Ha ezt követjük, akkor van lehetőség egy kis elmélkedésre, visszatekintésre. 2017-ben is február végéig tartott a kemény hideg, aztán meg olyan gyorsan melegedett, hogy a csonthéjasok virágzása összecsúszott. A virágzás eleinte száraz, meleg időjárásban haladt előre, március végén még úgy tűnt, hogy a monília fertőzése kisebb mértékű lesz. Ez a kép tartotta magát egészen április 5-ig, amikor is fordult időjárásunk, s csapadékos, szeles, változékony időszak vette kezdetét.

Ekkor térült meg a tervezett és elvégzett növényvédelmi kezelések sora – aki elvégezte a monília elleni permetezést virágzás kezdetén és fővirágzásban, annak komoly kára nem keletkezett. Sajnos a kiskertekben, útmenti meggyfákon totális fertőzés alakult ki, még ma is láthatóak az elszáradt virágok, hajtások nyomai. Az alma is korai virágzásra készült, már április 10-e táján piros bimbónál tartott.

kép

A hangyákat nem tekintjük kártevőknek, de az aszályos nyárban keresik a folyadékot, és így teszik tönkre a gyümölcsöt – A szerző felvétele

Csapadék csak annyi hullott ebben az időszakban, amennyi a monília fertőzéséhez kellett, de ez nem volt elég az almafa-varasodás aszkospóráinak szóródásához. A lisztharmat viszont kitelelt a rügypikkelyek alatt, és a kis hajtás növekedésével az első primer tünetek megjelentek, ezzel kezdődött a védekezési szezon.

A csonthéjasok április második felében elhullajtották szirmaikat, befejeződött a virágzás. A védekezéssel nem lehetett megállni, hisz megjelent a tafrinás levélfodrosság őszibarackon, s sokáig adott munkát a növényvédősöknek.

kép

Éppen csak kihajtott az őszibarack, de a tafrina tünete már ott volt – A szerző felvétele

Minden tavaszon nagy kérdés, hogy tűzelhalás-fertőzés kialakulhat-e az almatermésűek fajain.

2017-ben nem alakult ki a megfelelő környezeti feltétel a kórokozó fertőzéséhez, leginkább a magas hőmérséklet hiányzott.

A rovarvilág korai tagjai, a bundásbogár, a rügysodró molyok, majd a feketecseresznye-levéltetű, alma- és ribiszke levélpirosító levéltetű ebben az évben is korán jelentek meg.

moly

A rügysodró moly kártétele korán jelentkezett – A szerző felvétele

Aztán április 20-a után még egyszer visszanézett a tél, hóesés, fagyos éjszakák formájában. Néhány melegigényes növény – főképpen a virágzás időszakában – megsínylette ezt. Megbarnult termőket lehetett találni a virágzó diófákon, a szőlő korai hajtásai lefagytak. Végül a károk kisebbek lettek, mint azt az első „érzetre” becsültük.

Az almafa-varasodás aszkospóráinak szóródása megkezdődött, de a hűvös (pontosabban fagyos) hőmérsékleti tartományban a megtapadás, fertőzés nem történt meg. Ennek ellenére egyre közelebb kerültünk hozzá, a védekezéseket el kellett kezdeni.

Aztán érkezett a május és a nagyon várt májusi esők. Jót tett mind a szántóföldeknek, mind az ültetvényeknek. Természetesen ennek is volt negatív hatása, a sztigminás levéllikacsosodás korai megjelenése, a blumeriellás levélfoltosság veszélye, a varasodás tüneteinek megjelenése – bár el kell ismerni, csak gyenge fertőzést okozva. A tafrinás levélfodrosodás viszont dühöngött továbbra is.

növény

A sztigminás levéllikacsosodás tüneteit is korán megfigyeltük – A szerző felvétele

A rovarok viszont megtorpantak. Az április végi lehűlésre szaporodásuk visszaesésével reagáltak, s csak lassan érték el a szokásos számot a csapdákban. A keleti gyümölcsmoly már repült, de a barackmoly elég későn jelent meg. A szilvamoly alacsony számot ért el, az almamoly pedig – ha lehet – még hektikusabban repült. A cseresznyelégy kicsit megkésve kezdett el repülni, de annál tartósabban ott maradt a fákon, nyüve meg a gyümölcsökben.

szilva

2017-ben a molyok okoztak nagy kárt a gyümölcsökben, itt éppen a szilvamoly hernyója szilvában – A szerző felvétele

