Szokták mondani, hogy az éremnek két oldala van (s van, aki a 3. oldalát is látja), és a jelenlegi helyzetre talán ez a megállapítás illik. Vagy még inkább az „egyik szemem sír, a másik meg nevet”, mert valóban csodálatos a jelenlegi időjárás a sok napsütéssel, a kellemesen meleg délutánokkal, de ott van a másik oldal, amely az esőt, a nedvességet hiányolja.

Valamikor a múlt hét elején-közepén hullt az utolsó egy-két csepp eső, s attól kezdve alakult ki ez a napsütéses, meleg ősz. Általában kedveljük az ilyen időjárást, s el kell ismerni, a mezőgazdaságban is vannak feladatok – tipikusan a betakarítás –, amelyek ilyen körülmények között gyorsan, sikeresen, költségtakarékosan elvégezhetőek. Az őszi időszakot talán leginkább az éjszakai és a délutáni hőmérséklet különbsége mutatja (éjjel 6-8 oC, délután 24-26 oC, a különbség 18 oC körüli).

Természetesen van reggeli harmat, de az sem bőséges, s messze nem elég a talaj nedvesítéséhez. És ez okozza a bajt, a talajnedvesség, pontosabban annak hiánya. Egy hosszabb folyamat vezetett ehhez az állapothoz. Augusztusban – mint szokott – a szárazság volt a jellemző. Aztán vártuk a csapadékot szeptember elején, de kevés jött, vártuk a hónap további részében, de alig kaptunk, s ez folytatódott októberben is.

kép

Porba vetés – A szerző felvétele

Az OMSZ agrometeorológiai mérései szerint általában 150 mm csapadék hiányzik a talaj felső 1 méteres rétegéből. A felszín és az alatta lévő pár cm-es réteg a helyi esők során átnedvesedhet, de mostanában az sem volt. Sajnos az előrejelzés sem biztat bennünket csapadékkal. Megközelítőleg 1 hétre szól a meglehetősen pontos időjárás-előrejelzés, s az semmilyen változást nem mutat.

Általánosan elkezdték az őszi búza vetését. Egyes helyeken erőltetik a munkát, ott lassan, de gyarapodik az elvetett terület. Igaz, a vetőgép után porfelhő kavarog, száraz és poros a magágy, nem tudni, mikor és hol talál nedvességet a mag. A termelők általában hengerezéssel tömörítik a maghoz a talajt, talán ez segít a csírázásban. Máshol megálltak, várnak a csapadékra. Legalább 15-20 mm kellene a vetéshez, majd további a keléshez, s a folytatás a feltöltődéshez.

Egyes vélemények szerint az idén az őszi búza vetése eltolódik október második fele-november eleje időszakra. Nehéz is ilyen körülmények között eldönteni, hogy a letisztult tudás a fontosabb, mely szerint október 5-25 között el kellene vetni az őszi búzát, vagy a megfelelő (nem optimális, csak megfelelő!) körülmények biztosítása, s ahhoz igazítani a vetésidőt. Általában kevés az elvetett tábla, s ott sem látható még a csírázás. Talán kivétel Somogy megye, ahol kicsit jobb a talajok nedvessége, így a vetéssel is jobban haladtak, s az első táblák már sorolnak.

Az ország nagy részén késői vetés, késői kelés, heterogén állomány várható, ami fokozott kitettséget jelent minden korai károsító tekintetében.

Ahol búza után búza kerül a talajba, vagy a szomszédos tábla volt kalászos, ott a gabonafutrinka (csócsárló) megjelenése várható. A Dunántúlon több helyen észlelték árvakeléseken, zöldített területeken a vörösrozsda megjelenését. A jelenlegi időjárás (egy kis csapadékkal kiegészítve) kedvez a kórokozónak, így az a vetett tábláinkat is veszélyezteti. Egyrészt az árvakelés bedolgozása, másrészt a kikelt állományok megfigyelése segít megelőzni a fertőzést.

