A drámai aszályok és a folyamatos talajvízszint-süllyedés miatt mára elkerülhetetlenné vált, hogy a vízgazdálkodás alaplogikáját a vízelvezetésről a vízvisszatartásra állítsuk át. A gazdálkodók hiába szeretnének lépni, a jelenlegi elavult jogi környezet és a rendezetlen tulajdonviszonyok gyakran gúzsba kötik a kezüket. Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója és a WWF Magyarország most egy olyan hiánypótló jogi javaslatcsomagot tett le az asztalra, amely áttörést hozhat az agrár-vízgazdálkodásban.

Halmozódó csapadékhiány: a Homokhátságon már a lét a tét

Bár a hosszú távú statisztikák szerint az éves csapadékmennyiség országos átlagban nem csökkent drasztikusan, az eloszlása és a szélsőségek súlyos válságot idéztek elő. A 2022-es történelmi aszályt követően a 2025-ös év a negyedik legszárazabb esztendő lett a mérések kezdete óta, mindössze 453,3 mm-es országos átlaggal. Az elmúlt öt év összesített csapadékhiánya eléri a 462 mm-t – ez lényegében egy teljes évnyi eső hiányát jelenti.

A vízhiány akkumulálódik, ami a talajvízszint trendszerű süllyedéséhez, kritikus talajerózióhoz és az Alföld szikesedéséhez vezet. A legsúlyosabb helyzetben lévő Homokhátságon a kutak elapadása és a talaj kiszáradása miatt egyes szántóföldi kultúrák termeszthetősége, sőt a faültetvények fenntarthatósága is végveszélybe került.



Abszurd szabályozás: illegális a víz megtartása?

A szakemberek szerint a Homokhátságon például azonnal le kellene zárni a vízelvezető csatornákat, hogy a téli és tavaszi többletvizeket a tájban tartsuk.

Ez a gyakorlatban mégis falakba ütközik: a csatornák jelentős része rendezetlen tulajdonosi hátterű, sokszor érvényes üzemeltetési engedély nélkül működik (jogellenesen elvezetve a vizet). Ugyanakkor a lezárásuk is szabálytalan lenne, mivel ahhoz új vízjogi engedély szükséges – ezt viszont a kaotikus tulajdonviszonyok miatt a jelenlegi bürokratikus keretek között szinte lehetetlen megszerezni.

A 9 pontos megoldási javaslat: fókuszban az agrárium

A fenntartható vízgazdálkodás elterjesztését célzó szószólói javaslat és az MTA legutóbbi víztudományi konferenciája olyan jogi reformokat sürget, amelyek feloldják ezeket az ellentmondásokat, és a magántulajdon védelme mellett a közérdekű vízmegtartást helyezik előtérbe:

  1. Vízmegtartó szabályozás: A jogi kereteket a víz tájban tartására és az ágazatközi (agrár-vízügyi) együttműködésre kell átírni.
  2. Közérdekű korlátozás: Az Alaptörvény alapján a tulajdonjog közérdekből – így a vízkészletek és a termőföld megóvása érdekében – szükségesség és arányosság mentén korlátozható legyen.
  3. Tulajdonosi tűrési kötelezettség: Jogilag tisztázni kell, hogy a gazdáknak milyen kötelezettségeik vannak a területüket érintő, vízmegtartást szolgáló állami/közösségi beavatkozások esetén.
  4. Új jogi eszközök (Vízmegtartási szolgalom): Új, közérdekű használati jogot kell bevezetni a beavatkozásokhoz, fix és egyértelmű kártalanítási szabályok mellett.
  5. A többség dönt: Egy-egy területen egyetlen tulajdonos se blokkolhassa a közösség érdekeit szolgáló vízvisszatartást; elegendő legyen a többségi tulajdonosi hozzájárulás.
  6. A vízelvezetési ösztönzők kivezetése: A hatályos vízjogi engedélyeket felül kell vizsgálni, a vízelvezető üzemrendeket kártalanítás nélkül is módosíthatóvá kell tenni.
  7. Egyszerűsített engedélyezés a kisléptékű beavatkozásoknál: A „kisléptékű vízfolyásrendezés” kategóriájával a gazdák gyorsan, olcsón és bürokráciamentesen hozhassanak létre egyszerűbb, természetközeli vízvisszatartó műveket.
  8. A belvíz mint érték: A belvizet nem elvezetendő kockázatként, hanem ingyen kapott vízpótlási forrásként kell kezelni és kormányozni a táblákon belül.
  9. Új típusú vízgazdálkodási közösségek: A vízitársulatok szerepének kibővítésével ösztönözni kell a helyi gazdák összefogásán alapuló fenntartható vízgazdálkodási közösségeket.


A „szivacs-táj” a mezőgazdaság túlélésének záloga

Az MTA kutatói egyértelművé tették: a megoldást a lehulló csapadék helyben tartása, a lefolyás lassítása és a beszivárgás növelése jelenti. Az agrárium szempontjából kulcsfontosságú gyakorlati lépések:

  • Felszín alatti vízpótlás: Beszivárogtató árkok, infiltrációs tavak és elöntési területek kialakítása, amelyek képesek visszaduzzasztani a talajvízszintet a növények gyökérzónájáig.
  • Árterek használata: Az árterek ellenőrzött visszakapcsolása és kompenzált elárasztása, amely tehermentesíti a folyókat és táplálja a környező szántók talaját.
  • Kisléptékű vizes élőhelyek: Helyi gazdasági tározók és tavak létesítése a mikroklíma javítására és a helyi öntözővíz-bázis biztosítására.

Következő lépések: az agrártámogatások reformja sem maradhat el

Bár a jelenlegi csomag elsősorban a vízügyi és tulajdonjogi alapokat rendezné, a kezdeményezők kiemelték: a teljes sikerhez elkerülhetetlen az agrártámogatási rendszer és a klímatudatos stratégiák összehangolása is. A szakma most arra kéri a döntéshozókat, hogy széles körű társadalmi és szakmai egyeztetés mellett indítsák el a jogalkotási folyamatot, hogy a gazdáknak ne a vízhiánnyal és a bürokráciával, hanem a fenntartható termeléssel kelljen foglalkozniuk.

Forrás: wwf.hu

Indexkép: illusztráció/Shutterstock