Aztán május második fele nyárias meleget hozott, s az a kártevők aktivitását fokozta. Tojást raktak a molyok és a cseresznyelégy. Aki itt elkésett a védekezéssel, az hátrányba került. Szinte minden kultúrában tömegesen szaporodtak a levéltetvek (almán, szilván, őszibarackon, cseresznyén, dión!, dísznövényeken), szóval 2017 is levéltetves év lett.

kép

Levéltetvek mindenen (itt éppen hamvas őszibarack-levéltetű őszibarackon) – A szerző felvétele

A kórtani állapotot tekintve nagy változás nem történt, a hónap vége felé már a korai nyár hősége és szárazsága mutatkozott, ami nem kedvezett a betegségek terjedésének. Az almafa-varasodás terjedt lassan az ültetvényekben, de egyelőre csak a leveleken mutatkoztak a betegség tünetei. A lisztharmat továbbra is szórta konidiumait, és alakultak ki a szekunder tünetek, de kezelhető volt a fertőzés terjedése. A csonthéjasok betegségei visszaszorultak.

Júniusban „elmaradt” a Medárd, pontosabban nem hozott annyi csapadékot, amennyit szokott és amennyit vártunk tőle. Viszont fokozódott a hőség, kialakult az aszály, amit a szántóföldi kultúrák már mutattak. Ebben a helyzetben a betegségek visszaszorultak, tipikusan az almafa-varasodás, de a lisztharmat is. Maradtak a kártevők, sőt újabb fajok – az atkák – tették nehezebbé a helyzetet.

Megkezdődött az amerikai szövőlepke lárvakelése is, ami hamarosan kis hernyófészkek formájában jelezte a kártevő jelenlétét. Ez a polifág kártevő is reneszánszát éli, érdemes figyelni rá, mint ahogy a nyár közepére felszaporodott vértetű is gondot okozott.

A július hónapról sokat lehetne beszélni, de az csak a panasz hangja lenne. Hőség, aszály lett a hónap legfőbb jellemzője. A betegségek leálltak, esetleg öntözött területen maradtak meg kisebb fertőzési szinttel. Az alma gyümölcsén kialakult a viaszbevonat, ami a betegségek fertőzését hatásosan csökkenti, így innen kezdve komoly veszéllyel már nem kellett számolni. A kártevők – főleg a melegkedvelők – tovább szaporodtak, még mindig a levéltetvek, az atkák, a vértetű és a molyok.

Augusztusban sem lett jobb a helyzet, folytatódott az aszály. Az alma – öntözetlen körülmények között – kezdte ledobni a gyümölcseit. A helyi viharok, zivatarok nyomán, több helyen a csonthéjasok (őszibarack és szilva) moníliás gyümölcsrothadása ütötte fel a fejét, ahol a védekezés elmaradt, ott súlyos károkat okozva.

A hónap végén megkezdődött az őszi érésű növények betakarítása. A kártevők is visszaszorultak lassan, a védekezésre már nem volt szükség. A szüret utáni időszakban már egy kicsit a jövőre gondolva az őszi lombfertőtlenítések adtak feladatot.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy kedvezően indult az év a gyümölcsöskertekben, a márciusi felmelegedés korai virágzást hozott, s akkor még nem látszott az ekkor szokásos betegségek megjelenése. Sajnos áprilisban már változékonyabb, csapadékosabb időjárás uralkodott, ami meghozta a moníliás virág- és hajtásfertőzéseket.

A nyár aszályos és forró volt, így betegségek kevésbé tudtak elhatalmasodni, a kártevők közül is csak a melegkedvelő fajok szaporodtak. Szeptember elejétől újra csapadékos napok jöttek, így a betegségek – tipikusan a gyümölcsmonília – szaporodott és okozott kárt. Az almafák termését leginkább az almamoly veszélyeztette, a szezon végére 10-20 százalékos kárt okozott az ültetvényekben, míg a csonthéjasokat a monília támadta, ami szintén 10-20 százalékos kárt okozott. Házi kertekben, hétvégi telkeken sajnos ennél lényegesen nagyobb kárt lehetett látni, helyenként 50-100 százalék között mozgott.

Az elmúlt tél csak csekély mértékben gyérítette a károsítók telelő alakjait, így a tavaszodással együtt korai fellépésükre kell számítani.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.