Ha folytatódik s hosszan ilyen lesz az ősz időjárása, akkor a gyomirtás adhat feladatot az ősszel, s a rovarkártevők is megjelenhetnek.

Az őszi káposztarepcével már többször foglalkoztunk. E növény vetésénél kezdődött a „vessünk-várjunk dilemma”. Több helyen, száraz vidékeken (pl. Dél-Alföld) kivártak, de az eső nem jött meg, s a vetés az idén végleg elmaradt. Az állományok fejlettsége, kiegyenlítettsége szélsőségesen változik. Az augusztus végén vetett táblák növényei már elérték a 6-8 leveles állapotot, ott ideje a regulátoros kezelés elvégzésének. Aki szeptember első 10 napjában vetett, és a talaj állapota, nedvessége megfelelő volt, annak a növényei most 4-6 leveles fejlettségűek, s a tél beálltára elérik a teleléshez optimális állapotot. Ezenkívül találhatunk késői vetésű táblákat, 2-4 leveles növényekkel, száraz talajban rosszul csírázó, vontatottan kelő, hiányos, egyenetlen állományokat is. A regulátorozás kicsit segít ez utóbbi állományok kiegyenlítésében, megerősítésében is.

repce

Hiányos repcekelés – A szerző felvétele

A preemergens gyomirtások hatásához kevés helyen hullott elég csapadék. Ahol a kezelés ellenére megindult a gyomosodás, ott már az őszön ajánlott elvégezni a gyomirtó kezeléseket.

Betegségek tekintetében a repceperonoszpórát kell megemlíteni, főleg a Dunántúlon jelent meg a korai vetésű táblákon. Az ősz időjárása egyre kevésbé felel meg a kórokozónak, így a betegség terjedése megállt, a növény növekedésével egyre kisebb a jelentősége. Csak gyenge fertőzésről beszélhetünk, ami az alsó levelekre korlátozódik.

Szintén a korai vetésekben megjelentek a fómás levélfoltosság első tünetei. Miután a betegség a hűvös, csapadékos (nedves) körülményeket kedveli, az idei őszön – legalább is rövid távon – gyors terjedése nem várható. A regulátoros kezelés általában jó hatékonyságú a fómás betegség ellen.

A repcebolhák kevésbé aktívak, a fejlődő állományok már kinőttek a kártevő „foga” alól. A heterogén állományok, a kései vetések még szenvedhetnek a kártevőtől, főleg ha repceárvakelés tartotta fenn a kártevő állományát a közelben. Ilyen helyeken a táblaszélek megfigyelése ajánlott, sokszor a beavatkozás is elegendő ott.

A repcedarázs általánosan megjelent az őszön, eltérés csak a kártevő fejlettségében és a felszaporodás ütemében tapasztalható. A keleti országrészen – mostanra már fejlett lárvája – súlyos kárt okozott, míg a kezelések meg nem fogták. Jelenleg már kevésbé veszélyes, egyrészt köszönhetően a növény növekedésének, másrészt a kezelések is gyérítették a kártevő állományát. Ennek ellenére a kártevő követése indokolt, s ajánlott időben védekezni ellene, akár a regulátorozással egy menetben.A Dunántúlon a repcék fejlettsége kissé elmarad az Alföldön és annak északi peremén vetettektől, s vele együtt a repcedarázs is lemaradásban van. Eddig kártételt kisebb mértékben találtak, de a megfigyelések szerint a tojásrakás az elmúlt napokban érte el a csúcsát, vagyis kezdődik a tömeges lárvakelés és a károsítás. A 2-4 valódi leveles repcékben még jelentős kárt tud okozni ez a kártevő, tehát táblaszintű megfigyelés és beavatkozás szükséges.

