Győrffy Balázzsal, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnökével többek között erről beszélgettünk. De előkerült a Trónok harca is egy idézet erejéig.

Mi a NAK soron következő legaktuálisabb feladata?

Hogy felkészüljünk, és rendben megtartsuk az agrárgazdasági kamarai választásokat! November 3-án minden választójoggal rendelkező tagunknak – mintegy 360 ezer embernek – módja lesz, hogy szavazatával kifejezze véleményét az ötéves ciklus alatt elvégzett munkánkról. A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) és 17 szövetségese minden megyében állított listát. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) támogató szervezet nélkül indul, kilenc megyében van listája. Így a Dunától nyugatra Győr-Moson-Sopron megyében, keletre pedig Békés és Bács-Kiskun megye kivételével mindenhol két lista közül lehet választani.

Hogyan zajlik majd a voksolás?

Igyekeztünk minél közelebb vinni a gazdákhoz az urnákat: 248 ponton lehet majd szavazni. Komoly energiát mozgósítunk annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen a részvétel, hiszen ez egy komoly véleményformálási lehetőség.

Milyen érzésekkel futnak neki a választásnak?

Azt gondolom, hogy az elvégzett munka önmagáért beszél. Egy erről tartott reprezentatív közvélemény-kutatásból is nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. A többség szakmailag felkészültnek, jó érdekérvényesítőnek gondolja a NAK-ot. A tagság jelentős része még azzal is elégedett, hogy országgyűlési képviselőként vagyok elnök. Úgy gondolják, hogy ez a szervezet érdekérvényesítő képességét növeli.

Győrffy Balázs: „A kamarai választásokon 248 ponton lehet majd szavazni.” – fotó: Agroinform.hu

Egyetért ezzel?

Teljes mértékben. Valóban más mozgástere van az embernek országgyűlési képviselőként. Csak egy példa: számos jogszabályt módosítottunk úgy, hogy én terjesztettem az Országgyűlés elé. Egyébként körülbelül 200 jogszabályt véleményezünk évente, ez azt jelenti, hogy minden munkanapra jut egy. Emellett vannak olyanok is, amelyeket mi magunk vittünk törvény- vagy rendeletmódosítás formájában a döntéshozók elé. Például a vízkészletjárulék kérdése, vagy a permetezőgépek kötelező felülvizsgálatával kapcsolatos módosító indítványunk.

A gazdák számára mi a tétje ennek a választásnak?

Mondok egy példát! Mint ismert, nem alakultak meg a földbizottságok a jogszabályok szerint, ezeket a feladatokat a kamara megyei elnökségei látják el. Tehát ők mondanak „áment vagy vétót” egy adásvételre. Mindenki gondolja végig, mi a jobb megoldás számára: ha a helyi gazdálkodók, azaz mi ülünk ott, vagy a volt tsz-elnökök rendelkeznek arról, hogy ki vehet földet a megyében, és ki nem.

A volt tsz-elnökök – ezt hogyan érti?

A MAGOSZ és 17 szövetségese egy sokkal átfogóbb szakmai összefogás, mint a MOSZ-é, utóbbi alapvetően a nagyüzemi érdekkör lobbicsoportja. Ezek az emberek jellemzően a hajdani téeszek privatizációjával lettek vállalatvezetők, tulajdonosok, ezt nyilván a gazdák helyben nagyon jól tudják.

Az, hogy a MAGOSZ önt jelöli ismét elnöknek, mennyit nyom a latban?

Hogy a gazdálkodók erről mit gondolnak, nagyon nehéz előre megmondani. Az viszont tény, hogy a MOSZ azzal, hogy csak kilenc megyében állított listát, feladta annak a lehetőségét, hogy az országos küldöttgyűlésen befolyásoló tényező tudjon lenni. Még ha mind a kilencet megnyerné, akkor is 10:9-re a MAGOSZ és szövetségei lesznek többségben az országos küldöttgyűlésben, ezért nekünk lesz lehetőségünk tisztségviselőket jelölni, vagy a költségvetést elfogadni. De mi azért arra készülünk, hogy mind a 19 megyében győzelmet arassunk.

