Korábbi írásunkban részletesen beszámoltunk a zöldségtermesztésben gyakran jelentkező károsan magas talajsótartalom okairól, így az intenzív párologtatás következtében fellépő talajelszikesedésről, a rossz minőségű öntözővíz okozta másodlagos elszikesedésről, a talajvízszint megemelkedésének következményéről és a túltrágyázásról.

A növények a károsan magas talajsótartalomra eltérő formában, módon és mértékben reagálnak, reakciójuk, tüneteik különbözőek. Milyen tünetek, elváltozások fordulnak elő?

A magas EC kedvezőtlenül hat a csírázásra, a kelésre, miáltal lassítja a víznek a magba jutását (ozmózis jelensége!). Ebből adódóan a csírázás elhúzódik, nagyon súlyos esetben a mag elfekszik, a kelés elmarad. Különösen az apró, olajos magvaknál figyelhető meg a jelenség, azoknál a magvaknál, amelyek egyébként is lassan csíráznak (pl. sárgarépa, petrezselyem, zeller, kapor stb.).

A sókártétel tünete a kifejlett növények esetében a gyökereken jól megfigyelhető, elsősorban a hajszálgyökerek pusztulásán keresztül lehet a tünetet érzékelni. A gyökerek megbarnulnak, szárazak – ellentétben a mészhiánnyal és néhány növényi kórokozó által kiváltott betegséggel, amikor ugyan barnák, de vizesek, nyálkásak, külső szövetrétegük könnyen lehúzható.

A károsan nagyadagú műtrágya és tömény tápoldat használata esetén lehet leginkább a jelenséggel találkozni.

Palántázott növényeknél és tápkockás palánták esetében nem indul meg a gyökérfejlődés, a növény tartósan a hervadás jeleit mutatja, a tápkocka- és cserépföldben viszonylag egészségesek, viszont a palántanevelő földet nem képesek elhagyni, a talajt átszőni.

Lassú hosszanti növekedés, csökött fejlődés is mutatkozhat a lombozaton a magas sótartalom következtében. Jellemző továbbá a vékony szár és a rövid ízközök, a lankadás, ami gyakran és különösen jól megfigyelhető uborkánál, paprikánál, babnál vízhiány mellett és magas tápanyagtartalom esetén.

A levélzet alakja és színe is megváltozhat. Haragos zöld levélzet, a fajtára jellemző leveleknél kisebb levéllemez-felület, egyes fajoknál keskenyebb és hosszabb levéllemez (megnyúlt levelek). A levelek kezdetben a hajtáson mutatnak sötét színezetet, később a tünet az alsóbb levelekre is átterjed. A levelek (hajtások) elszíneződése, a haragos zöld levélzet megjelenése megelőzi a habitusváltozást, azaz a hosszanti növekedés mérséklődését és az ízközök lerövidülését.

talaj

A talajtulajdonságok befolyásolják a sókoncentráció értékét – fotó: Shutterstock

Egyes fajoknál a haragos zöld levélszíneződés mellett – amennyiben a sótartalom nem csökken, a talajoldat nem hígul – a levélszéleken éles határral élénksárga csíkok is mutatkozhatnak (pl. uborka, paprika). Az így kialakult levélszélsárgulás gyomirtószer-kárra, hormonhatású anyagok okozta tünetekre is emlékeztetnek. A magas sótartalom következtében megjelenhet levélpödrődés, fonák irányban kanalasodás (pl. paradicsom, uborka), ez utóbbi tünetek inkább az idősebb leveleken mutatkoznak.

A termések beltartalmi összetétele is megváltozik. Gyakori a kényszerérés jelensége (pl. paprika, karfiol), növekszik a szárazanyag-tartalom, miközben a termésmennyiség csökken (káposztafélék). A magas sótartalom akadályozhatja más elemek növénybe jutását, a növényen belüli mozgásukat (ionantagonizmus jelenség), ami esetben nem a sótartalom, hanem az adott elem hiánytünetei mutatkoznak (pl. paprikánál és paradicsomnál csúcsrothadás betegség, salátánál rand betegség stb.). Egyszerű lenne, ha a tünetek egy adott sókoncentráció mellett (EC-érték esetén) mutatkoznának.

