Világszerte terjed a „baby” zöldség iránti kereslet, ami a maga valóságában még zsenge, fiatalt jelent. Ilyen például az újburgonya, melynek folyamatos előállítására jó lehetőségekkel bírunk kora tavasztól egészen karácsonyig. Két lehetőség is kínálkozik a tapasztalatszerzésre: átvehető a nemzetközi tapasztalat, vagy felújítható a korábbi hazai gyakorlat is. A foszlós (nem beparásodott) héjú, végleges méretét még el nem ért „újburgonya” az 1800-as évek közepétől hajtatásból, előnevelt (előhajtatott, ill. előgyökereztetett) gumók kiültetésével indított szabadföldi korai termesztésből pedig az 1900-as évek eleje óta áll a hazai fogyasztók rendelkezésére. A gumó előneveléshez szükséges berendezés (melegágy, üvegház, fólia, stb.) igény, valamint a termesztés intenzív jellege miatt a kezdetektől zöldség terméknek számított nálunk. A korai burgonya – mint élelmiszer – minden tekintetben megfelel az utóbbi időben világszerte egyre jobban felértékelődő „baby” zöldségfélékkel szemben támasztott valamennyi követelménynek. A betakarításra kb. 3 héttel korábban, még „éretlen” állapotban kerül sor, ezért zsenge, jobb ízű, több fehérjét és cukrot tartalmaz. A burgonya esetében speciális tulajdonság a héj „foszlóssága” is, amely azt jelenti, hogy kézzel könnyen ledörzsölhető. Az „újburgonya” származhat hajtatásból (amikor a növények az ültetéstől a felszedésig a termesztő berendezésben maradnak), előnevelt gumók szántóföldi kiültetését követő, kb. 1 hónapos, fóliával történő növénytakarásból, ill. előnevelt gumók kiültetésével indított, takarás nélküli szántóföldi termesztésből. A hajtatás extra koraiságot, az átmeneti fóliatakarás standard koraiságot, az előnevelt gumók kiültetése pedig tömegkoraiságot eredményez. A korai termesztés meghatározó eleme nem a növénytakarás, hanem a gumók előnevelése (előhajtatás, előgyökereztetés, ill. a hajtatásban palántanevelés). A korai burgonya – körülményeink között – hajtatásból legkorábban május elejétől, átmeneti fóliatakarásból május közepétől, takarás nélküli szabadföldi korai termesztésből június elejétől áll rendelkezésre. A foszlós héjú „újburgonya” a nálunk általánosan alkalmazott technológiai változatok produktumaként közel két hónapon keresztül – május elejétől június végéig – jelent piaci kínálatot A hazai statisztikai nyilvántartások a június 30-ig forgalmazott burgonyát tekintik korainak. E termék ára nálunk a szeptember 1. után betakarított tömegburgonya árának kétszeresében látszik stabilizálódni. .A primőr burgonya előállítás „különleges módja” a nyári ültetés. Ebben az esetben a gumókat általában június vége és július közepe között ültetik ki. Július végi kiültetésre is sor kerülhet, de ekkor már a vetőgumót célszerű előnevelni és rövid tenyészidejű fajtákat alkalmazni. Az ültetési időt úgy kell megválasztani, hogy az állomány beállítástól a felszedésig, ill. a vegetációs időszak végéig legalább 100-120 napos tenyészidő álljon rendelkezésre. Ez alatt az időszak alatt mintegy 1700-1800 oC bruttó (napi középhőmérséklet alapján számított), ill. 550-700 oC nettó vagy hasznos (csak a 10 oC feletti értékek alapján számított) hőösszeg felhalmozódására van szükség, hogy a gumók 80-85%-a elérje az értékesítéshez megkívánt 5-6 cm-es átmérőt – és a héja is foszlós maradjon. A viszonylag rövid tenyészidő miatt sekély ültetésre és csak egy alkalommal elvégzett töltögetésre van szükség. Nagy gondot kell fordítani a növényvédelemre, a lombozat egészséges állapotának megőrzésére, továbbá a víz- és tápanyag-ellátásra. Amennyiben a gumók a termesztés helyén, téli takarással telelnek át, nagyobb, legalább 100 cm-es sortávolságot kell alkalmazni, hogy a sorközben lévő föld is felhasználható legyen a sorok takarására. A módszert Poroszországban dolgozták ki és az 1800-as évek végén jelent meg Magyarországon. Az eljárás lényege, hogy a nyáron kiültetett gumókból kifejlődött növények alól szedik még