A múlt héten azt írtam, hogy a tél folyamán relatíve kevés csapadékot kaptunk. Talán túl hangos voltam, meghallotta az időjárás nagy rendezője. Mindenesetre azóta egyre inkább csapadékosra fordult időjárásunk, s éppen most is eső, havas eső teszi kellemetlenné a napot. Ha kitekintek a világba az internet segítségével, akkor a nyugati határszélről érkezett havas fotókat csodálhatok.

Sokan riogatnak: megérkezett az igazi tél, hóval, hideggel, de a másik oldal – a meteorológiai előrejelzés – inkább egy szokásos tél végi időjárásról beszél, ami természetesen jelenti a havat is, az éjszakai mínuszokat is, de jelenti a nappali pozitív hőmérsékleti tartományt, a hó olvadását is. Meglátjuk. Figyeljünk Zsuzsannára (február 19.), reméljük, megszólal a pacsirta.

Mindenesetre most valahogy jobb a szobában üldögélni, s a múltról elmélkedni, pl. a bevezető apropóján arról, hogy mit adott 2017 időjárása, mit kapott 2018.

2017 telén kemény hideget hozott a január, aztán sokat enyhült februárban. Ha megnézzük a hőmérsékleti grafikont, akkor megállapíthatjuk, hogy a most formálódó hőmérsékleti görbe hasonlít a tavalyira. Ott is enyhüléssel indult a február, majd kicsit visszaesett a hőmérséklet, s az tartott a korábban említett Zsuzsanna-napig, de akkor határozott felmelegedés kezdődött. Reméljük, most is hasonló tendenciát követ majd időjárásunk.

Tavaly a sokéves átlagnak megfelelő csapadék hullott februárban, most úgy tűnik, hogy annál többet kapunk.

Az viszont előnyös helyzetet teremt, hogy nem fagyott a talaj, így folyamatosan be tud szivárogni a víz, nem folyik el a felszínen,

s remélhetőleg kevesebb áll össze hatalmas belvizes tavakká.

Amint említettem, a február szokatlanul meleg napokkal zárt, s azt folytatta a március is. Olyannyira, hogy a tavalyi március volt a több mint 100 éves mérések 2. legmelegebb márciusa. Gyakorlatilag a hőmérsékleti görbe folyamatosan a sokéves átlag vonala fölött mozgott, egyszer esett vissza – a hónap utolsó dekádjában, de az is csak egy-két napig tartott. Ehhez a tavaszi meleghez kevés csapadék társult, alig haladta meg a sokéves átlag a felét. A középső országrész kicsit többet kapott, viszont a Dunántúl csapadékban szegényebb maradt.

E két tényező hozta azt, hogy egészen korán lehetett a határban dolgozni, a korai vetéseket időben lehetett elvégezni, s a fő kapások vetéséhez is jól haladt a talaj-előkészítés.

Aztán jött az április, s átlagos mennyiségű csapadékot hozott. Természetesen a területi eloszlás kissé színesebbé teszi a képet, az ország középső és keleti tájain, a középhegységekben több hullott, míg a Nyugat-Dunántúlra kevesebb jutott. Már javában benne jártunk a tavaszban április 17-20. között, amikor országos csapadék hullott, de ez a magasabb részeken bizony hó volt, a hegyekben több napig tartotta magát a vastag hóréteg. Úgy látszik, hozzá kell szoknunk az áprilisi hóeséshez.

A hónap hőmérséklete általában nem érte el a sokéves átlagot, s ehhez jelentősen hozzájárult az említett csapadékos-havas napok, s ez a hűvös időszak kitartott egészen a hónap utolsó napjáig. Ezt folytatta a következő hónap időjárása, igazából kicsit hűvösnek lehetett érezni, bár követte a hőmérsékleti görbe a sokéves átlag mozgását.

kép

Már három hete virít a hóvirág – A szerző felvétele

Május 10-11-én (!!) viszont erőteljes lehűlés, -2 oC alatti fagy borzolta a kedélyeket, egyben megdöntötte a korábbi hidegrekordot. Aztán a hónap további részében lassú melegedés, az utolsó 3 napon pedig ugrásszerű hőmérséklet-emelkedés vezette be a nyarat.

