmazott az a "korai" Phylazonit, amit Önök fejlesztettek?

Itt van az eredeti szabadalom, ebből láthatja: Azotobacter chroococcum-törzset, "adott esetben vitaminokat, növekedésszabályozó anyagokat és nyomelemeket".

Knolmár Tibor Paks és Kömlőd között ellenőrzi a Phylazonittal végzett kukorica- és napraforgó-kísérlet eredményeit 1988-ban.

Milyen volt a Phylazonit fogadtatása a hazai mezőgazdasági üzemek körében?

Sorba álltak érte!

Milyennek látja most a Phylazonit jövőjét?

A kérdés jó. Mindaddig, amíg műtrágyáznak, a terméknek nagy jövője van. Sőt, még azt követően is, mert a talajéletet tönkretevő nitrát magától nem fog olyan egyszerűen eltűnni a talajból. Megjósolni sem lehet, hogy ha egy területen abbahagyják a szintetikus műtrágyák intenzív alkalmazását, akkor mennyi időnek kell eltelnie addig, amíg ezek a talajok rendbe jönnek.

Kiderült, hogy idehaza már a hatvanas évek óta bevett és bevált gyakorlat volt a mezőgazdasági termelésben a talajoltás. Ám, ha így van, akkor most miért kell újra megtanítani sok gazdát erre a kiváló eredményekkel kecsegtető módszerre?

Azért, mert Magyarországon közben volt egy hihetetlenül intenzív kemizációs program, amikor csak és kizárólag a vegyszerektől várták a hozamok növekedését. Ennek máig megmaradt a nyoma, még ma is vannak mezőgazdászok, akik csak a kémiában látják a lehetőséget. Én látom a jövőt a Phylazonitban. Ma is azt vallom, hogy a jövő a talajoltás és a biológiai növényvédelem alkalmazásában van. Nyugaton már elindult a biológiai forradalom. Ezt a folyamatot megállítani nem lehet, és már nálunk is vannak jelei e szemléletmód meghonosodásának. Jómagam mindig is hevesen elleneztem a vegyszerek használatát – biológus vagyok, az én életcélom nem az, hogy elpusztítsam az élőlényeket, hanem az, hogy éltessem őket. Mára óriási területeken mérgezi az embereket és a környezetet az a nitrát és az a rengeteg méreg, amit azért szórtunk szét, hogy még magasabb termésátlagokat produkáljunk. Ott vannak a talajban, a vizekben, és nem azokat büntetik, akik kijuttatták őket, hanem azokat, akik megisszák a vízzel és megeszik az élelemmel. A csodálatos magyar föld nitrátok nélkül is kiválóan tudott produkálni, és ma is remekül terem ott, ahol ökológiai szemléletű gazdálkodás folyik. Ha a talaj él, akkor teremni is fog.

Knolmár Tibor, mintegy útravalóul azt ajánlja a jövő mezőgazdászainak, hogy használjanak minél több biológiai készítményt. A talajoltás, a növénytermesztésben alkalmazott baktériumkészítmények egyik hazai meghonosítója szerint idehaza és külföldön is ennek a szemléletmódnak van jövője. Ha természetes módszerekkel helyreállítjuk a talajéletet, akkor a baktériumok dolgoznak a földben, és garantáltan "békés" módon segítik hozzá a termelőket a magasabb hozamokhoz és a jövedelmezőbb gazdálkodáshoz. Ezt felismerte az ENSZ is, amikor a világszervezet 68. közgyűlése A Talajok Nemzetközi Évének nyilvánította 2015-öt. Egészséges talajokat az egészséges életért – ez a mottója az egész éves programsorozatnak, ami rámutat arra, hogy a mezőgazdasági termelők hol tehetnek a legtöbbet egy egészségesebb, élhetőbb jövőért.