A napraforgó termőterülete az utóbbi években megnövekedett, a KSH adatai alapján 2015-ben már 625 000 ha-on termesztették. Termőterületet tekintve a harmadik legfontosabb növényünkké vált az őszi búza és a kukorica után. A terület növekedésével a termésmennyisége is nőtt, azonban a termés volumenét és minőségét nagyban befolyásolhatják a kórokozók és az ellenük való védekezés.

A napraforgó kórokozói közül az egyik legjelentősebb betegség a peronoszpóra (Plasmopara halstedii). Magyarországon 7 patotípusa van jelen, melyeknek a csapadékos, hűvös időjárás kedvez. Oospóra alakban telel, a talajba kerülve több évig is életképes maradhat, micélium alakban pedig a kaszatban is áttelelhet.

A fertőzés hatására a növények visszamaradnak a fejlődésben, meddőké válhatnak. A prevenció a legmegfelelőbb módszer a kórokozó elleni harcban, az agrotechnikai védelemnek, vetésváltásnak nagy szerepe van a csávázás mellett.

Jelentős polifág kórokozó a fehérpenész (Sclerotinia sclerotiorum), melynek nagyon sok gazdanövénye ismert, és többféle tünetet okozhat. A száron lévő tünetek megjelenhetnek a szártövön rothadást, hervadást okozva, de a szár középső részét és a tányért is károsíthatja citromérésig.

A fertőzött növényeken barna foltok jelennek meg, majd egy idő után fehér vattaszerű penészcsomók jelentkeznek, amelyekben megtalálható a szklerócium. A szklerócium, ha talajra hullik, 6-8 évig is megtarthatja fertőzőképességét, emellett a már fertőzött kaszatokból is továbbterjedhet a betegség.

A fehérpenészes szár- és tányérrothadás mellett említést kell tennünk egy másik gombás megbetegedésről, a szürkepenészes tányérrothadásról (Botrytis cinerea). Ez a kórokozó sebparazita is lehet, de szerencsére az utóbbi években nagymértékű jelenlétét nem tapasztaltuk.

A tányérbetegségek mellett az egyéb szárbetegségekről sem szabad megfeledkeznünk.

napraforgó

A napraforgó a harmadik legfontosabb növényünkké vált a termőterületet tekintve

A '80-as években nagy járványokat okozott a diaportés szárfoltosság (Diaporthe helianthi), mely mára már visszaszorult. Zsombik László és Kövics György megállapítása szerint intenzív aszkospóra-szóródás és -fertőzés csak akkor várható, ha az aszkospórák érése utáni időszakban a levegő napi átlaghőmérséklete 20 °C feletti, és rövid időn belül 15-20 mm mennyiségű csapadék hullik.

Egyéb szárfoltosságot okozó kórokozók az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens), a fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii) és a hamuszürke szárkorhadás (Macrophpmina phaseolina). E melegkedvelő szárbetegségekkel egyre gyakrabban találkozhatunk.

Amennyiben az alternáriás és a fómás szárfoltosságok a vegetáció vége felé jelentkeznek, nem idéznek elő nagyobb kárt, ha viszont megjelenésük korábban történik, komoly termésveszteségeket is okozhatnak.

A fómás szárfoltosság valamennyi föld feletti növényrészt megtámadhatja, elsősorban a szár alsó és középső részén, a nóduszok környékén fekete foltok formájában jelentkezik. A foltok nagyméretűek, éles határúak, felületük gyakran ezüstösen csillog. A fertőzés kialakulásához víz jelenléte szükséges, a kórokozó a fertőzött szármaradványokon áttelel. (Horváth J. 1995)

Az alternáriás levél- és szárfoltosság a levélnyélen keresztül jut a szárba, melyen sötét foltok jelennek meg, a szárat szétvágva a bélszövetben pedig olajbarnás vagy lilás elszíneződést látunk, attól függően, melyik faj okozta a fertőzést.

Az utóbbi években egyre gyakrabban előforduló hamuszürke szárkorhadás nem új kórokozó, a betegséget 1970-ben dr. Békési Pál jegyezte fel. Tüneteit sok esetben aszálykárnak tudják be, ám ez a felvetés téves, mivel a szár alsó részének átvágásával a bélszövetben megtaláljuk a gomba mikroszkleróciumát.

A fent említett kórokozók mellett egyéb betegségekről sem szabad elfeledkeznünk, úgymint napraforgórozsda, amely nem igazán jelentős betegség, de bizonyos évjáratokban és fogékonyabb fajtáknál gondot okozhat.

A kórokozók előfordulása és megjelenése változatos, ám egy dolog közös bennük: az ellenük való védekezés alapja a prevenció.

A vetőmagcsávázás, az agrotechnikai védelem mellett a gombaölő szeres kezelések időben való kijuttatása is nagy jelentőséggel bír. Ezt elsősorban a várható időjárás és a fertőzések alakulása határozza meg. A kórokozók elleni védekezést évjárattól függően 1-2 fungicides kezeléssel megoldhatjuk, melyekhez több hatóanyag áll rendelkezésünkre, rajtunk múlik, melyiket választjuk.

További információkért látogasson el a www.adama.hu weboldalra!

Csenky Éva
mikológus
Békés Megyei Kormányhivatal
Élelmiszerlánc-biztonsági és Földművelésügyi Főosztály
Növény- és Talajvédelmi Osztály