Csapadék tekintetében kicsit kiegyensúlyozottabb volt a hónap, legalábbis a mennyiséget és az időbeli eloszlást tekintve. Inkább gyakori esős napok jellemezték a hónapot, kiugró mennyiség nem esett rövid időn belül, s a havi mennyiség is az átlaghoz közelített. Területi eloszlásban az északi-középhegység és a szatmári sík volt a nyertes, de szeszélyes eloszlásban egyik térség kapott, míg a közeli másik viszont nem.

Ez a szeszélyes jelleg maradt meg júniusban is. A havi összes csapadék mennyisége elmaradt kissé a sokéves átlagtól, de ennél sokkal változatosabb képet mutat a területi eloszlás egyenetlenségeiből fakadó esőtérkép. Előfordult, hogy a havi mennyiség leesett egy nap alatt (Nyíregyháza Sóstó, 97,4 mm), míg máshol az egész hónapban csak 40-50 mm hullott, tipikusan az ország északi-északkeleti és déli-délnyugati tájain. Sajnos itt már megjelentek a felhőszakadások és a jégeső is.

Az előbbieket kiegészítette a hőmérséklet alakulása, a szokatlanul meleg hónap. Megjelentek a hőségnapok, kiadták (június 22-28 között) a hőségriasztást. Természetesen kisebb ingadozások előfordultak, egy-egy hűvösebb nap is előfordult, de jellegében és szinte az ország teljes területén melegnek bizonyult a hónap.

A július a szélsőségek hónapja lett, szélsőségesen meleg napokkal (hőségriadó) és hirtelen lehűlésekkel. A csapadék a sokéves átlag körül alakult, de időben ez igazából 2 rövid csapadékos ciklust jelentett (10-12 és 24-26. között). Sajnos ekkor több helyen felhőszakadás formájában zúdult le a víz, majd folyt el a mélyebb területek felé. Sajnos

jelentős mennyiség veszett el, miközben a növények szárazságtól szenvedtek.

Az Alföldön (Nagykunság, Dél-Alföld) a sokéves átlagnak csak kb. 40 százaléka hullott, ami az aszályt fokozta.

kukorica

Nyáron jelentős mennyiségű csapadék veszett el, miközben a növények a szárazságtól szenvedtek – fotó: Shutterstock

Az augusztus csak fokozta a szárazságot, a csapadék mennyisége nem érte el a szokásos értéket, közel 30 százalékkal kevesebb esett. A területi eloszlás tovább erősítette a kialakult aszályos vidékek nehéz helyzetét, vagyis az Alföld déli része, a Duna-Tisza-köze alig kapott az égi áldásból.

A hőmérséklet augusztusban – mint szokott – a rekordokat döntögette, pl. augusztus 4-én 41,4 oC volt (Békéssámsonon), de ebben a hónapban mértek hajnali 2,6 oC-ot is (Zabar). Ezt tetézték a hőhullámok csúcsain megjelenő rekordok vagy ahhoz közeli értékek, a hőségnapok száma. Mondhatjuk, hogy

ez az időszak drasztikusan csökkentette a károsítók aktivitását, stabilizálta a növény-egészségügyi helyzetet,

de nem hozott örömöt ez a tudat, hisz a növénytermesztés az egyre mélyülő aszályban aggasztó helyzetbe került.

Így aztán vártuk a szeptembert, vártuk a hőség enyhülését. Nagyjából teljesült is ez a várakozás, a hőmérséklet tendenciájában és a havi átlagban követte a sokéves átlagot. A hó eleji nyárias meleg után jött a visszaesés, de rövidesen (10-11-én) ismét a nyárra emlékeztető hőmérséklet érkezett. Ezt követően viszont csak az átlag körüli, gyakran átlag alatti tartományban mozgott a hőmérő higanyszála. A meleg visszaesése is, de a csapadék megérkezése még inkább segített a növénytermesztésnek.

Ahol a növényzet még nem sült ki teljesen (napraforgó, kukorica korai betakarítása), ott a csapadék hatására láthatóan megélénkültek a növények, s némi esély látszott arra, hogy a termés kineveléséhez még időben érkezett a vízutánpótlás. A területi eloszlásban szerencsére nagy differenciák nem alakultak ki, vagyis az ország minden tájegysége kapott az áldásból, de a nyugati határszélen és a Gödöllői-dombság területén akár 3-4-szeres mennyiség is hullott.