A kukorica idei helyzetét úgy lehetne összefoglalni, hogy jó termés, alacsony víztartalom, a betakarítás időben, jó körülmények között jól halad, hamarosan befejeződik. Az alacsony víztartalom azt is jelenti, hogy költségtakarékos lesz az idei betakarítás. Betegségekről, kártevőkről már nem kell szót ejteni, de mindenképpen figyelni kell a táblák megfelelő ütemezésére, mert a nagyvadak – főleg erdőközeli és vadjárta területeken – a termésből egyre nagyobb falatot harapnak ki.

Korábban már hírt adtunk arról, hogy a paprika és paradicsom szedése befejeződik. Nos, ezt egy kicsit pontosítani kell, vagyis köszönhetően a napos, meleg időjárásnak még mindig szedik a növények termését. Növényvédelmi teendő már nincs. Érdekesség viszont, hogy a paradicsomlevél-aknázó molyt (Tuta absoluta) a zárt termesztő berendezések kártevőjének ismertük meg, s most a szabadban is megfigyelték a kártevőt.

paradicsom

Paradicsomlevél-aknázó moly kártétele – A szerző felvétele

Megkezdték az őszi káposzta szedését (korai fajták), de a kései fajták még tovább fejesednek. Most nem nehéz száraz időt választani a betakarításhoz. Ennek ellenére az elővigyázatosság most sem árt, ügyelni kell arra, hogy hosszabb tárolásra nemcsak száraz fejeket, hanem teljesen egészségeseket rakjunk el, betegségektől és rejtett kártevőktől mentesen.

Az alma szedése több helyen befejeződött, s a maradék ültetvényekben is már csak a kései fajták adnak némi munkát. A szedett gyümölcs átválogatása biztosítja, hogy egészséges gyümölcs kerüljön a tárolókba, s remélhetőleg majd onnan ki. A foltosszárnyú muslica előfordulása almaültetvényekben tovább nőtt, de az egyedszám továbbra is alacsony szintű, 10-15 db imágó/csapda/10 nap. Elsődleges kártételt a fán lévő gyümölcsökön továbbra sem tapasztaltunk.

A szőlő betakarítása szintén jól halad, már Tokaj-hegyalján is a végéhez közelít, pedig az hagyományosan késői betakarítású borvidék. Nem igazán az aszúsodás lett a jellemző, inkább a töppedés, a magas cukorfok és a csökkent léhozam. Máshol csak a kései fajták várnak még szedésre (pl. Cabernet Sauvignon). A szürkepenész fertőzése megállt, a rothadásos folyamat csak ott jellemző, ahol más tényezők is besegítenek (madarak, darazsak).

szőlő

Beszáradnak a rothadó bogyók – A szerző felvétele

A lisztharmat kései fertőzését észlelték lombon több borvidéken, ami indokolja a szüret utáni záró permetezés elvégzését. A kazmotéciumok képződése, érése újabb lendületet vett. Közepes fertőzés jellemző, a kisebb ültetvényekben erős mértékben szaporodott fel a kórokozó. A termőtestek képződéséhez a jelenlegi időjárás kedvező.

kép

Lisztharmat kései fertőzése – A szerző felvétele

A foltosszárnyú muslica előfordulása szőlőültetvényekben a korábbi időszakhoz hasonló, 20-30 db imágó/csapda/10 nap. Jelenleg a lakosságot legjobban zavaró kártevő a zöld vándorpoloska, az ázsiai márványpoloska és társaik.

kép

Zöld vándorpoloska – A szerző felvétele

Főleg az invazív fajok „tolakodnak” ilyenkor a lakott területek felé. Ezek általában melegigényes fajok, amelyek nyáron, nyárvégén a zöldségeinket, gyümölcseinket szívogatják, majd a hideg közeledtével be akarnak húzódni védett, meleg helyre. Napközben a napsütötte házoldalakat tömegesen lepik el. A lakókörnyezetben nem igazán jó megoldás a permetezés, inkább ki kell zárni a poloskákat, majd a hideg elpusztítja őket.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.