Szójaoltás a gyakorlatban – amikor a baktérium és a növény szövetségre lép

Tar Melinda, a Szegedi Tudományegyetem tudományos főmunkatársa az Agroinform Szója Stratégia webináriumán a szójaoltás gyakorlati megvalósításáról, a termésnövelés kulcsáról és a biológiai együttműködés érzékeny egyensúlyáról beszélt.

"A szója az egyik legtápanyagigényesebb szántóföldi növényünk, háromszor annyi nitrogént igényel, mint az őszi búza vagy a kukorica" – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy egy 3 tonnás átlagterméshez közel 180 kilogramm nitrogén hatóanyagra van szükség hektáronként. Ennek fedezése műtrágyával szinte lehetetlen, hiszen a növény a magban koncentrálja a nitrogén nagy részét: fehérjetartalma elérheti a 40 százalékot.

A kérdés az, hogyan biztosítható mindez fenntartható módon? A természetben a vad pillangósvirágúak esetében ezt a rizóbium baktériumok megoldják: ők száz százalékban fedezik a nitrogénigényt. A termesztett szójánál azonban már beavatkozásra van szükség, hiszen sem a növény, sem a Bradyrhizobium japonicum baktérium nem őshonos hazánkban. Ezért nélkülözhetetlen az oltás – akár mag-, akár talajoltás formájában.

Tar Melinda, a Szegedi Tudományegyetem tudományos főmunkatársa – Fotó: Agroinform

Gümőképződés: az együttműködés feltételei

A szója nitrogénkötésének sikerességét abiotikus és biotikus tényezők egyaránt befolyásolják. A baktériumok ugyanis csak akkor működnek hatékonyan, ha a környezetük megfelelő. A rizóbium fajok semleges, enyhén savas talajban érzik jól magukat – emelte ki.

A 7-es pH körüli talaj a legkedvezőbb; savanyú közegben csökken a gümők száma, lúgos talajban pedig gátlódik a baktérium és a növény közötti kommunikáció. Ha a gyökér nem tudja leadni a jelzést, hogy nitrogénre van szüksége, a baktérium sem kapcsolódik.

A foszfor és molibdén hiánya különösen veszélyes: ezek nélkül nem indul be a gümőképződés, hiszen a foszfor energiát ad a baktériumnak, a molibdén pedig kulcsfontosságú a nitrogénkötő enzim működésében. A káliumhiány miatt a növény nem tudja a fotoszintézis során keletkező asszimilátákat a gyökérhez szállítani, így a baktérium éhezik. A kalcium a sejtfalak és a gümők stabil szerkezetéhez elengedhetetlen, a vas és a kén pedig az enzimműködésben játszik szerepet.

Tar Melinda rámutatott: a túlzott nitrogéntrágyázás is gátló hatású. Ha a növény elegendő nitrogént talál a talajban, nem jelez a baktériumoknak, hogy segítségre van szüksége – a gümőképződés ebben az esetben leáll.

A talaj hőmérséklete és nedvessége dönt

A kutató szerint a klímaváltozás új kihívásokat teremtett. „A talaj hőmérséklete ma már akár 40–50 Celsius-fokra is felmelegedhet, ez pedig halálos lehet a baktériumok számára." Az elbarnult, elöregedett gümők azt jelzik, hogy a nitrogénfixálás leállt.

Másik végletként a tavaszi hideg is késlelteti az oltás sikerét: 10–12 fok alatt a baktérium nem szaporodik, és a gümőképződés két-három hetet is csúszhat. Ilyenkor a növény nitrogénhiányt mutat, mert a kapcsolat még nem működik.

A talajnedvesség szerepe sem elhanyagolható: a szárazság csökkenti, a vízborítottság pedig leállítja a baktériumok működését, hiszen azok oxigént igényelnek. Az ideális állapot a mérsékelt, levegős talajszerkezet, ahol a gyökér és a baktérium együtt tud fejlődni. A vetés utáni kettő-négy hét kritikus: Ekkor kell biztosítani a talaj megfelelő nedvességét. Ha ekkor a gümők nem alakulnak ki, a növény a talaj nitrogénkészletére szorul, és gyengébb termést adhat.

Oltóanyag és tárolás – apró hibák, nagy veszteségek

Az előadó a biotikus tényezők közül az oltóanyag minőségét és tárolását emelte ki legfontosabbnak. A baktériumok élőlények, és rendkívül érzékenyek a hőre, az UV-sugárzásra és a nedvességre. Egy nem klimatizált raktárban már néhány nap alatt drasztikusan csökkenhet az élő csíraszám, és ezzel a gümőképződés hatékonysága is.

