Burgonyatermesztéssel Magyarországon 1989/91-ben még 70-75.000 hektáron foglalkoztak. Az előnevelt (előhajtatott, előgyökereztetett) gumókkal indított szántóföldi korai termesztés (amely kisebb felületen ültetés utáni átmeneti fóliatakarást is magában foglalt) részesedése ebből 8-10.000 hektárt tett ki.
A termőterület azóta – sok más országhoz hasonlóan – nálunk is jelentős mértékben visszaesett. Ma 20-22.000 hektár körül alakul. A korai termesztés azonban alig csökkent. Jelenlegi nagyságrendje 6-8.000 hektárra becsülhető. Ez azt jelenti, hogy az összes termőfelületből a korai termesztés részesedése a 16-18 évvel ezelőtti 10-12%-ról napjainkra 35-36%-ra növekedett.
Fel kell figyelnünk erre a jelenségre, mert ezzel teljesen új helyzet állt elő a magyar burgonyatermesztésben. A kialakult jelenség az adottságokhoz történő spontán alkalmazkodás klasszikus példája. Magyarország éghajlata ugyanis nem igazán kedvező a tömegburgonya termesztésre – de kitűnő feltételeket biztosít a korai áru előállításra. Nem kerülhető meg a korai burgonya fogalmának pontosítása sem, - amely egyidejűleg két jellemző tulajdonságot is kifejez. Egyrészt utal az árupiacra kerülésének időpontjára, másrészt egyértelművé teszi annak minőségét.

A magyar statisztikai nyilvántartásokban a június 30-ig értékesített burgonya minősül korainak. A „korai” vagy „új” krumpliként ismert termék külső megjelenésében és beltartalmi mutatóiban is különbözik az őszi felszedésű, érett „tömeg” burgonyától. A gumók még nem érték el végleges méretüket, héjuk foszlós, nem parásodott be (kézzel ledörzsölhető). Szárazanyag-és keményítőtartalmuk kisebb, fehérje - és C-vitamin tartalmuk magasabb, állaguk zsenge, ízük kellemesebb. Betakarításra a teljes gumóbeérés előtt legalább 3 héttel kerül sor. Azaz az „újkrumpli” teljes mértékben megfelel az újabban külföldön egyre kedveltebbé váló „baby” zöldségtermékkel szemben támasztott valamennyi követelménynek.

Ilyen típusú termék, különböző időzítéssel és többféle technológiával is előállítható.

Van azonban a zsenge burgonya előállításának más módja is, amelyből máskor lesz értékesíthető áru. Ez a nyári ültetésű burgonya, amely vagy október közepén - végén, vagy (téli fagyvédő takarás mellett) a termesztés helyén átteleltetve – kora tavasszal (márciusban, áprilisban) ad értékesíthető árut.
A módszert Kelet-Poroszországban dolgozták ki – és az 1800-as évek végén jelent meg Magyarországon. Erről a korabeli szakirodalomban a korai termesztés „más módja” megnevezéssel írtak, „amely még rendszerint sokkal jobban jövedelmez”. Egy, a módszert kipróbáló uradalmi főkertész 1911-ben „második újkrumpli” néven számolt be róla. A gumók előnevelésére júniusi ültetés esetén nem kerül sor, csak júliusi ültetés esetén lehet indokolt. Nyári ültetésben – az erre legalkalmasabb homoktalajokon - a tenyészidőszak alatti vízellátásra és a növényvédelemre nagyobb gondot kellene fordítani.
A gumók október közepére érik el az értékesítéshez szükséges fejlettséget (5-6 cm átmérő, 8-9 cm hosszúság, 80-90 g átlagtömeg). Előtte el kell eldönteni, hogy őszi foszlóshéjú, őszi paráshéjú, vagy esetleg tavaszi felszedésre kerül sor. Az utóbbi esetben – még az erősebb lehűlések előtt – célszerű megkezdeni a sorok takarását. Júniusi kiültetés esetén egyes fajták gumói elérhetik a 7-8 cm-es átmérőt, a 10-12 cm-es hosszúságot és a 200-250 g átlagtömeget. Ez viszont kedvezőtlen jelenség. Nem örülnek ugyanis a fogyasztók, ha 1 kg magasabb áron megvásárolt zsenge burgonyában mindössze 4-5 db gumót találnak. Ez a probléma azonban az ültetési idő és a fajta megválasztásával kezelhető.