Az időbeliség is segített, a hónap első 4 napjában már érkezett eső, majd 10-21. között ismét bőséges esők áztatták a talajt. A hónap vége felé aztán szárazabbra fordult időjárásunk, ami ekkor már jól jött, hiszen napfényre is szükség volt a gyümölcsök és a szőlő éréséhez, de sokat segített a betakarításokban is.

Októberben is a sokéves átlagot meghaladó mennyiségű csapadék hullott, de a szeszélyes területi és időbeli eloszlás miatt voltak vesztesei és nyertesei ennek a hónapnak. Kimondottan bőven hullott az ország középső tájain, míg a nyugati és a keleti határ menti térségekben egyaránt keveset mértek. Az időbeliség azt jelenti, hogy a hónap első húsz napjában alig esett, de 21-23. között hirtelen nagy mennyiség zúdult le, s a hónap hátralevő napjain is gyakran esett, bár ekkor már kiegyenlítettebb mennyiségben.

A hőmérséklet alakulása alapvetően követte a szokásos menetet, összességében picit melegebb volt a hónap, mint a korábbi években. 10-e táján megérkezett a vénasszonyok nyara, maradt is egészen 20-áig, s kellemes napsütést, nyárra emlékeztető meleget hozott. Jót tett ez testnek-léleknek, és segítette a betakarításokat, a másik oldalon pedig haladtak az őszi kalászosok vetésével is. Aztán a hónap végén egy hidegfront miatt zuhant a hőmérséklet, s ez vezette be a novembert.

kép

A gyomok is tavaszt éreznek, február elején virágzik a pongyola pitypang – A szerző felvétele

A novemberi hőmérsékleti grafikon gyakorlatilag követte a sokéves átlag értékeit, természetesen kisebb ingadozásokkal. Az előző hónap záró lehűlése hamar újra melegedésbe fordult, s a hónap első fele enyheséget hozott. Ezt követően kisebb hullámzással, de tendenciájában csökkenő hőmérséklet lett a jellemző.

Ehhez átlagos mennyiségű csapadék társult, s területi eloszlásban az Alföld közepe, déli vonulata és a Baranyai-dombság kapott kevesebbet. A gyakori esős napok gátolták a munkákat, de számottevő mennyiség inkább a hónap utolsó 10 napjában hullott. Még mindig lehetett dolgozni a határban – főleg a csapadékmentes napokon –, be lehetett fejezni a megkésett vetéseket, és a szántások is haladtak.

A december hónapra a bőséges csapadék volt a jellemző, ami néhány napon hó formájában hullott (de nem maradt meg), de jellemzően mégis eső esett. Az északi-északkeleti és a nyugati országrész kapott bőséggel, míg az ország észak-déli irányú középső tengelye mentén, ott is inkább a tengely északi és déli végén kevesebb hullott. A hőmérséklet nagy ingadozásokat mutatott, a kezdeti napok határozott lehűlését követően enyhült a levegő 11-13-a, majd 26-27-e tájékán.

Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy

az elmúlt év időjárása követte a sokéves tendenciákat,

nagyon szélsőséges események, természeti katasztrófák nem alakultak ki, s ezt a növénytermesztés tudta kamatoztatni. Természetesen most is kialakult az aszályos nyár, mint az már szokásos, s az – főleg az őszi betakarítású kapások esetében – a termés mennyiségére és minőségére is negatívan hatott, de sajnos ezt nem tekinthetjük rendkívüli eseménynek. Aggasztó, hogy

a hőmérsékleti átlagok a hónapok nagy részében a sokéves átlag felett mozogtak, ez nem jó tendencia a növénytermesztés számára,

s ehhez társult a csapadék kedvezőtlen időbeli eloszlása. A várt gyakori, csendes esők helyett ritkábban, felhőszakadás közben esett le a havi mennyiség, s tudjuk, annak nagy része nem hasznosul a növények számára.

A növényvédelem számára inkább támogató volt az időjárás jellege, mint a helyzetet nehezítő, de erről majd a következőkben.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.