Az arató-cséplő gépek piacán nagyon nagy merészség kellett ahhoz, hogy valaki az évek óta bevált és elterjedt tangenciális cséplőrendszertől eltérjen valamilyen irányba fejlesztéseivel, mégis valahogy akkoriban sokkal nagyobb bátorsággal indultak új dolgok felé a nagy múltú kombájngyártók, mint manapság. Sajnos legtöbbször az ilyen próbálkozások túl hosszú életet nem érhettek meg, hiszen a szakma és a mindenkori piac "megszokotthoz ragaszkodó" gondolkodása mindig kétkedve fogadta az ilyen előre mutató próbálkozásokat. Cikkünkben két ilyen, mind a mai napig forradalminak mondható, egyedi kombájnkonstrukciót elevenítünk fel.
Mindkét kombájn igen merész megjelenésű, még mai szemmel nézve is – fotó: prospektus
Fiatagri Laverda MX 240 és 300
A nagy múltú breganze-i Laverda kombájngyár sok viszontagságot megért a hosszú-hosszú évtizedek alatt. Kezdetben saját márkanév alatt, majd a Fiatagri, néhány év múlva pedig New Holland embléma alatt hagyták el a gyár szerelőszalagjait arató-cséplő gépeik. A CNH létrejöttét követően rövid önállóság után ismét egy nagy cégcsoporthoz az AGCO-hoz tartozva gyártják saját márkanév mellett még további 4-5 színben és emblémával a betakarítógépeket.
Merész fejlesztések
A 80-as években, a rövid Fiatagri-s időszakban rukkoltak elő legmerészebb fejlesztéseikkel, ekkor született meg mindmáig egyedül álló kialakítású, Laverda MX 240 típusú arató-cséplő gépük is.
Az egyik legnagyobb európai szakvásáron aranyéremmel jutalmazták a Fiatagri Laverda MX 240-est – fotó: prospektus
A minden addig megszokott megoldással teljesen szakító, új fejlesztésű betakarítógép a 1986-os párizsi SIMA szakkiállításon debütált, ahol az újdonságot máris a vásár termékfejlesztési versenyének aranyérmével ismerték el. A szokatlan felépítésű betakarítógép vágószerkezetétől a termény közvetlen a ferdefelhordó helyén, a gép hossztengelyére merőlegesen kialakított axiál rotoros cséplőszerkezetbe a gép jobboldali részén került be, és a keresztben haladt végig.
A kombájntestbe a szalma már be sem került – fotó: prospektus
Közben a 650 mm átmérőjű és 2590 mm hosszú dob körül elhelyezett, átejtő felületű köpeny segítségével megtörtént a termény kicsépelése és a magvak leválasztása. A szalmás anyag a dob végén, még a kombájn mellső kerekei előtt, a gép baloldalán kihullt és renden maradt vissza a tarlón. A gép további részében már csak az anyag tisztítására, szállítására és a mag átmeneti tárolására alkalmas szerkezeti egységeket, illetve a gép végén telepített meghajtó motort találhattuk.
A ferdefelhordó helyén az axiál rotor – fotó: prospektus
Bábolnán mutatták be az MX 240-est
Az új MX 240-es már a nemzetközi premier évében bemutatkozott a magyar szakmai közönség előtt is, ami nem volt meglepő, hiszen hazánk jelentős kereskedelmi kapcsolatot ápolt a Fiatagri céggel és korábban is elhozták kipróbálásra a Laverda kombájnok újabb generációit. Az új betakarítógépet az 1986-os nagyszabású Bábolnai Napokon mutatták be gyakorlat közben, hatalmas feltűnést keltve megjelenésével.
Az MX 240 vezetőfülkéje a 80-as évek technikai lehetőségeinek szintjén, a maximális ergonómiát adta – fotó: prospektus
Akkoriban a korabeli szaksajtó mellett még a hazai állami televízióban is bemutatták az olasz gyár forradalmi fejlesztését, és az agrárseregszemle után több éves szántóföldi vizsgálaton vett részt a betakarítógép. A hazai vizsgálati eredmények tükrében a gyártó a következő évben megnövelte a gép motorteljesítményét és egy 300 LE-s változattal bővítette a kínálatot a különleges kombájnból, melyet ugyan csak a párizsi szakkiállításon mutattak be először.
A hazánkban, kukoricában végzett tesztek rámutattak, hogy a motorteljesítményből még ráfér a frissítés, így érkezett meg a 300 LE-s MX 300 – fotó: prospektus
A különleges MX sorozat végül egészen 1994-ig maradt a Fiatagri kínálatában, majd miután fokozatosan összefűzte a cég a portfólióját az időközben felvásárolt Ford New Holland-dal, kivezette az MX típusokat a gyártásból. Bár pontos gyártási darabszámot nem tudunk a Laverda MX kombájnokról, de azért az internetes keresőkben böngészve, jó néhány még ma is üzemelő, jó állapotú példánnyal találkozhatunk a több mint 30 éves betakarítógépekből.
Az már külön érdekesség, hogy az egyik fehérorosz gépgyár magát a cséplési-magleválasztási koncepciót egy az egyben lemásolta egy eszközhordozóra szerelhető gabonabetakarító géphez.