Az ilyen, jól mérhető értéket azonban nagymértékben módosítják a talajtulajdonságok,

pl. kötöttség, humusztartalom, és mindenekelőtt a talaj nedvessége. Szárazabb talajon egy alacsonyabb EC-érték mellett (pl. 1 mS/cm) már jelentkezhetnek a tünetek. De ha bőségesen öntözünk vagy magas a talaj víztartalma, a magas nitrogéntartalom következtében a száraz talajon mutatkozó „satnya” növekedés helyett buja lombozat, vastag szár, nagy levelek, laza, betegségekre érzékeny levélzet alakul ki.

paradicsom

A paradicsom a közepesen sótűrő növények közé tartozik – fotó: Shutterstock

A növényeket sokszor próbáljuk sóérzékenységük alapján csoportosítani. A fentiekből következik, hogy egyértelmű kategorizálás nehéz, szinte lehetetlen, mert a termesztett fajok közül vannak, amelyek a csírázáskor, vannak, amelyek későbbi fenofázisban mutatják a sókártétel tüneteit.

Fiatal korban, palántaként érzékenyebbek a növények, mint kifejletten. A környezeti tényezők is befolyásolják a reakció mértékét. Fényszegény időszakban (téli hajtatás) sokkal nagyobb kárt okozhat a sótartalom káros emelkedése, ugyanakkor a sótartalom (EC) enyhe emelésével akadályozzuk meg a fényhiány következtében jelentkező megnyúlást is.

Van felosztás, ahol három kategóriát (sótűrők, közepesen sótűrök és sóra érzékenyek), és van, ahol négyet (sótűrők, közepesen sótűrők, közepesen sóérzékenyek és nagyon sóérzékenyek) különböztetnek meg. A határértékek is a termesztési ágazatoktól, szerzőktől, tapasztalatoktól, kísérleti eredményektől függően változnak. Több szakirodalmi kategorizálást egybevetve, elsősorban gyakorlati szempontokat figyelembe véve az alábbi négy csoportot javasoljuk megkülönböztetni a talajok megválasztásakor, a talaj-tápanyagtartalom beállításánál és a műtrágyaadagok megválasztásakor:

Sótűrők:
Kamilla, kaktuszok, több szárazkötészetre használatos növény.

Közepesen sótűrők:
• Zöldségek: paradicsom, tojásgyümölcs, káposztafélék (kivéve a brokkoli és a karfiol), hegyes paprika, káposztafélék, borsó, zeller, paszternák, cékla, csemegekukorica.
• Dísznövények, fák, bokrok: krizantém, évelők, hagymás növények, pálmák, illetve Fraxinus, Ailanthus, Acer, Populus, Ligustrum, spíreák.
• Szántóföldi növények: szója, takarmánykukorica, lucerna, herefélék, hajdina.
• Szőlőalanyok közül: SolonisxV. Rip.1616C.
• Gyümölcsfélék: szamóca.

uborka

Az uborka sóérzékeny növény – fotó: Shutterstock

Közepesen sóérzékenyek:
• Zöldségfélék: fűszerpaprika, kínai kel, padlizsán, bab, burgonya, karfiol, brokkoli, hagymafélék, görögdinnye, sárgadinnye, tök.
• Dísznövények: szegfű, gerbera, gladiólusz, íriszek, fikuszok, pálmák, muskátli, impaciensz, egynyári virágok, fukszia, illetve hárs, klemátisz.
• Szőlőalanyok: Berl. X V.rup.Paulsen 1103.
• Gyümölcsfélék általában.
• Szántóföldi növények:
takarmányrépa, zab, rozs, rizs, cirok, őszi búza, őszi árpa, len, káposztarepce, cukorrépa.

Sóérzékenyek:
• Zöldségfélék: fehér étkezési paprika, uborka, sárgadinnye, sárgarépa, petrezselyem, palánták, hónapos retek, fejes saláta. 
• Dísznövények: broméliák, orchideák, rózsa.
• Többi szőlőalany.