Kísérleteik során az SZTE kutatócsoportja különböző szójaoltó készítményeket vizsgált. Három szójafajta – két féldeterminált és egy indeterminált – esetében tesztelték az oltóanyagokat, amelyek eltérő élőcsíraszámmal rendelkeztek, és azt is elemezték, mennyire érzékenyek a fungicides csávázásra. A tenyészidőszakban már szabad szemmel látszott a különbség – jelezte. – A magasabb csíraszámú oltóanyaggal kezelt növényeken több gümő, jobb nitrogénkötés és magasabb terméshozam alakult ki.

A fungicides kezelés nem rontotta az eredményeket, ami azt bizonyította, hogy az adott oltóanyag jól tűrte a csávázó hatóanyagot.
A növénymagasság nem változott számottevően, de a termésmennyiségben jelentős eltérés mutatkozott. A kontrollhoz képest a nagy csíraszámú oltás 10–15 százalékos termésnövekedést hozott – ismertette a szakember.

Magoltás kísérlet – Fotó: Agroinform

A fehérjetartalom és a minőség is javul

A szója minőségét nemcsak a mennyiség, hanem a beltartalom is meghatározza, a gümők aktivitása közvetlenül befolyásolja a fehérjetartalmat.

A rózsaszín, aktív gümők a jó nitrogénfixálás jelei, és ahol ezek nagy számban voltak jelen, ott a mag fehérjetartalma akár 10 százalékkal is magasabb lett – magyarázta.

A kutatók szerint ez a különbség a magasabb élőcsíraszámú oltóanyagok használatával magyarázható. Az eredmények alapján ezek a készítmények nemcsak a mennyiséget, hanem a minőséget is javították, és ellenállóbbá tették a növényt a környezeti stresszel szemben. – Ma már meg tudjuk mondani, mely oltóanyagok biztosítanak stabil eredményt még fungicides csávázás mellett is.

Szója gümők – Fotó: Agroinform

Gyakorlati tanácsok a sikeres oltáshoz

A kutató a gyakorlati részben összefoglalta a legfontosabb tapasztalatokat, amelyek betartásával a szójaoltás valóban megtérülő technológiai elem lehet.

A vetésidő kulcsfontosságú. 10–12 Celsius-fok alatt ne oltson senki, mert a baktériumok nem aktivizálódnak.

A megfelelő nedvesség és levegőzöttség szintén alapfeltétel: „Ne vízállásos, hanem enyhén nedves talajba vessünk, és ha kell, öntözéssel támogassuk a kelés utáni heteket."

A talaj pH-ja is döntő: a semleges vagy enyhén savas közeg az ideális. Savanyú talajon a meszezés segíthet, míg a laza szerkezetű, nem tömörödött talaj kedvez mind a növénynek, mind a baktériumnak.

Szója virágzás – Fotó: Agroinform

Szója hüvelyek – Fotó: Agroinform

A tápanyagellátásban az egyensúly a legfontosabb: mérsékelt nitrogén, de elegendő foszfor, kálium, kalcium és molibdén kell ahhoz, hogy a növény és a baktérium közötti kapcsolat zavartalan legyen.

Az oltóanyag megválasztása és az oltott vetőmag tárolása sem elhanyagolható. Az oltás és a vetés között minél kevesebb idő teljen el, mert minden nap csökkenti az élő baktériumok számát.

A szójaoltás jövője: tudomány és gyakorlat együtt

Tar Melinda előadása végén hangsúlyozta: a szójaoltás nem egy egyszerű technológiai lépés, hanem a fenntartható növénytermesztés kulcsa.

A szója az egyetlen a nagy területen termesztett növényeink közül (őszi búza, kukorica, napraforgó, őszi káposztarepce), amely képes saját nitrogénigényét ilyen mértékben kielégíteni – de csak akkor, ha a körülmények megfelelőek

– hangsúlyozta.

A kutató szerint a jövő útja a precíziós mezőgazdaság és a mikrobiológiai szemlélet integrálása: „Nem elég a genetikai fejlesztés vagy a tápanyag-utánpótlás modernizálása. A talajélet, a baktériumflóra és a technológiai fegyelem együtt teremti meg a stabil hozamot."

A szójaoltás sikeressége tehát egyszerre tudományos és gyakorlati kérdés. Aki jól választ oltóanyagot, megfelelő talajon, időben és körültekintően dolgozik, nemcsak a hozamot növeli, hanem a talaj egészségét és a gazdaság fenntarthatóságát is javítja. Ez egy szövetség a növény és a baktérium között – mi csak segítünk abban, hogy ez a kapcsolat létrejöhessen
 – zárta előadását Tar Melinda.

Szerző: Horváth Attila/Agroinform

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.