A téli és a tavaszi csapadékhiány megviselte a repceállományokat is. A korai meleg hatására ránézésre egyöntetű, szépen virágzó állomány látható, azonban ha közelebbről megvizsgáljuk a növényeket, a vízhiány egyértelmű. Erről tanúskodik az alsó szárlevelek korai száradása, amely normális időjárási körülmények között csak június elején szokott jelentkezni. A termés tehát várhatóan elmarad az optimális körülmények között elvárható szinttől. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a beérő termést minél kisebb veszteséggel takarítsuk be. Természetesen a veszteségmentes betakarítás feltételeit nem tudjuk megteremteni, de a veszteség mérséklésének számtalan, közte műszaki megoldása létezik.

Döntő kérdés a betakarítás időpontjának helyes megválasztás, ehhez a mag érési folyamatainak nyomon követése. A becők és magvak még viszonylag egyöntetűnek látszó állományban sem érnek egyszerre, amelynek oka, a repce virágzásának elhúzódása. A virágzás - optimális esetben - egy hónapon túl is elhúzódhat. A betakarítás megkezdéséhez a becők, valamint a magvak színe ad iránymutatást. A betakarítás akkor kezdhető meg, ha a becők alsó kétharmada aranybarna és a magok is barnák. Mivel az olaj felhalmozódás a mag érésével párhuzamosan növekszik, a korai betakarítás jelentős minőségi veszteséget okozhat. Kései beavatkozás pedig, a becők letöredezéséhez, kinyílásához vezethet, ami ugyancsak nagy termésveszteség forrása.

A betakarítást szükség esetén megelőzi az állomány mesterséges leszárítása (deszikkálása). Erre elhúzódó érés esetén van szükség. Tekintettel arra, hogy a táblarészek között – heterogén érés esetén - akár 5-6% nedvességkülönbség is lehet, az állományt a tábla több részén, gondosan meg kell vizsgálni, és ez alapján kell dönteni az állományszárításról. Szükség esetén érésgyorsító készítménnyel (Harvade) az állomány jelentősen kiegyenlíthető. A szer használatával a tervezett betakarítási idő előtt 14-20 nappal 30-35%-os becő nedvesség mellett az érés idejére elérhető a magvak 12-14% nedvességtartalma, amely lehetővé teszi az arató-cséplőgéppel végzett egymenetes betakarítást.

A betakarítás módosított arató-cséplőgéppel történik. A betakarítás hatékonyságát jelentősen befolyásolja a betakarítógép alkalmassága és helyes beállítása. Vizsgáljuk meg, hogy mik a legfontosabb szerkezeti módosulások a gabonaaratáshoz használt betakarítógéphez képest, és milyen fontos beállítási lépéseket kell elvégezni.

A betakarítási veszteség legfontosabb forrása a vágóasztal, ezért erre különös gondot kell fordítani. Ma már szinte minden korszerű arató-cséplőgéphez univerzális vágóasztalt forgalmaznak, amelyek felszerelhetők, illetve módosíthatók repce betakarításhoz szükséges kiegészítő egységekkel. A meglehetősen összefonódott állományt a vágóasztalnak el kell választani. Ezt kis veszteséggel csak azok a vágóasztalok tudják elvégezni, amelyek függőleges rendválasztó kaszaszerkezettel rendelkeznek (1. ábra). Ezek az egy, vagy mindkét oldalon megtalálható kaszák két egymáson elmozduló alternatív mozgású kaszapenge sorból állnak, amelyek legtöbbször sima élű kaszapengével szereltek. A normál osztású kaszák lökethossza általában 70-80 mm. A kaszák magassága 1400-1500 mm, hossza 1200-1300 mm. A kaszák mozgatása lehet mechanikus (az adapterről), illetve hajthatja őket elektromos-, vagy hidraulikus motor.

1. ábra. Claas Lexion arató-cséplőgép mindkét oldalon függőleges kaszával

A vágóasztalok utólag is felszerelhetők oldalvágó kaszákkal. Az IKR RK-I-MJ típusjelzéssel gyárt és forgalmaz saját fejlesztésű függőleges kaszát (2. ábra). Ezt elsősorban New Holland és Case-IH kombájnokra fejlesztették ki, de igény szerint más gépekre (Claas, John Deere, Massey Ferguson) is adaptálható. A fejlesztett kasza jobboldalon mechanikus, baloldalon elektromos mozgatású.

