De mit lehet tenni a belterületen kárt okozó állatok ellen, és valóban olyan egyszerű-e a helyzet, mint ahogy azt sokan gondolják? A témáról a FeHoVa kiállításon beszélgetett Pechtol Szabolcs, a Magyar VADÁSZLAP kiadójának ügyvezetője és Fejes Karsa, a Leitz Hungária marketingmenedzsere.

Az elmúlt években látványosan megszaporodtak a városokba, agglomerációkba behúzódó vadak. Budapest északi és keleti peremén, a Balaton-felvidéken, Miskolcon vagy Tatabányán rendszeressé váltak a belterületi vaddisznó-megjelenések, de a nagyvad – köztük gímszarvas – is komoly közlekedésbiztonsági kockázatot jelent.

A FeHoVa szakmai fórumán bemutatott felvételek tanúsága szerint nem ritka, hogy játszóterek közelében, lakóházak között, sőt nyaralóövezetekben mozog a vad.

A probléma azonban jóval összetettebb annál, mint hogy „jöjjenek a vadászok és lőjék ki” – hangsúlyozták a beszélgetés résztvevői.

Jogszabályi fordulat: a felelősség áthelyezése

A 2025 végén módosított vadászati törvény új helyzetet teremtett. A korábbi szabályozással szemben a belterületen megjelenő, kárt okozó vagy kockázatot jelentő vad eltávolítása immár a polgármester hatáskörébe került.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy vaddisznó betéved egy lakóudvarba, a bejelentést követően az önkormányzatnak kell intézkednie – beleértve a rendőrség és a vadászati hatóság előzetes tájékoztatását is. A felelősség kérdése azonban számos gyakorlati problémát vet fel: ki intézkedik hétvégén? Ki vállalja a jogi és anyagi következményeket egy esetleges balesetnél? Ki finanszírozza a vad elszállítását és megsemmisítését?

A jogszabály ugyanis kimondja: a belterületen elejtett vadat meg kell semmisíteni. Ez nemcsak költséges – hiszen hűtés, szállítás és ártalmatlanítás szükséges –, hanem sokak szerint ésszerűtlen is, tekintettel arra, hogy a vadhús értékes élelmiszer-alapanyag.


Milyen eszközök jöhetnek szóba?

A szakmai beszélgetésen szó esett a lehetséges beavatkozási módokról is. A vad kizavarása jellemzően nem hoz tartós eredményt, a villanypásztor csak korlátozottan működik, a csapdázás pedig belterületen komoly kockázatot jelent – hiszen háziállatok vagy akár emberek is belekerülhetnek.

A szakemberek szerint a leghatékonyabb megoldás jelenleg a szigorúan szabályozott, éjszakai vadelejtés, amely kizárólag megfelelő szakmai felkészültséggel és technikai háttérrel végezhető. A belterületi vadászat sajátossága, hogy az átlagos lőtávolság mindössze 15–20 méter, ezért kiemelten fontos a biztonságos lőirány és a megfelelő golyófogó háttér.

A modern hőkamerás technológia szinte elengedhetetlen: sűrű takarásban az éjjellátó önmagában nem elegendő. Ugyanakkor minden beavatkozásnál elsődleges a biztonság – hangsúlyozták a résztvevők.

Társadalmi vita és kommunikációs kihívás

A közvélemény erősen megosztott a kérdésben. A közösségi médiában gyakran jelennek meg olyan javaslatok, mint az altatás és áttelepítés, ám ezek jogi és gyakorlati akadályokba ütköznek. A vadgazdálkodás szakmai oldaláról ugyanakkor egyértelmű: a városi vadprobléma nem oldható meg egyszerű, látványos intézkedésekkel.

A beszélgetés tanulsága szerint jelenleg több a kérdés, mint a válasz. A jogalkotónak, az önkormányzatoknak és a vadászati szakmának közösen kell olyan rendszert kialakítania, amely egyszerre garantálja a lakosság biztonságát, a jogi egyértelműséget és a szakmai megalapozottságot.

Egy biztos: a városi vad jelensége nem átmeneti probléma, hanem hosszú távú kihívás, amelyhez felelős, átgondolt és együttműködésen alapuló megoldásokra lesz szükség.

Indexkép: Pexels