Milyen eredményekkel tudnak kampányolni?

Nagyon sok kritika éri a kötelező tagságot, amelyben azonban óriási erő van. Elég, ha csak az erdőtörvény módosítására, vagy a különböző terméktanácsokkal való együttműködésre és az ágazatuknak nyújtott segítségre utalok. Valamennyien úgy nyilatkoznak, hogy önmagukban nem tudtak volna olyan eredményeket elérni, mint amilyet így közösen.

Természetesen tudom, hogyha megkérdeznék az embereket, akarnak-e adót fizetni, a többség azt mondaná, hogy nem. Így a többség a kötelező tagságból sem kérne, még akkor sem, ha ez pozitív hozadékkal jár számára. Erre mondok egy példát: a jégkármérséklő rendszer bevezetésével, amellyel reményeink szerint májusban elindulunk...

Győrffy Balázs: „Sok kritika éri a kötelező tagságot, amelyben azonban óriási erő van.” – fotó: Agroinform.hu

Hogy áll most a jégelhárító rendszer kiépítése?

Tervszerűen haladunk, várjuk a Miniszterelnökségtől a támogatói okiratot, amelynek birtokában a feltételes közbeszerzéseket élesbe tudjuk fordítani, hogy megkezdődhessen a kivitelezés. Tehát csak ezzel az egy projekttel minden évben az 5 milliárd forintnyi tagdíj tízszeresét, azaz 50 milliárd forintot tudunk termelési értékben megvédeni az agrárium számára. Nagyon büszkék vagyunk erre, személyes sikerként is megélem.

Megjegyzem, ennek komoly hatása van a költségvetésünkre, hiszen előre nem látható elszámolható költségekből már 200 millió forint összejött eddig. Ennek a kockázatát csak egy olyan szervezet tudja vállalni, amelynek stabil a büdzséje és komoly szakembergárdája van.

Az eredmények számbavételénél tartottunk.

Az elmúlt három évben a NAK a falugazdász hálózatán keresztül mintegy ezermilliárd forintot juttatott el az agrárium szereplőihez. Megemlíthetjük még az általunk indított telekommunikációs és biztosításközvetítő szolgáltatást is. Vagy a villamosenergetikai tender programját, amellyel szeretnénk tovább menni, és a földgázra is kiterjeszteni. Ezt az utat látjuk magunk előtt: a közös beszerzésben rejlő erő valóban pénztárcakímélő lehetőség, ezt szeretnék kihasználni és a tagság javára rendelkezésre bocsátani. Emellett megkezdtük egy olyan tagdíjfizetési konstrukció bevezetését, amelyben az igénybe vett szolgáltatások díjának egy része leírható a tagdíjból, ezzel akár nullára is csökkenthető a tagdíj.

Mi a programja a következő ciklusra?

Sok olyan programunk van, amelyet folytatnunk kell. Például a már említett jégkármérséklő rendszer bevezetését és működtetését. Az öntözés kérdése nagyon-nagyon aktuális, széles körben szólítjuk meg a gazdákat, hogy ki mit gondol erről. Az élelmiszeripar fejlesztése szintén kulcsfontosságú kérdés.

A bennünket körülvevő jogszabályokat is érdemes még boncolgatni, a rendszerben jelen lévő adókedvezményeket tovább cizellálni. Például az őstermelői igazolványokkal sokat tudtunk segíteni azzal, hogy az álőstermelőket sikerült kiszorítani a piacról. De van még további mozgástér.

Az osztatlan közös földtulajdon és az öröklés kérdése is rendszeresen előjön. Az osztatlan közös földek felszámolására komoly forrásokat fordítunk, ugyanakkor amit így összerakunk, azt az öröklés útján engedjük szétporladni. Képletesen szólva azon dolgozunk, hogy minél nagyobb húsdarabokat tudjunk a darálóba betenni. Ezt is érdemes lenne górcső alá venni.

