Azt még csak-csak tudomásul vettük, hogy március második felében jön még hideg, fagyos reggel, akár még hó is. De a mostani időjárás már ezt is megcsúfolja, április 6-7-én hóesés, fehér táj, hajnali fagy?! Először 5-ére jeleztek hajnali fagyot, aztán ez tolódott 6-ára. Amikor már azt hittük, hogy megúsztuk, akkor jött a kemény reggel, 7-én, országosan -4 – -10 oC közötti faggyal. No, ez már tarolt. Azonnal nem lehet látni a kár mértékét, de félő, hogy súlyos veszteséget szenvedtünk.
Gyümölcsfáink most rendkívül érzékenyek a fagyra
Közben a gyümölcsfáink virágoznak. E szakaszban nagyon érzékenyek a fagyra, -2 – -4 oC már elég ahhoz, hogy búcsút mondjunk az idei termésnek vagy annak nagy részének. Ez 7-én reggel sok helyen megtörtént. Egyre inkább a változékonyság lesz a jellemző, ezt mutatja a múlt hét időjárása is, amikor megjelent mind a nyár, mind a tavasz és még a tél is. A tavaszodás gondjait fokozta, hogy már a korai időszakban, március második felében olyan meleg napok jöttek, amelyek a fák fakadását, virágzását megindították, majd jött és még jön a hirtelen fagyos hullám, jön a fagykár. Hogy pontosak legyünk, leírjuk a fajokat és a virágzás állapotát.
Heves megyei kép, fagykár, ebből a virágból már nem lesz termés.
Most még nem látható fagykár az őszibarack virágán.
A kajszibarack már elvirágzott, az őszibarack most van teljes virágzásban, a cseresznye és a szilva április 3-án kibontotta szirmait, s a meggy is elérte a fehérbimbós-virágzás kezdete állapotot.
Kajszibarack virágzás végén, nem tudni, hogy a természetes öregedés vagy fagykár tünete látható a bibe végén.
Azt hiszem, az ültetvényekben ez adja most az aktuális feladatokat. Természetesen ez az időjárás sem tart örökké, már látható a változás – legalábbis a meteorológiai portálok már mutatják.
Cseresznyevirág, a sziromlevél károsodott, de a porzók és a bibe most még nem mutatnak fagyástüneteket.
Csütörtöktől fokozatosan emelkedik a nappali hőmérséklet, s a hétvégén már akár 20 oC is jöhet. Aggasztó viszont, hogy a hajnali hőmérséklet még több napon át a fagyos zónában mozog. Eső most a napokban hullott egy kevés, de a következő időszak nem ígér újabb csapadékot.
Lassan védekezni kell a kártevők ellen a szántóföldeken, és a csapadékhiány is nagy gondot okoz
A szántóföldeken kizöldültek, fejlődésnek indultak a telelő kultúrák. Látványosan javított az állományok kinézetén a fejtrágya. Az őszi búza gyorsan pótolja a bokrosodásban tapasztalható elmaradását. Már a kései vetésű táblák is egyre jobban takarják a talajfelszínt, a bokrosodás eredménye több kalászhozó szár lesz. Mostanság az őszi árpa 4-6, míg az őszi búza átlag 3-5 mellékhajtással rendelkezik. Az utóbbinál szándékosan írtam „átlagot”, mert a vetésidőtől, a termőhelytől, a teleléstől függően nagy a szórás.
Eddig kevésbé lehetett betegségek tüneteit felfedezni, de mostanra már észlelési-gyenge szinten megjelent a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici). A Dunántúlon kicsit gyakoribb a betegség tünete, de országosan megtalálhatjuk azokat. A kórokozó nedvességigényes, de a reggeli páralecsapódás most még elegendő a szaporodásához. A foltokon már ott vannak a piknidiumok, tehát van szaporítóképlet. Ebben a pillanatban még korai a védekezés a betegség ellen, de felmelegedés és csapadék érkezésekor fontos a helyi felvételezés és az időben végzett kezelés.
Őszi árpában a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) felszaporodását lehet megfigyelni. A betegség már a tél eleji időszakban megmutatta foltjait, s az enyhe tél alatt és után megkezdődött felszaporodása. Itt is a reggeli páralecsapódás és az ebből kialakuló tartós nedvesség segíti a kórokozót. A fertőzöttség szintjét illetően az észlelési szint általános, de sok helyen már gyenge fertőzöttségről kell beszélni. Amennyiben a kórokozó számára kedvező körülmények maradnak – netán egy kis esővel még kedvezőbbé válnak –, úgy a védekezésre sort kell keríteni.
Sokat lehet beszélni az enyhe tél és a növényvédelmi helyzet alakulásának összefüggéseiről – az Agroinform ilyen témában szervez webináriumot április 14.-re –, de ha egy tünettel kellene bemutatni az elmúlt tél hatását, talán a vetésfehérítő bogarak (Oulema spp.) korai, tömeges betelepedése lehetne az. Tájegységtől, kitettségtől függően 10 hálócsapásban 3-5 imágót találtak őszi búza szegélyében.