2. ábra. Az IKR által forgalmazott RK-I-MJ mechanikus hajtású rendválasztó kasza

A vágóasztal másik fontos paramétere a kaszaszerkezet és a gyűjtőcsiga távolsága. Mivel a repce nagyobb távolságot igényel, mint a gabona, ezért készülnek olyan vágóasztalok, ahol a kaszaszerkezet előre kitolható (3. ábra), ez az elmozdulás az 500-700 mm-t is elérheti. Ez egyes gépeknél a vezető ülésből akár menet közben is elvégezhető. Más gépeknél betétlemezekkel lehet az optimális kasza-csiga távolság növelést elérni (4. ábra).

3. ábra. New Holland CSX70 arató-cséplőgép kitolható vágószerkezettel

4. ábra. Betétlemezzel szerelhető vágóasztal repce betakarításhoz

További előnyt jelent, ha a vágószerkezettől az anyagáramot szállítószalag (5. ábra) viszi a gyűjtőcsigához. Ez azért is fontos, mert ezzel kíméletessé és biztonságossá tehető az anyagáramlás a gyűjtőcsigához. Ezzel mérsékelhető a korai becő kinyílás, töredezés és csökkenthető az idő előtti magkiválás. A szállítószalag a termény szállítását jelentős mértékben átveszi a motollától, igy a motolla szállító hatását mérsékelni lehet. A helyesen beállított motolla éppen csak felülről érinti a terményt. A motolla kerületi sebessége csökkenthető, értéke mindössze 1,1-1,3 szorosa a gép haladási sebességének. A gép haladási sebessége ne legyen nagyobb, mint 5 km/h.


5. ábra. John Deere 9640i arató-cséplőgép hevederes (Zürn Premium Flow) vágóasztallal

Fontos, hogy a cséplőszerkezetet könnyen csépelhető terményhez kell beállítani. Ennek megfelelően a gabonához képest csökkenteni kell a cséplődob kerület sebességét 15-18 m/s-ra, és növelni kell a dob és a kosár közötti távolságot. Fontos, hogy a növényáramban ne legyenek nagyobb nedvességű gócok, mert ebben az esetben az anyagáramból a cséplőszerkezet egy tömör paplant képez, kiválaszthatatlanul magába ágyazva a magok egy résztét.

A tisztító szerkezet helytelen beállítása is jelentős hiba forrása lehet. A rosták méretét a repcemag méretéhez kell igazítani úgy, hogy a felső zsalus rosta méretét csökkentjük a gabona beállításhoz képest, alul pedig, 5,5-6,5 mm méretű lyukrostát alkalmazunk. Csökkenteni kell a tisztító ventilátor légáramát. A betakarítás kezdetén a légáram sebességét ellenőrizve meg kell találni az adott növényi jellemzőkhöz igazodó optimális beállítást.

Külön ügyelni kell a szállító járművek tömítettségére, hiszen apró és nagyon gördülékeny magvakról van szó. Rosszul tömített szállítóeszköz jelentős veszteség forrása lehet.

A repcét magas tarlóval takarítjuk be (6. ábra), a vágószerkezet beállításánál az alsó becők magasságát vesszük figyelembe, és minél kevesebb szárat célszerű a betakarítógépbe bevinni. Ennek megfelelően a táblán jelentős mennyiségű szár marad, aminek felaprításáról és talajba dolgozásáról gondoskodni kell.


6. ábra. A vágóasztal magassága a betakarítás során

A repcemag tárolása is kritikus művelet. Veszteségmentesen és gond nélkül csak 8% nedvességtartalom alatt lehet a magot tárolni. Amennyiben a magvak nedvességtartalma ezt az értéket meghaladja, úgy a terményt szárítani kell. Fontos azonban, hogy a szárítás hőmérséklete ne haladja meg az 50 oC-ot. Az is fontos, hogy a magvak között maradt szár-, levél- és becőmaradványok, gyommagvak rontják a tárolás feltételeit. Ezért a tárolás/szárítás előtt a magot tisztítani kell. Tartós tárolás esetén, értékesítés előtt utótisztítást kell végezni.

Dr. Csizmazia Zoltán