MDW ARCUS/ CASE-IH ARCUS 2500 – titokban fejlesztették
Az egykori NDK singwitzi kombájngyártó kombinátjának (VEB Fortschritt Mähdrescherwerk Bischofswerda/Singwitz) mérnökei a német egyesülést követően már a vasfüggöny ideje alatt is titokban fejlesztett axiálrotoros cséplőrendszerű arató-cséplő gépük (E-532) továbbgondolását valósították meg 1996-ban. Az MDW Mähdrescherwerke GmbH egyik legkülönlegesebb projektje volt az egyedi építésű ARCUS fantázianevű kombájn, mely közel két évtizede igen nagy feltűnést keltett az akkori piacon.
Abban az időszakban az EU-ban gyártott kombájnok közül a legnagyobb volt az ARCUS – fotó: prospektus
Kombájn nehéz terepre
A 7,2-8,4 méteres munkaszélességű gép mindkét irányban talajkövető vágószerkezettel rendelkezett. A 275 kW-os (375 LE-s) Volvo motorral szerelt arató-cséplőgépnél elöl helyezkedett el a kormányzott tengely. A kombájn alapkivitelben összkerék-meghajtású volt, sőt a nehéz terepviszonyok leküzdésére még differenciálzárral is felszerelték. A gép cséplő és magleválasztó berendezését a gép hossztengelyében párhuzamosan elhelyezett 450 mm átmérőjű, 2500 nm hosszú kettő darab SRS-típusú axiál cséplődobból és keresztben elhelyezett kosaras magleválasztó dobból állt, amelyek fordulatszáma 260 és 1800 f/min között állítható volt.
Az SRS axiál rotoros rendszer, két darab 2,5 méter hosszú, 450 mm átmérőjű rotorral végezte a magleválasztást – fotó: prospektus
A szalmát a kombájn vagy a két tengely között rakta rendre, vagy csiga szállította azt a gép hátulján elhelyezett szalmaszecskázóra és térítőre. A kombájn kétutas, 3 színtű lamellás rostából álló tisztító szerkezete (DCS-Duble-Cleaning-System) lényegében két komplett – az MDW E-525-ös gépből átvett – tisztítóműből állt.
Az ARCUS olyan műszaki jellemzőkkel rendelkezett, amik már a felépítése nélkül, önmagában is kiemelkedővé tették volna. 12 ezer liter befogadó kapacitású magtartálya a hátsó hajtott tengely fölött helyezkedett el, és másodpercenként 100 liter szállítási teljesítményű ürítőcsiga továbbította a termést a szállítójárműre.
Akkoriban rekord teljesítményre volt képes gabona betakarításban – fotó: prospektus
A hatalmas, 8,5 méter hosszú betakarítógép szélessége és magassága nem lépte túl az Európában megengedett határértékeket. Közúti vonuláskor akár 40 km/h végsebességre is képes volt, ilyenkor gázpedállal, a betakarítás közben pedig menetkarral lehetett változtatni a sebességét az ARCUS-nak. A gyári vizsgálatok során a kombájn búzabetakarításban 21-23 kg/s áteresztő képességgel dolgozott, amely akkoriban rekordértéknek számított.
A "ruhát váltott" ARCUS 2500, ami új kezelőpanelt és nagyobb motort is magával hozott – fotó: prospektus
1997-ben a CASE IH felvásárolta az MDW Mähdrescherwerke GmbH-t, a különleges betakarítógép a cséplődobjainak hosszúsága után pedig az ARCUS-2500 típusjelzést kapta. MDW színekben 1997-ben 12 darab, míg Case IH ruhában, egy évvel később 14 darab készült, utóbbiak közül egy példány magyarországi demo bemutatókörúton is részt vett.
A minden körülmények között elegendő erőtartalékhoz egy nagyobb, 425 LE teljesítményű motorral szerelték a CASE IH változatot és a fülke kartámasz kezelőszerveit is megújították.
Balra az MDW, jobbra pedig a CASE IH változat műszerfala és kezelőszervei – fotó: prospektus
Kényelmes vezetőfülke
Az alacsony, 77 dB zajszintű vezetőfülkéje az akkori, de még a mai fokozott ergonómiai igényeket is maximálisan kielégíti. Mivel két axiál rotoros kombájnszéria egy portfólióban nem igazán fért meg, így a CASE IH természetesen a mostoha gyerekről mondott le, de CNH házasság létrejöttével a különleges ARCUS kombájnszéria sorsa amúgy is végleg megpecsételődött volna, hiszen a CASE IH végleg megvált a Bischofswerda/Singwitz-i kombájngyárától és gyártmányaitól.
Mind az olasz, mind pedig a német különleges kombájnkonstrukció sorsát alapvetően a cégek közötti fuzionálás, illetve piaci érdek szabta rövid életűre, de mivel forradalmian új megoldásaik jóval megelőzték korukat, így korán sem biztos, hogy ellenkező esetben is hosszú életűek maradtak volna, hiszen erre a nemzetközi géppiacon napjainkban is számos példát láttunk már.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