A hűvös időben elbújtak a vetésfehérítő imágói.
Őszi árpában ez a szám akár 4-8 is lehet. A betelepedés a táblák szegélyéről mozog a belsőbb területekre. A védekezés még nem indokolt – imágók ellen ritkán védekezünk –, de a tojásrakást figyelni kell. A mostani lehűlés hirtelen csökkentette a bogarak aktivitását, így most kevésbé láthatjuk azokat. Várhatóan élénkebbek lesznek a hét vége felé, a felmelegedés aktivizálja őket.
A szántóföldi kultúrák mindegyikénél elmondható, hogy nagy gondot okoz a csapadék hiánya, de talán leglátványosabb ennek tünete a repceállományokban. A repce ebben az időszakban egyszerre neveli virágszárát és lombozatát, sok vizet kíván. Most a virágbimbók kiemelkedését látjuk északon, hűvösebb tájakon, míg meleg fekvésben már kezdődik a virágzás. A növény fejlődése és a kártevőinek aktivitása is igazodik az aktuális időjáráshoz. Pár nappal korábban, melegben a növény gyorsan fejlődött, most megállt. A hűvös napokon a kártevők betelepedése szinte leállt.
A repce bimbói már kiemelkednek.
Ez már a repceszárormányos (Ceutorhynchus quadridens) második betelepedési hulláma, de ott van a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) is. Az egyedszám egyértelműen növekvő. Ahol elmaradtak a védekezéssel, ott a korábban lerakott tojásokból a lárvakelés folyamatos, illetve a lárvák táplálkozása a levélnyélen tünetet okoz. A védett táblákon sokkal kedvezőbb a helyzet.
A repceszárormányos már tojást rakott, a lárvák a szárban fejlődnek.
Már korábban megindult a repcefénybogarak (Meligetes aeneus) betelepedése is a táblákra. Időjárástól függően ingadozik e kártevő száma, de tendenciájában emelkedő. (5-20 db imágó/csapda/3 nap). E tekintetben az Alföld kicsit előrébb jár.
Dolgoznak a gépek a magágykészítésen is, jön a kapások vetése. A talaj még hideg, főleg most, amikor éjszakai fagyok gátolják a melegedést. Ennek ellenére akad olyan üzem, ahol már vetettek napraforgót, bízva abban, hogy mégiscsak melegszik a talaj, s a korai vetéssel a magvak hozzájutnak a fogyatkozó vízkészlet utolsó cseppjeihez. Nem könnyű a munka, száraz a talaj, s a magágy minősége sem tökéletes. Reméljük, érkezik csapadék hamarosan.
Feladatok a csonthéjasok és a szőlő esetében
A bevezetőben már említettem, hogy vélhetőleg a gyümölcsösökben a legnagyobb a terhelés napjainkban. Van, aki a fagyvédelemre készül, van, aki a csonthéjasok védelmére. Az alma és a körte egérfüles állapotban van.
Almában a varasodás (Venturia inaequalis) fertőző képletei készek az új fertőzési szezon indulására. Az aszkuszokban érettek az aszkospórák, már csak megfelelő mennyiségű csapadék hiányzik. A fák levelei hamarosan elérik azt a felületi nagyságot, amelyen a spórák már megtapadhatnak, elindulhat a fertőzés. Az előrejelző műszereket folyamatosan figyelni kell, vagy legalább a csapadékmérőt működtetni kell.
Az alma kiterült levelei már fogékonyak a varasodás fertőzésére, s ez a fa meleg fekvésben már piros bimbós
Körtében a körtelevélbolha (Cacopsylla pyrisuga) imágóinak száma növekedett, s ezzel együtt a tojásrakás intenzitása is emelkedett.
Érdekes, hogy egy ilyen kis ország különböző tájegységeiben mennyire eltérő fenológiai állapotokat találunk. Az ország középső tájain talált fenológiához képest (virágzás vége) a kajszibarack a nyugati határszélen még csak a virágzás kezdetén jár, északon virágzik. Hasonló eltérést lehet megfigyelni a cseresznye, meggy, szilva esetében is.
A mostani fagyos reggelek okozta kár mértékét még nem tudjuk, de még előttünk van egy-két fagyos reggel. A moníliás hajtás- és virágszáradás (Monilinia lacxa, M. fructicola) elleni védekezés ideje eljött a hidegebb tájegységekben is – virágzás kezdete, illetve a 2. kezelést kell elvégezni a fővirágzásban levő fákon. Ez a feladat a többi csonthéjas esetében is.
A szőlő általánosan könnyezik, illetve a rügygyapotos állapotot érte el. Ekkor ajánlott az atkák (levélatka – Calepitrimerus vitis, szőlőgubacsatka – Eriophyes vitis) elleni védekezés. A rügyekben már aktívak a kártevők. Emellett fel kell készülni az ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria), homokos területeken a kendermagbogár (Peritelus familiaris) kártételének megelőzésére.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, kattints ide.
Fotók: Tóth Miklós – Agroinform.hu
_fill_540x300_0.jpg)
