Talán már túl vagyunk a kritikus időszakon! Mikor e sorok az olvasó elé kerülnek a megmaradt repce táblák már javavirágzásban lesznek, s egyre több gazda bízhat abban, hogy a gazdálkodási ciklusban egyébként legkorábbi bevételt jelentő növénye kézzel is fogható eredményt hoz számára.


A repce termesztését illetően az elmúlt hét-hét és fél hónap szinte minden napja valamilyen rizikótényezőt jelentett. Elég csak arra utalni, hogy a csapadékos augusztus után a tavalyi év szeptembere szinte az egész országban nagyon száraz volt, s a vetést követő időszak sem bővelkedett csapadékban. Az egyenlőtlen mélységű talajelőkészítés, s ennek következtében a rossz vetés hatására a táblák ősszel meglehetősen heterogén képet mutattak. Az állományok kezdeti fejlődését az átlaghoz képest melegebb októberi időjárás kedvezően befolyásolta, s a vontatott kelés hibái október végére nagyjából kiküszöbölődtek.


S ami ezután történt, arra senki sem számított!


Novemberben – az országos adatokat is figyelembe véve – szinte rekordmeleg uralkodott, s térségünkben a decemberi átlaghőmérséklet 3 °C-ot mutatott. A meleg és viszonylag száraz novemberi és decemberi időjárás hatására a növényállományok egy részénél a tőlevélrózsás-rozettás fejlődési szakasz lerövidült, s fajtától függően egyes táblák növényállományai magszárat fejlesztettek. E növények hajtáscsúcsi részei később lefagytak, más táblákon a levélzet fejlődése azonban nem állt le, így december végén, január elején nem volt ritka a 25-30 cm magas levélzetű növényzet sem. A januári nagyon magas átlaghőmérséklet (Mosonmagyaróvár térségében ez az érték 4,7 °C, ami az egy évvel korábbi átlaghoz viszonyítva 8,1 °C-kal magasabb) hatására a repce fejlődése folytatódott, s komolyabb problémát csak a hónap utolsó dekádjában fellépő néhány fagyos nap jelentett, amikoris a túlfejlett állományok sorsa végképp megpecsétlődött. A fagyos napokat átvészelt növényzet fejlődését január végétől néhány kora reggeli talajmenti fagy kivételével azonban már semmi sem akadályozta, így amire az utóbbi években nem volt példa, március utolsó harmadában már látni lehetett zöldbimbós, vagy virágzó repce táblát az országban (normális évjáratban erre leggyakrabban április III. dekádjában szokott sor kerülni).


A „telet” átvészelt állományok fejlettsége nagyon jó, a terméskilátások biztatóak, azonban mint ahogy mondani szokás, a termésnek a betakarításig még sokat kell kinn aludnia. Az enyhe tél következtében a repcetermesztés rizikótényezői ugyanis megnövekedtek, s napjainkban a kártevők (pl. repce-fénybogár, repcebecő-ormányos) és kórokozók elleni védekezés időben történő elvégzése jelenti a legnagyobb feladatot. A biológiai alapok – fajták, vagy hibridek – terén nagyon jól állunk. A köztermesztésben lévő fajták, illetve hibridek potenciális termőképessége 5 t/ha feletti, amit egyes helyeken a régi nevén OMMI kísérletekben a hibridek el is értek. Ezekhez az értékekhez viszonyítva nagyon szerények a hazai realizált terméseredmények, amelyek utóbbi években történő alakulását az 1. táblázatban foglaltunk össze.
 

1. táblázat
Országos repce-termesztési adatok és eredmények
(Forrás: KSH évkönyvek)
Gazdasági
ciklus
    Betakarított
terület
(ha)    Termés-
átlag
(t/ha)
1998/1999.    180 522    1,82
1999/2000.    115 758    1,55
2000/2001.    109 556    1,87
2001/2002.    129 389    1,60
2002/2003.    70 951    1,49
2003/2004.    104 698    2,78
2004/2005.    122 430    2,31
2005/2006.    138 961    2,38

 
A táblázatban a betakarított vetésterületi adatok szerepelnek, melyekhez viszonyítva a vetettek lényegesen – akár 30-80%-kal is nagyobbak lehettek. Napjainkban a repcemag keresett termék, amit a tavalyi évben kialakult magas átvételi árak is alátámasztanak. Ezt érzékelve a termelők közel 230 ezer ha-on vetették el e növény magját. Nagy termések eléréshez azonban kedvező ökológiai feltételek esetén a „szerencse” mellett még sok „tennivaló”-ra is szükség van. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:


-    tábla- és fajtakiválasztás;

-    a fajta/hibrid igényeihez illeszkedő termesztéstechnológia kialakítása;

-    megfelelő mértékű- és szintű tápanyagvisszapótlás;

-    jó növényvédelem;

-    a betakarítási idő helyes megválasztása;

-    a veszteségmentes betakarítás biztosítása. 


A repce virágzása elhúzódó, ennek megfelelően a mag érése még egyazon növényen belül sem egyenletes. Az érésbeli különbségek heterogén növényállomány, vagy tábla esetén méginkább jelentkezhetnek. A minél kisebb mértékű betakarítási veszteség és a kiegyenlített termény elérése érdekében a növényállományok deszikkálására, vagy az érés gyorsítására lehet szükség. Előbbi esetben a permetezést akkor hajtsuk végre, ha a mag színe a főszár közepén már a fajtára jellemző. Az utóbbi eljárás gyommentes állományokban végezhető, mely kíméletesebb beavatkozást jelent a növény életébe, aminek következtében a mag érése később is következik be.


A repce akkor csépelhető, ha a mag nedvességtartalma 10-12% körüli. A nedvességtartalmat a betakarítási idő közeledtével érdemes naponta ellenőrizni, már csakazért is, mert a fajták, illetve hibridek pergési hajlama eltérő. A túlszáradt becők könnyen felrepednek, ami jelentős mértékű termésveszteséggel járhat együtt.

A veszteségek minimalizálása érdekében nem eretnek cselekedet a páramentes esti, vagy éjszakai órákban történő betakarítás sem!


Tetteink és eredményeink gondolkodtassanak el, s akkor teszünk jól, ha más kárából tanulunk!