A nyári ültetésű burgonyatermesztésben rejlő lehetőségek felismerése és egyre szélesebb körben történő hasznosítása szokatlan időben – ám elfogadható áron – zsenge burgonyakínálatot eredményez. Ez az áru – piaci megjelenésének időpontja miatt – nehezen nevezhető „újkrumplinak”. Az október végén, november elején, ill. március végén, április elején jelentkező árut – a lényegére jobban utaló – BÉBI (baby) burgonyának kellene nevezni. Sőt, érdemes lenne a tavaszi, nyár eleji korai burgonyát is baby burgonyaként forgalmazni. Annál is inkább, mert valóban az.
Az ilyen típusú árunak külföldön nagy a becsülete, biztos piaca van, és ha szokatlan időpontban jelentkezik – még igen jó az ára is. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a burgonyagumókban az értékes tápanyagok mellett toxikus glycoalkaloidák (alfa-solanin, alfa-chaconin) is előfordulhatnak. Ezek nagyságrendje – a szakirodalomban található utalások szerint – a termesztés körülményeitől és a gumó fejlettségi állapotától függő. A zsenge gumókban mindig több található, mint a beérettekben. A zsenge gumókban a humán-egészségügyi határértéket – amely 20 mg/100 g nyerstömeg – meghaladó is lehet. Akár a 14-28 mg/100 g nyerstömeget is elérheti.

Fontosnak tartottuk ezért ennek ellenőrzését is. A vizsgálatok azonban megnyugtató eredménnyel zárultak. A Pannónia fajta esetében a zsenge gumók glycoalkaloid tartalma mélyen a határérték alatti volt (0,0075-0,62 mg/100 g nyers-tömeg).

A zsenge baby burgonya – amely a hazai fogyasztók körében „újkrumpli” néven számon tartott – különböző technológiai változatokat, ültetési időpontokat, korszerű tárolást alkalmazva akár egész évben át jelenthet piaci kínálatot, de négy-öt hónapon keresztül biztos piaci keresletet is ( tavasszal és késő ősszel, tél elején). Burgonyatermesztésen belüli növekvő aránya nemcsak a hazai fogyasztás egyre jobb ellátását szolgálja, - de jelentős export árualapot is képezhet.

Külföldön - elsősorban a balti államokban- növekvő érdeklődés tapasztalható a magyar „korai” burgonya iránt, de a hazai piacot is bővíteni lehetne új burgonya termékek (pl. őszi-téli értékesítésű bébi burgonya) előállításával. Az exportlehetőségeket pedig, - amelyet kedvező éghajlati adottságainknak köszönhetünk – célszerű a termelési volumen növelésével és minőségjavításával maximális mértékben kihasználni.

Az előző évben (2006) –a Mórahalmi kísérleti próbatermesztés eredményeként (lásd képek) december végén, nyári ültetésből származó igazi „Pannónia karácsonyi újkrumpli” már – néhány helyen – a fogyasztók rendelkezésére állt. Ennek külleme foszlóshéjú volt - ami tipikusan magyar jellemzője az „újkrumplinak”. A felhasználás szempontjából több célra (pl. sütés, főzés) is hasznosítható. Az íze emlékeztet a köztermesztésben már nem szereplő régi magyar fajtákéra (Gülbaba, Kisvárdai rózsa). Az élvezeti értéke magasabb, a beltartalmát tekintve pedig fehérjében, vitaminban (C-vitamin) gazdagabb, mint a sokszor nem friss, akár több hónapig is tárolt import újburgonyáé. Ennek parás héjú változatát is termesztettük, ami pedig akár egész télen át biztosíthatja a piaci ellátást zsenge jó minőségű, primőr jellegű étkezési burgonyával. Ennek a paráshéjú, nyári ültetésből származó fiatal gumótermésnek a minősége kiváló és igazi vetélytársa lehet a téli időszakban Észak-afrikából behozott – szintén paráshéjú – újburgonyának.

Igazi ínyenceknek való új termékek lesznek, amelynek előállítását további agrotechnikai, tárolás-technológiai és minőségi kutatásokkal folyamatosan továbbfejlesztjük.


Dr. Hodossi Sándor DSc egyetemi tanár, professor emeritus
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar
Kertészettudományi és Növényi Biotechnológiai Tanszék

Nagy Friderika kertészmérnök hallgató
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar
Kertészettudományi és Növényi Biotechnológiai Tanszék

Dr. Kruppa József PhD tudományos főmunkatárs
Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Mezőgazdaságtudományi Kar
Növénytudományi Tanszék