Arról nem is beszélve, hogy a tápanyag-utánpótlás egyre szigorúbbá váló törvényi szabályozása mellett a műtrágyaárak növekedése és a terményárak csökkenése is arra készteti a termelőket, hogy új eljárások bevezetésével, új módszerek elsajátításával keressék a  N-utánpótlás gazdasági optimumát. A N-felhasználásának hatékonysága egyre fontosabbá válik, különösen az ökonómiai és az környezetvédelmi érdekek erősödő ellentéte okán.


Francia kezdeményezés


Franciaországban a CETIOM évek óta keresi azokat az eljárásokat, amelyek segítségével pontosabban és a gyakorlat számára is könnyen és egyszerűen meghatározható a repce tavaszi tápanyagigénye. A 90-es évek eleje óta a viták középpontjában állt az a kérdés, hogy mennyi is az állományok által már az ősz folyamán felvett N mennyisége. A pontos vizsgálatok 20 kg és 200 kg N/ha közötti értékeket mutattak természetesen a termőhelyi adottságok, a talajtípusok, a művelési módszerek ill. az időjárás függvényében. Több évet felölelő kutatási és kísérleti sorozat után sikerült azt a számítási módszert kialakítani, amely a növény által az ősz folyamán felvett N mennyiségének következetes figyelembevételével a tavaszi N-igény precízebb meghatározását teszi lehető az Nmin módszer mellett.
A valódi kihívást az jelentette, hogy ezt a N-mennyiséget hogyan lehet a lehető legpontosabban, leggyorsabban és legegyszerűbben meghatározni. Ehhez először egy vizuális eljárást fejlesztettek ki, melynek lényege, hogy a repce különböző fejlődési állapotában készített fényképfelvételek segítségével, optikai benyomások alapján próbálták következtetni a felvett tápanyag mennyiségére. A gyakorlat gyorsan átvette ezt az eljárást, ugyanakkor a tapasztalatok sokasodása mellett egyértelművé vált, hogy ezen metódus során rendszerint alábecsülik a növények által felvett nitrogént. Ezért egy mérési eljárás került bevezetésre kiegészítésként. A talajfelszín felett 2-4 m2-en levágták a növényeket, megmérték a súlyúkat és így meghatározták a m2-enkénti átlagos zöldtömeget. Ez a számot 65-tel (a déli régiókban) vagy 70-nel (az északiakban) beszorozva megkapták az állományokban hektáronként „elraktározott” N mennyiségét.


Német tapasztalatok


Miután a CETIOM 2004 nyilvánosságra hozta fenti  kutatási  eredményeit, Németországban mintegy 100 repcetermelő gazdaság bevonásával megkezdődött egy három éven át tartó gyakorlati teszt. A tesztüzemekben megmérték a zöldtömeget, a 70-es faktorral felszorozva meghatározták a levélzetben tárolt N-t, majd ezzel az értékkel csökkentették a kijuttatandó, szokásos módon kalkulált (6,5 kg N/100 kg elvárt hozam –Nmin) tavaszi N mennyiséget.


A francia és német eredmények birtokában  különösen két tényező kiemelése fontos:


1. Szokásos őszi fejlődési körülmények esetén az optimális állományokban  mintegy 50 kg N/ha felvételére kerül sor, ez mintegy 1 kg  zöldtömeget jelent négyzetméterenként. Az őszi N-utánpótlás csak későn vetett, gyengén fejlett állományoknál indokolt, max. 30-40 kg/ha dózisban.  Átlagos, jó őszi fejlettségű állományok esetében nagy termés eléréshez 180-200 kg N/ha szükséges a tavaszi vegetáció alatt. Ez megegyezik a Németországban elterjedt üzemi gyakorlattal.


2. Enyhe, kedvező őszi körülmények esetén a repce különösen erőteljes, buja állományokat képezhet, melyekben a N-mennyisége hektáronként elérheti a 100-150 kg-ot is. Ilyen esetben  a tavaszi N-adag 120-150 kg/ha értékre redukálható.



A Saaten-Union repcenemesítőinek közreműködésével végrehajtot
t további kisparcellás kísérletek eredményei azt mutatták, hogy a francia módszer szerinti számítás (szorzás 70-nel) meglepően jó eredményeket hozott. Négy mintából három esetében beigazolódott, hogy  a kalkulált tápanyagtartalom nagyon jól megközelíti a hivatalos laboratóriumban nagy pontossággal  meghatározott  értékeket,  különösen akkor ha a gyökérzet  tömegét  és tápanyagtartalmát is a számításba vonjuk.  Szintén beigazolódott ezekben a kísérletekben, hogy enyhe őszi körülmények, erősen fejlett állományok esetén a tavaszi N-mennyiség határozottan csökkenthető.  A tesztüzemekben, gyakorlati körülmények között végrehajtott kísérletek eredményeként, több tucat hozam és olajtartalom vizsgálat alapján az alábbi tapasztalatok vonhatók le:

 

  1. A CETIOM által kidolgozott számítási módszer helytállóságát a német eredményekigazolták.
  2. Valamennyi kísérleti hely átlagában a zöldtömeg figyelembevételével a szokásos
    műtrágyázási gyakorlathoz képest 47 kg-mal csökkent a tavaszi N-adag.
  3. A szokásos műtrágyázási gyakorlat szerinti átlaghozam mindössze 120 kg-mal
    haladta meg az új módszer szerinti termésátlagot.
  4. A hibridek kisebb terméscsökkenéssel reagáltak a redukált tápanyagdózisra, mint a
    fajták.
  5. A módszert csak jól fejlett állományok esetén lehet alkalmazni. Látható tápanyaghiány esetén,  kifagyástól   károsodott  állományokban ill.  későn meginduló tavaszivegetációban nem alkalmazható.
  6. Az olajtartalom tekintetében nem volt különbség a két műtrágyázási stratégia
    között.


Ahogyan az várható volt a német tapasztalatok alapján a 70-es szorzószám használata vitatottá  vált a kontinantális viszonyok között, mert túlzottan magasnak tűntek az így megállapított értékek.  A Kiel-i Egyetem további vizsgálatai azt az eredményt hozták, hogy német viszonyok között a helyes szorzó érték inkább az 50, sem mint a 70.
Pl. 1,1 kg zöldtömeg X 50 = 55 kg N/ha az állományban


Blum Zoltán
Saaten-Union Hungária Kft