A tavaszi munkák indulásával együtt a vadkár kérdése újra előtérbe kerül. Biológiailag ez az időszak különösen érzékeny: a téli táplálékhiány után a friss hajtások, a kelő kapások és a virágzó gyümölcsösök erős vonzerőt jelentenek a vad számára. Gazdasági oldalról pedig azért kritikus a tavasz, mert a korai károk sokszor nem „nőhetők ki”: a kitúrt kukorica, a megrágott napraforgó-állomány vagy a lerágott gyümölcsfa-hajtás akár az egész éves eredményt veszélyeztetheti - tájékoztat a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara.



Mi történik tavasszal a táblákon?

Kora tavasszal megváltoznak a vad élettani igényei: a vemhes nőivarú egyedek és a növekedésben lévők számára felértékelődik a fehérjében gazdag, lédús táplálék. Ha a környezet kevéssé változatos, a szántók „egyhangú kínálata” miatt az őszi vetésű gabonák és a repce még nagyobb nyomás alá kerülhet. A károkozás jellemzően rágásban, taposásban, illetve vaddisznónál túrásban és vetőmag-kitúrásban jelenik meg.

Kiemelten veszélyeztetett időszak például a kukorica kelése (április közepe–május vége), a napraforgó szikleveles állapota (április–május), valamint a gyümölcsösök és a szőlő hajtásfejlődése (március–május).

Határidők, amiket nem érdemes elengedni

A vadkárral kapcsolatos eljárást a vonatkozó törvényi és végrehajtási szabályok rendezik, a gyakorlatban pedig a gyorsaság és az írásos nyom a döntő. A károsultnak a vadkárt a bekövetkezéstől vagy észleléstől számított 5 napon belül írásban kell jeleznie a vadászatra jogosultnak.

Ha a felek 5 napon belül nem tudnak megegyezni a kártérítésről, a károsult a jegyzőtől kérheti a kárfelmérési eljárást; ezt követően szoros eljárási határidők mellett szakértői felmérés történik.

Tavasszal, amikor a növényállomány gyorsan változik, akár napi szintű táblaellenőrzésre is szükség lehet.


taposas

illusztráció – Fotó: Shutterstock

A megelőzés kulcsa: együttműködés és terepszemle

A vadkárkezelés eredményessége erősen függ a földhasználó és a vadászatra jogosult kapcsolatától. Sok konfliktus megelőzhető, ha a gazdálkodó tábla szintű vetéstervet ad át, és már a szezon elején közös bejárást szerveznek. Ilyenkor azonosíthatók a kritikus pontok, egyeztethetők a megelőzési feladatok, és tisztázható a villanypásztorok, riasztók telepítésének és ellenőrzésének munkamegosztása.

A gyakorlatban a megelőzés eszköztára több elemből áll: agrotechnikai megoldások (megfelelő vetésmélység, talajlezárás), ideiglenes villanypásztorok (folyamatos ellenőrzéssel), valamint gyümölcsösben és szőlőben vadriasztó készítmények, amelyeknél számolni kell az időjárási hatással és az ismétlések költségével.

Hosszabb távú irány: KAP-támogatások élőhelyfejlesztésre

A KAP Stratégiai Terv keretében elérhetők olyan beruházások, amelyek a táj szerkezetét úgy alakítják, hogy csökkenjen a vadnyomás. Ilyenek a füves-cserjés határsávok és vízmegtartó elemek, illetve az agrárerdészeti rendszerek (fasorok, erdősávok). Ezek pufferzónát adhatnak a táblák szélén, alternatív táplálékot és takarást biztosíthatnak, így mérsékelhetik a kultúrnövényekre nehezedő terhelést.


Mezei pocok: küszöbérték, beavatkozás, adminisztráció

Tavasszal a mezei pocok gradációja miatt is indokolt a sűrűbb ellenőrzés. A védekezési küszöbérték jellemzően 3–5 lakott járat / 100 m².

A mechanikai védekezésnél a járatrendszer roncsolása adhat gyors hatást, ugyanakkor őszi vetésekben ez korlátozottan alkalmazható. Kémiai beavatkozásnál a jogcímek és feltételek betartása mellett a dokumentálás is kulcskérdés: a kezeléseket rövid határidővel rögzíteni kell a gazdálkodási naplóban.

AKG-s területeken a ragadozó madarak segítésére szolgáló „T” ülőfák használata hasznos lehet, de rágcsálóirtó csalétek alkalmazásakor a másodlagos mérgezések kockázata miatt szigorú szabályokhoz kötött.

A tavaszi szezon eredménye tehát azon múlik, mennyire gyors a jelzés, mennyire rendszeres a terepszemle, és mennyire tud összehangoltan dolgozni a gazdálkodó és a vadászatra jogosult. A megelőzés, az élőhelyfejlesztési lehetőségek és a szakszerű dokumentálás együtt adja a legbiztosabb keretet.

Forrás: NAK

Indexkép: Shutterstock