ősszel (a komolyabb lehűlések előtt) az „újburgonyát” – mint zsenge állagú baby terméket tárolják, majd akkor értékesítik, amikor már kereslet mutatkozik iránta. Vagy a termesztés helyén a földben hagyják és az erősebb lehűlések előtt takarják a sorokat, hogy a fagytól megvédjék a zsenge gumókat. A felszedésre ebben az esetben akkor kerül sor, amikor már a föld fagymentes és a termék nagyon korai primőr áruként értékesíthető. A módszert a hazai szakirodalomban elsőként JATTKA ismertette 1891-ben megjelent „Burgonya termesztése a mai okszerű alapokon” c. könyvében. Az 1900-as évek elején már többen kipróbálták ezt az eljárást, de munkaigényessége miatt igazán nem terjedt el nálunk. Az ilyen módon előállított termék „fojtott burgonya”, ill. „füllesztett krumpli” néven vált ismertté. A nyári ültetésű primőr burgonya előállítását kezdetben elsősorban az uradalmi kertészetekben karolták fel, amelyek mindig nagy figyelmet fordítottak az egyes termékek nem megszokott időpontban történő előállításának lehetőségére. „A Kert” c. szaklap 1911. évi 4. számában Szabó Gyula uradalmi főkertész „második újburgonya”-ként említve leírta, hogy október végén szedte fel, majd vermelte, és karácsonyra küldte föl a földbirtokos konyhájára – annak nagy megelégedésére – a nyári ültetésből származó, foszlós héjú, zsenge burgonyát. A nem klasszikus újburgonya előállítás lehetősége később több szakember érdeklődését is felkeltette az 1920-as és az 1930-as években nálunk. Egyesek úgy ajánlották a termesztőknek, mint a korai termelés „más módját, amely még rendszerint sokkal jobban jövedelmez”. Sőt, még azt is hozzátették, hogy „a jó módban élő ínyencek semmiféle árat nem sajnálnak érte”. A nyári ültetésű „újburgonya” előállítás egészen az 1950-es évekig számon tartott, és korlátozott mértékben alkalmazott eljárás maradt nálunk. Az 1950-es évek elejétől zavart okozott szakmai körökben és sokat ártott a nyári ültetésű primőr burgonyatermesztésnek, hogy mint Liszenko szovjet akadémikus szellemi termékét erőltették alkalmazását „tarlóburgonya” megnevezéssel. Szovjet mintára száraz, meleg termőhelyeken elsősorban a vetőgumó előállításában, a fiziológiai leromlás elkerülésére ajánlották. A nyári ültetésű burgonyában ettől kezdve a potenciális termelői kör nem a primőr előállítás lehetőségét látta, hanem sok esetben rossz tapasztalatokkal záruló eljárásként emlékezett rá. Azonnal hozzá kell tenni, hogy sajnos, mert a módszerben óriási lehetőségek rejlenek. Alkalmazásával ugyanis időben jelentős mértékben kiterjeszthető lenne nálunk is a zsenge áru, a baby burgonya kínálata. Úgy, ahogy ezt másutt mások is teszik. Az Egyesült Királyságban pl. nemcsak ismerik a burgonya nyári ültetésének lehetőségét, hanem ilyen módon állítják elő a karácsonyi fogyasztásra szánt újburgonyát, a „christmas potatoes”-t is – július eleji ültetéssel és a sorok szeptember végétől kezdődő takarásával. Az egészséges táplálkozásra törekvések jegyében nálunk is sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a foszlós héjú, zsenge állagú „újburgonyára” a lakosság téli „friss” termékekkel történő ellátásában. Célszerű lenne kialakítani az angliai „christmas potatoes” (karácsonyi burgonya) mintájára a karácsony, szilveszter, ill. a pravoszláv karácsony időszakában a termék iránti érdeklődést, megalapozni az iránta megnyilvánuló keresletet. Ehhez természetesen célszerű lenne élni a speciális, új kínálatot jelentő ételkészítés lehetőségeivel is – a gasztronómia ezirányú támogatását is feltételezve. A nyári ültetésű burgonyának nemcsak nagyon korai primőrként, de a téli időszakban megjelenő zsenge, friss termékként is fontos szerepe lehet a lakossági ellátásban, - sőt, jelentős export termékként is számolni lehet vele.

Dr. Hodossi Sándor és Dr. Kruppa József 1Debreceni Egyetem ATC MTK Kertészettudományi és Növényi Biotechnológiai Tanszék 2Debreceni Egyetem ATC MTK Növénytudományi Tanszék