A gabonafélék piaca
A világ búzatermése a 2019/20. évi szezonban a korábbi előrejelzéseknél alacsonyabb szinten (768 millió tonna körül) alakul, elsősorban Törökország, az EU, Oroszország és Kazahsztán gyengébb eredményei miatt. Bár Oroszország a búzatermés mennyiségét tekintve megelőzte az USA-t, hektáronkénti eredménye azonban csak 2,70 tonna, miközben az USA-ban ez 3,47, az EU átlagában pedig 5,74 tonna.
A nemzetközi forgalomba kerülő búzamennyiség (a lisztet is beleértve 180 millió tonna) viszont meghaladja az egy évvel korábbit, ami a Fülöp-szigetek és Törökország magasabb importigényére, valamint Argentína, Ukrajna és az USA nagyobb feleslegére vezethető vissza, amely utóbbiak együtt ellensúlyozzák az EU, Kazahsztán és Oroszország alacsonyabb kínálatát.
A nemzetközi forgalomba kerülő búzamennyiség meghaladja az egy évvel korábbit – fotó: Pixabay
A legnagyobb búzaexportőrök (zárójelben a várható exportmennyiség): Oroszország (34,5 millió t), EU (27 m), USA (25,5 m) Kanada (24 m), Argentína (14 m). A búzaárak az USA-ban és Európában ez év júliusára (egy hónap alatt) tonnánként 15-18 dollárral visszaestek az északi félteke betakarítására való tekintettel. Július végén az árak az EU-ban tonnánként, átlagosan 192, az USA-ban 212, Argentínában 243, Ausztráliában pedig 248 dollárt tettek ki FOB paritáson. Az USA-ban a kemény, őszi piros búzáért (HRWW) fizetik a legmagasabb árat.
India ebben az évben a kedvező időjárás hatására búzából (100 millió tonna körüli) rekordtermést vár, és kénytelen módosítani a gabonakereskedelem szabályozását, mivel a búzaexport 2007. évi tilalma a készleteket óriási mértékben felduzzasztotta, majd 2013-tól az indiai kormány számottevő mennyiség exportját engedélyezte. Ebben az évben India – a bőséges ellátottság ellenére – várhatóan csak minimális mennyiséget exportál, éspedig elsősorban a szomszédos, tengeri kikötővel nem rendelkező országokba, a nemzetközi kereskedelemben pedig nem játszik fontos szerepet.
A világ takarmánycélú búzafelhasználása a 2019/20. évi szezonban várhatóan 150 millió tonnás rekordmagasságba emelkedik, ami a magas globális termésre és a kukoricához viszonyított kedvező árfekvésre vezethető vissza, és közel 25 százalékkal meghaladja a tíz évvel korábbi szintet.
A felhasználás emelkedéséhez nagymértékben hozzájárult a kínai búzatermésnek és állatállományának az utóbbi évtizedben elért növekedése. Ugyanilyen irányban hatott a délkelet-ázsiai országok erőltetett hús- és halhús termelése is, amelyhez Indonézia és Thaiföld kormánya jelentős támogatást nyújt, alaptakarmányként pedig – a kukorica mellett – elsősorban búzát használnak.
Oroszország és Ukrajna növekvő búzatermése és kedvező exportárai ugyancsak növelték a búza takarmánycélú hasznosítását. Ebben a jelenlegi szezonban a korábbinál valamivel alacsonyabb kukoricatermés egy részét is várhatóan búzával helyettesítik.
A kukorica piaca
A világ kukoricatermése ebben a szezonban az egy évvel korábbi szint (755 millió tonna) körül alakul, mivel az USA területegységre jutó magasabb termésátlaga és az ukrán termés növekedése ellensúlyozza az amerikai vetésterület ez évi csökkenését. A hektáronkénti terméseredmény az USA-ban 10,04, Oroszországban 2,65, az EU átlagában pedig 6,01 tonna. A külkereskedelmi forgalomban részt vevő mennyiség az egy évvel korábbihoz képest valamelyest növekszik (mintegy 170 millió tonnára) főleg az EU és Thaiföld révén.
Július végén a kukorica átlagárak az új termésre az USA-ban 185, Brazíliában 172, Argentínában 163, a földközi-tengeri kikötőkben pedig 187 dollárt tettek ki, helyi paritáson. Valamennyi ár csökkenő tendenciát mutat.
