Máté napi szokások
Máté apostol, másik nevén Lévi, egyike volt Jézus követőinek és apostolainak. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Miután Jézussal találkozott, felhagyott munkájával és követni kezdte. A hagyományok szerint Máté volt az első evangélium szerzője. Neve a héber Matthai, vagyis "hűséges" szóból ered. Ünnepét szeptember 21-én tartjuk.
Máté napjához több népszokás is kötődik. A néphit szerint Máté napján kezdődnek az őszi viharok, és ez az őszi búzavetés kezdete. Általánosságban a csillagászati ősz első hónapjába eső négy hét a vetési terminus: mátéhét, mihályhét, ferenchét, gálhét.
Egyes vidékeken ezen a héten vetették a búzát. Ez mindig is nagyon fontos feladat volt, hiszen ez alapozta meg a termést, így komoly szertartás szerint zajlott.
Csakis férfiak végezhették a munkát. Először a gazda tiszta ruhába öltözött, majd innentől nem szólt senkihez. Ezután megszentelte a vetőmagot. Nagyon ügyelt rá, hogy a folyamat során asszonnyal ne találkozzon, hiszen egyrészt akkor nehezen állta volna meg szó nélkül, másrészt úgy vélte, az bizony elvenné a szerencséjét.
Majd kiment a földhöz, letette a kalapját, és Isten áldását kérte a vetésre. Csak ezután kezdte meg a munkát. Ne úgy képzeljük, ahogyan manapság szoktunk dolgozni. Semmiféle kapkodásnak nem volt helye a folyamat során. Volt, aki egy lábra vetett, vagyis minden második lépésre szórta a magot, és volt, aki mind a kettőre, vagyis minden lépésnél elvetette a magot. Túl szélesre nem vetettek, mert akkor csak ritkán kelt ki a vetés. Miután végzett a gazda a vetéssel, magasra dobta a zsákját, hogy jó magasra nőjön a gabona.
A szakajtókba, kosarakba rakott búzát megszenteltették a templomban, és ezt a vetőmag közé keverték, hogy bő termést hozzon.
A vetés mindig is nagyon fontos munka volt. Fotó: 123rf.com
Ahány ház, annyi szokás
Azonban nem minden vidéken élt ez a népszokás.
- Voltak olyan terültek, ahol éppen ezen a héten nem vetettek, mert úgy vélték, "Csak pelyva kelne a mag után".
- Göcsejben a gazda a nyelve alá tett három búzaszemet, és azt végig ott tartotta, amíg tartott a vetés. Ez megakadályozta, hogy megszólalhasson. Itt pelvahétnek nevezték Máté hetét, mert úgy tartották, hogy az ilyenkor vetett búza polyvás lesz.
- Más vidékeken azért nem szántottak ezen a héten mert úgy gondolták, a földet fel fogja verni a gaz.
- A legjobb vetőmagot egyes helyeken úgy választották ki, hogy csak azt vetették el, amelyik szóráskor a széllel szemben a legmesszebb repült. Ez volt mindig a legérettebb és a legnehezebb szem, tehát a legalkalmasabb a vetésre.
- Máskor hordáskor a szekér aljára ponyvát terítettek és az erre kipergett szemeket tették el vetni, mert úgy vélték, ezek a legjobbak.
- Máshol a vetni való magot vízbe dobták és amelyik leült, azt találták legalkalmasabbnak a vetésre.
- Az őszi búzát a tölgy- és a kőrislevél lehullása után vetették, míg a tavaszi búzát akkor, amikor a borz és a varjú először tette tiszteletét a szántásban.
- „Ősszel porba, tavasszal sárba kell vetni.” Ezt a legtöbb vidéken nagyon fontosnak tartották.
- A Szerémségben a Máté napi tiszta időből jó bortermésre következtettek.
- A vetést a Biblia gyakran Isten igéjéhez hasonlítja. Ha jó talajba hullik a mag, sokszoros termést hoz, de az útra, köves talajra eső magokat a madarak kapkodják fel.
- A kézi vetés legfontosabb eszköze a vetőabrosz volt, melyet már karácsonykor elkezdtek készíteni. Karácsonykor három abrosszal terítették meg az asztalt. Ezek közül a két felső díszes volt, mert színes pamut volt beleszőve. Evéskor ezt a kettőt levették az asztalról, majd az étkezés befejezését követően visszatették. Ebből az abroszból vetették a kalászosok magvait.
- A vetőabrosz sarkába különböző tárgyakat kötöttek. Kalotaszegen megsózott hamu került bele, Szamosszegen pedig egy jó nagy krumplit helyeztek el benne.
- Háromszéken a vető napfelkelte előtt kiment a temetőbe, és az onnan hozott földet a másnap elvetendő mag közé keverte.
- A bukovinai székelyek szentelt vizet szórtak a vetőmagra és közben keresztet vetettek.
- Kalotaszegen az aratókoszorúból kidörzsölt szemeket is a vetőmag közé keverték.
- Vetés előtt semmit sem adtak kölcsön, mert attól tartottak, az elviszi a szerencsét.
- .A vetés előtti napon nem sütöttek kenyeret, mert a kenyeret megszegők búzája üszkössé vált volna.
- A vetés reggelén a befogott ló elé ostorral keresztet rajzoltak, és ha a ló vagy a szekér eltaposta, abban az évben nem számítottak jó termésre.
- A termés védése a vetés befejezése után is fontos volt. Sásdon az első vetés után keresztet vetettek a kenderpozdorjára, majd feldobták a levegőbe, hogy a búza szára is olyan erős legyen, mint a kenderé.
A búza a jó kenyér alapja. Fotó: 123rf.com
A szántás is fontos
Nem csak a vetés, a szántás is óriási jelentőséggel bírt már elődeink életében is. A szántással és földműveléssel már a sztyeppei lovas népek is foglalkoztak. Hérodotosz szerint a mai Ukrajna területén élő szkíták például már nem csupán önellátásra termeltek, hanem gabonával látták el a görög városállamokat.
A szántás a paraszti munka egyik legfontosabb része. A módja apáról fiúra szállt, elsajátítása pedig a felnőtté válás egyik nagyon fontos lépcsőfoka volt. Mint mindenhez, ami fontos szerepet játszott az emberek életében, így a szántáshoz is hiedelmek kötődtek.
- A szántás kezdetét előírások és tilalmak szabályozták. Volt olyan hiedelem, hogy a pacsirta megszólalása utáni második héten szabad csak nekikezdeni a munkálatoknak.
- Általában hétfőn kezdték, pénteken pedig tilos volt a szántás.
- Az első szántáskor Göcsejben kenyeret vitettek az eke kormányán, mert így szerették volna elnyerni Isten áldását a termésre.
- Az első ekevágásból kiforduló rögöt gyógyító célokra használták. Ezzel gyógyították fájó derekukat, de a fejüket is bedörzsölték vele, ha az fájt.
- A rög nem csupán embert gyógyított a hiedelem szerint. A ló szügyét is megkenték vele, nehogy a hám feltörje. Az ökör nyakát szintén kezelték a röggel, hogy az nehogy kitörjön, vagy feldagadjon. De dobták a rajzó méhek után is, hogy el ne szálljanak. A házban pedig szétszórták, hogy meggátolják vele a férgek elszaporodását.
- Az ünnepnapokon szigorúan tilos volt a szántás. Úgy vélték, a rontó szépasszony elveszi annak az erejét, aki ilyenkor szánt.
