A rendelet-tervezetet kidolgozó Vidékfejlesztési Minisztérium szakemberei számára a törvény egyértelműen megszabta a részletszabályozás új irányait. A jogszabály ugyanis kimondja, hogy a természetes vizek halállományát védeni és növelni kell, amelyhez a legfontosabb eszköz a halak természetes szaporodásának elősegítése. Ennek egyik fontos eszköze az ívási időszakban sérülékenyebb, ívásra érett halak védelme.

A rendelet-tervezet minden olyan fajra fogási tilalmi időszakot javasol a horgászok és a halászok számára, amelyek állománya intenzíven hasznosított, vagy fontos szerepük van egy növekvő, természetes halállomány kialakításában. Így például a keszegfélék szaporodásának elősegítése nemcsak azért fontos, hogy legyen mire a jövőben eredményesebben horgászni, halászni a horgászoknak és a halászoknak, hanem azért is, mert e fajok különböző korosztályai biztosíthatják több ragadozófaj táplálékbázisát, mely nélkül azok mennyiségi növelése elképzelhetetlen.

Az elmúlt évtizedek környezeti és időjárási változásai miatt a halak ívási ideje sok faj esetében változott, jelentősek az országon belüli eltérések is. A tilalmi időszakok javasolt új rendszerét a szakemberek már erre tekintettel állították össze.

A természetes szaporulat növeléséhez elengedhetetlen az is, hogy minél több olyan egyedet tartsunk meg az adott élőhelyen, amelyek sikeresen szaporodva nagy mennyiségű utódot hoznak létre. Ezt a célt szolgálják a kifogható halak méretére vonatkozó korlátozások. A korábbi hazai szabályozásokban ennek alapelve az volt, hogy minden halnak meg kell adni a lehetőséget, hogy életében legalább egyszer szaporodjon, ezért a legkisebb kifogható méretet a halak ivarérési méretéhez kötötte.

A kutatási eredmények szerint azonban sok faj esetében az ilyen méretű halak még képtelenek a sikeres szaporodásra, ezért javasolja a tervezet több esetben a legkisebb fogható méret növelését.

Van azonban egy másik lehetőség is a természetes halszaporulat növelésére, ez pedig a bizonyos mérethatár feletti, jellemzően gyorsan növő és sikeresen szaporodni képes egyedek számának növelése. Ez abból a szempontból is fontos, hogy ezek az egyedek már kinőttek a halragadozók és a különösen nagy problémát jelentő kárókatona szájából, így állandó szaporodási tartalékot, törzsállományt jelenthetnek egy adott élőhelyen. A rendelet-tervezet elsősorban azon fajok esetében javasolja felső mérethatár bevezetését, amelyek állománya sérülékeny (például a kárókatona miatt) és nem jellemző a mesterséges szaporításból származó egyedek telepítése.

A javasolt korlátozások természetesen jelentős mértékben érintenék a horgászok fogási lehetőségeit, azonban elsősorban nem is annak mennyiségét, hanem annak faji összetételét. Rövidtávon egy horgász kevesebb őshonos halat vihetne el egy napon egy adott vízterületről, míg hosszú távon a megnövekedett őshonos hazai halállományból több horgász, gyakrabban és sok halat foghatna, reményeink szerint az inváziós fajok visszaszorulása mellett.

A hosszú távú cél eléréséhez a javasolt szabályozást be is kell tartatni, ezért a rendelettervezet szigorúan előírja, hogy adott méretű halgazdálkodási vízterületen legalább hány halászati őrt kell alkalmazni. Így a természetes vizeken dolgozó halászati őrök száma várhatóan jelentősen nőni fog. A halászati őrzés fejlesztéséhez a törvény lehetővé teszi a halgazdálkodás állami bevételeinek felhasználását, így a halgazdálkodók többletterhei ebből a forrásból támogathatóak lesznek.

A javasoltak azonban nem hajthatók végre a horgászok és a halászok támogatása nélkül. A következő napok feladata ezért az, hogy további szakmai alapokon nyugvó egyeztetésekkel olyan kompromisszumos előírásrendszert alakítsunk ki, amely a horgászok és halászok támogatását is élvezi úgy, hogy közben a már elfogadott törvényből fakadó elvárásokat is kielégíti.