A globális kukoricatermesztés érdekes fejleménye, hogy Ukrajna termése az utóbbi évtizedben a háromszorosára nőtt, ugyanakkor az egyéb takarmánygabonák (rozs, zab és árpa) vetésterülete és termése gyakorlatilag történelmi mélypontra süllyedt.
Mivel az ukrán állattartók egyelőre kevés kukoricát használnak, a teljes termésnek több mint 80 százaléka exportra kerül, a piacon eladóként újonnan jelentkező Ukrajna pedig az exportkényszer miatt kénytelen alacsony árakat alkalmazni, ami az importőröknek kedvez, és sajnos
megnehezíti a magyar termékfelesleg exportra történő értékesítését.
Az ukrán kukorica legfontosabb felvevője – a földrajzi közelséget és a tengeri szállítási lehetőséget, illetve a GMO mentességet figyelembe véve – az EU és a Közel-Kelet, illetve Kína lehet, jelentősen átrajzolva a fekete-tengeri kikötőkből induló szállítások útvonalait. Az olcsó ukrán kukorica révén az EU már az elmúlt szezonban a világ legnagyobb kukorica importőrévé lépett elő.
Az ukrán kukorica több mint 80 százaléka exportra kerül – fotó: Pixabay
Kína az USA után hagyományosan a világ második legnagyobb kukoricatermő országa. A termesztés és felhasználás jelentősége azonban az utóbbi néhány évben különösen megnőtt, a következő okok miatt: Az erősen felduzzadt állami kukoricatartalékok 2016. évi kiárusítása után a kínai kormány számottevő támogatást biztosít a kukorica nem-takarmány célú felhasználásához, többek között árkedvezmények, adócsökkentések és fuvarköltség térítések formájában. Ezek hatására főleg a kínai bioetanol termelés növekedett jelentősen. A megnövekedett kereslet hatására a belső kukoricaárak magas szinten (tonnánként 250 dollár fölött) maradtak.
Ugyancsak megnöveli a kukorica iránti kínai keresletet az afrikai sertéspestis miatt erősen lecsökkent, de továbbra is világviszonylatban legnagyobb létszámú sertésállomány gyorsított pótlásához szükséges takarmányigény is.
Az olajnövények piaca
Az olajnövényekből a világtermés a jelenlegi szezonban 580,9 millió tonnára becsülhető, ami 5,1 millió tonnával kevesebb az ez év júliusi előrejelzésnél. Ezen belül a szójatermés 341,8 millió tonna körül alakul, ez 5,8 millió tonnával alatta marad az egy évvel korábbinak, az USA-ban, Indiában és az EU-ban jelentkező kiesések miatt.
Ugyancsak kisebb termést prognosztizálnak repcéből (70,48 millió t), földimogyoró- és gyapotmag olajból, növekszik viszont a napraforgómag előállítás (52,58 millió tonnára.
Szójából a világ legnagyobb termelője az USA (100 millió tonna fölötti éves kibocsátással), a jelen szezon végére azonban várhatóan Brazília veszi át az elsőséget az USA vetésterületének közel 20 százalékos csökkenése és a Kínával kialakult vámháborúja miatt. Ez visszatükröződik a szója világkereskedelmének alakulásában is, amely mintegy 10 millió tonnával elmarad az egy évvel korábbitól, nagyrészt az említett okokból adódóan, amelyek a továbbiakban a teljes termés mintegy 60 százalékát kitevő amerikai export drasztikus csökkenését vetítik előre.
A szójaárak az USA-ban és Dél-Amerikában – csökkenő tendencia mellett – 341 és 358 dollár között mozognak tonnánként. A repcetermelést Kanada (20,1 millió t) és az EU (18,0) vezeti, napraforgómagból pedig Ukrajna (6,54 millió t), Oroszország (5,16) és az EU (3,76) termeli a legnagyobb mennyiséget.
A repce és a napraforgó világterméséből a szójához viszonyítva csak jóval kisebb hányad kerül a nemzetközi forgalomba (a szója 40% fölötti arányával szemben csak 20,0, illetve 4,5%). Ez a növényiolaj-termelés értékes mellék-, illetve ikertermékét képező olajpogácsának az állatok takarmányozásában betöltött fontos szerepére vezethető vissza.
_fill_100x75_0.jpg)
