Az aszályos időszak kedvezőtlen körülményeket hozott a burgonya károsítóinak, ám öntözött körülmények között idén is találkozhatunk az egyik rettegett kórokozójával, a Phytophtora infestans gombával, közismert nevén a burgonyavész betegséggel.

A legyengült növényállományok és a fiziológiásan öregedő levelek pedig igen fogékonyak bizonyos fertőzésekre: ezek gyakori látogatói az alternáriás betegséget okozó gombák (Alternaris solani és Alrernaria alternara).

Sokan felismeritek, de vajon ismeritek a kezdeti tüneteket is? Tudjátok, hogyan és hol marad fenn, milyen az életmódja? A következő összefoglaló segít elsajátítani azokat az információkat, mellyel könnyebb lesz megérteni a kórokozó terjedését, és talán egyszerűbb lesz a betegség kialakulásának megelőzése vagy a korai felismerés.


Burgonyavész

Ha ismerős volt a fitoftóra név, vagy hallottatok már a paradicsomvészről, jó helyen jártok, ugyanis a kórokozó gazdanövénye a Solanaceae családba tartozó burgonya és paradicsom.

Ahogy azt említettem, az aszály, az állandó meleg száraz idő nem kedvez a terjedésnek (kivételt képez, ha ebben az időszakban jellemző a reggeli harmatképződés, mely nagymértékben elősegíti azt). A fertőzéshez a kórokozónak a 12-15 °C a legoptimálisabb, míg a betegség kialakulásához valamivel magasabb, 18-22 °C.

Nem elég azonban a megfelelő hőmérséklet, és nem véletlenül kezdtem az öntözött burgonyával a bevezetőben: elengedhetetlen a néhány órán át tartó növényfelületi nedvesség. Elmondható tehát, hogy

a kórokozó fejlődését a levél vízborítottsága és az alacsony hőmérséklet határozza meg,

s ennek időpontja befolyással bírhat mind a gumófejlődésre, mind pedig a gumó minőségére.

burgonya

Az aszályos időszak kedvezőtlen körülményeket hozott a burgonya károsítóinak – fotó: Shutterstock

Jellemzően június közepétől találkozhatunk vele a burgonyasorok záródását követően, s a megbetegedés betakarítás után, tárolás során is folytatódik. Kezdetben sárgászöld színű, vizenyős, majd barnuló és száradó foltok jelennek meg a levelek szélén és csúcsán, melyek gyorsan növekednek. Súlyos fertőzés következtében a lombozat leszárad, és a száron csüngve látjuk a leveleket.

Az azonosítást megerősíti a reggeli harmatképződéskor látható levél fonáki részén található porcukorszerű bevonat (mely valójában a gomba ivartalan szaporítóképlete). Miután ez lemosódik a gumóra, a gumón ráncosodó, szürkés, besüppedt foltok képződnek, a hús pedig beszűrődően szürkésbarnává válik.

A kórokozó fennmaradása és terjedése

A gomba nemcsak a gumók rügyeiben és belsejében marad fenn, de a növényi maradványokon és a talajban is (épp ezért a legelső védekezési eszköz a megelőzés: a fertőzött növényi maradványok és gumók megsemmisítése, egészséges vetőgumó kiválasztása).

Meleg időjárás:

A kórokozó továbbfejlődése során igen jól alkalmazkodik a környezeti körülményekhez, ugyanis meleg, száraz időben légmozgással terjednek a sporangiumok, s a leveleket a légzőnyílásokon keresztül fertőzik.

Csapadékos időjárás:

A csapadékos, hűvös idő érkeztével a sporangiumokban rajzospórák képződnek, melyek a felverődő esőcseppek révén a növényre jutnak, és a víznek köszönhetően a talaj kapillárisaiban is képesek terjedni. Ezek a spórák, miután megtapadnak a növényen, a légzőnyílásokon keresztül bejutnak a növény szöveteibe. A sejt közötti állományban micélium fejlődik, melyen később sporangiumtartók képződnek, és a levél fonákára kinőnek a gázcserenyílásokon keresztül. A rajta fejlődő sporangiumok és az azokban keletkező rajzospórák újraindítják a fertőzést. Ezen fertőzési folyamat alapján elmondható, hogy

különösen nagy jelentősége van a termőhely kiválasztásának a védekezési módszerek sorában.

Érdemes kerülni a mélyen fekvő területeket, ültetés előtt figyelembe kell venni az uralkodó szélirányt, s ezzel együtt a megfelelő tőszám és optimális tápanyagellátás is elengedhetetlen.

Alternáriás betegség

Gyakran összekeveritek a paradicsom bogyótermésén megjelenő alternáriás foltosságot a kalciumhiánnyal, de ez azt is jelenti, hogy tisztában vagytok a kórokozó gazdanövénykörével. Előbbi gombához hasonlóan szintén a Solanacea család tagjait támadja, leginkább a paradicsomot és a burgonyát. A betegéget közismerten szárazfoltosságnak vagy szárazkorhadásnak is nevezik.

paradicsom

Gyakran összekeveritek a paradicsom bogyótermésén megjelenő alternáriás foltosságot a kalciumhiánnyal – illusztráció: Pixabay

A kórokozó gombák a meleg, száraz idő kedvelői, mialatt a reggeli harmatképződés bőséges. Mindkét feltétel megléte fontos a kialakulásukhoz és terjedésükhöz, tehát a napfény és a nedves növényi maradványok. Gyengültségi paraziták lévén gyakrabban fordul elő az idős vagy legyengült állományokban, ezért ezt elkerülvén erőteljes növekedést kell biztosítanunk megfelelő tápanyagellátással, és ha szükséges, öntözéssel.

A kórokozó tüneteinek megjelenésére jellemzően nyár közepétől számíthatunk, először éles határú, sötétbarna, kisméretű elszórt foltokra a levélen. Majd ezen foltok erek által határoltak lesznek, méretük megnövekszik, kb.0,5-1 cm-es koncentrikusan zónált foltokat láthatunk, melyek felületén feketés-barnás penészgyep alakul ki. Ez a penészgyep valójában a gomba konídiumtartója és a benne képződő konídiumok összessége. A megjelenés és tünetek fejlődése után az idős levelek sárgulás következtében el is pusztulnak.

Hazánkban szerencsére súlyos lombveszteséget ritkán okoz, azonban a megelőző védekezési intézkedéseket nem szabad félvállról vennünk. Természetesen a gumók sem maradnak ki a fertőzésből, melyeken besüppedő, ráncos szélű, éles határvonalú foltok alakulnak ki, állománya morzsalékossá válik, s fekete színű korhadás jelentkezik a gumó húsában. Közismert nevét erről a tünetéről kapta.

A kórokozó fennmaradása és terjedése

Micéliummal és konídiumokkal is képes fennmaradni, utóbbival több mint egy évig is életképes. Hol? Szinte bárhol: talajban, tárolóban, elhalt növényi maradványokon és a gumóban is áttelelnek. Már mondanom sem kell a védekezést: vetésváltás, növényi maradványok megsemmisítése, tároló fertőtlenítése.

Csupán a légmozgás elég a terjedéséhez, majd a létrejövő ivartalan spórák a kutikulán, sebzéseken vagy légzőnyílásokon keresztül fertőznek.

Bármilyen betegséggel állunk szemben, a védekezési stratégia kialakításához mindig szükséges a kórokozó életmódjának megismerése. A hatóanyag-kivonások, de elsősorban az integrált növényvédelem szem előtt tartása miatt mindig a megelőzés legyen a legelső lépés, így tehát betakarítás után se dőljünk hátra, már most alapozzuk meg a következő évünket.