Mindemellett napirenden tartjuk az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésének kiszélesítését és a további ágazati együttműködést is.

öntözés

Az öntözés és a jégkármérséklés is fontos, fejlesztésre váró terület az agráriumban – fotó: Shutterstock

Óriási feladat, hogy 2020 után egy új uniós Közös Agrárpolitikában (KAP) kell majd megtalálni a helyünket, szerepünket. Ehhez komoly nemzetközi kapcsolatrendszert kell működtetnünk. Büszkék vagyunk arra, hogy egy két fővel üzemelő irodát tudunk Brüsszelben fenntartani, ami a korábbihoz képest összehasonlíthatatlanul gyorsabb és pontosabb munkát tesz lehetővé. Ők brüsszeli lakosként, kamarai alkalmazottként dolgoznak, általuk érdekérvényesítő képességünk is jelentősen erősödött.

Ősszel kampányt indítanak szövetkezés érdekében, mit lehet erről tudni?

A rossz történelmi tapasztalatok következtében nagyon nehéz az embereket a szövetkezés, az együttműködés irányába vinni. Talán majd a következő generáció hoz ebben új attitűdöt. De nekünk addig is láttatni kell, hogy

az együttműködésnek nincs alternatívája.

A gazdasági koncentráció a világ szinte minden ágazatában megjelenik, hatalmas vállalatok fuzionálnak.

A hatékonyság idehaza is egyre égetőbb probléma, ezt a gazdaság előbb-utóbb elrendezi. Vagy úgy, hogy a nagy hal megeszi a kis halakat, és így alakul ki egy versenyképes méret. Vagy úgy, hogy a kicsik összeállnak, és saját maguk hoznak létre egy olyan léptékű egységet, amelyben képesek megfelelni a piac követelményeinek. Mi ebben a második útban hiszünk, és nagyon sok energiát fektetünk abba, hogy a kooperációs nyitottságot erősítsük a gazdálkodókban.

Hogyan erősítik a kooperációs nyitottságot?

Jó példák bemutatásával, információátadással, edukálással. Hogy elmondjuk, mi fog történni, ha sulykoljuk, hogy a koncentráció nem egy lehetőség, hanem szükségszerű jövőbeni feladat. Sőt már a mai nap is zajlik. Nincs más út, mint részt venni egy együttműködésben, amely lehet integráció is, szövetkezés is, akár horizontálisan, akár vertikálisan. Vannak erre Nyugat-Európában nagyon jó példák. Meg kell nézni a dán sertéságazatot: 24 millió sertést állítanak elő egy Dunántúl nagyságú területen úgy, hogy versenyképességük Európában a legjobb. Ők néhány szövetkezeten keresztül értékesítenek.

Magyarországon még ott tartunk, hogy mindenki szeret partizánakciókat folytatni, mindenki maga akarja megmutatni, mit tud. A nagyon népszerű Trónok harcából szoktam idézni azt a mondatot, amely tökéletesen ide illik: „Amikor lehull a hó és hideg szelek fújnak, a magányos farkas elhull, de a falka megmarad.”

A mezőgazdaság digitalizációjával kapcsolatos feladatok szerepelnek-e a programjában?

Ez is olyan dolog, ami itt van a nyakunkon: ha van program, ha nem, zajlik. Nekünk komoly ismereteket kell átadnunk a precíziós gazdálkodásról, továbbá Európa és a világ legfejlettebb élelmiszeripari technológiáiról. Ezért szervezünk például külföldi tanulmányutakat érdeklődő tagjainknak.

De igyekszünk Magyarországra is elhozni ezt a tudást, például az idén először megrendezett szántóföldi napokra, Mezőfalvára, ami fantasztikus seregszemléje volt a legújabb technológiáknak. Ezt minden évben szeretnénk megcsinálni, jövőre Mezőhegyesen. Az a tervünk, hogy egyik év nyarán Mezőfalván tartjuk, ahol a kalászosok lesznek a főszereplők, a másik év őszén pedig Mezőhegyesen, fókuszban a kapásnövényekkel.