Szilázs veszteségek csökkentése modern technológiával

A romlás (a szemmel látható és kidobott szilázs) okozta veszteség, az erjedési veszteség (ülepedés), valamint a szilázs energiatartalmának csökkenése mérsékelhető tudatos és következetes szakmai munkával a telepen. Alapvetően nem a technológiai hibák kompenzálása a cél, hanem egy jó silózási technológia mellett a veszteségek további csökkentése, a takarmány- és a pénztakarékosság. A takarmányt az erjesztés során különböző veszteségek érik. A szakirodalom szerint a technológiai fegyelem betartásával, a jól és közepesen erjeszthető takarmányok esetében 11%, a nehezen erjeszthető takarmányok esetében 15% alá szorítható az összes veszteség. A gyakorlatban azonban nagy általánosságban 20% veszteséggel lehet számolni egy átlagos menedzsmentű telepen. Ezzel a nem hivatalos számmal európai kollégák is egyetértenek.

Jelentős veszteségforrás a romlás mellett az erjedési veszteség, ami nem látható. Az erjedés során az értékes táplálóanyagok egy része olyan elillanó melléktermékké bomlik, mint a vízgőz, a CO₂ vagy az ammónia. Ez a veszteség érzékelhető, amikor ülepedik a depó. Az erjedési és romlási veszteség együttes mennyiségét úgy tudjuk monitorozni, hogy a telepre beérkezett zúzalék és az etetésre bemért szilázs közötti különbséget számoljuk.

Tehát láthatóvá tesszük, majd értékeljük a veszteség mértékét és mérlegeljük a lehetőségeket (pl. több traktorral tömörítünk, vékonyabb rétegben taposunk, OB fóliával takarunk). Ehhez hozzátartozik még az a szempont is, hogy a gyenge technológiából adódóan kevesebb lesz az etethető mennyiség, nagyobb a környezetterhelés és kárba veszett termőterület az, ahol a hiányzó tételnek megfelelő mennyiségű árnövény teremhetett volna (elmaradt haszon).

1. táblázat – Fotó: Agroinform.hu

Amennyiben két szilázstípusra (rozsszilázs 100 vagon és fűszilázs 100 vagon) 5%-kal csökkentettük volna a telep veszteségét, akkor 100 tonnával többet tudunk volna megetetni a betárolt készletből. Emellett összesen közel 10 ha termőterület veszett kárba, amin nem termeltünk árunövényt és aminek a művelési költsége feleslegesen kidobott pénz.

A lassú, nem tökéletes és így nem elég hatékony erjedés a szilázs táplálóértékét, energiatartalmát is csökkenti. Ez szintén az elillanó veszteségekkel (vízgőz, CO₂, ammónia) hozható kapcsolatba. Itt a takarmányadag ára a mérvadó, vagyis az a többletköltség, amivel a hiányzó energiát pótoljuk nap mint nap. Így az amúgy is drága takarmány még drágább.

Vegyünk egy példát. Egy átlagos korai gabona- vagy fűszilázs energiatartalma 6,0 MJ NEl. Amennyiben nem irányított erjedés zajlik le, az 4% energiaveszteséget okoz. Ennek a pótlása kb. 2 millió Ft többletköltség éves szinten 450 tehénre.

2. táblázat – Fotó: Agroinform.hu

A lucerna-, valamint a rozs- vagy fűszilázs esetében azonban ún. másodlagos erjedéssel (vajsavas erjedéssel) is lehet számolni gyenge technológia esetében, ami további 0–5% veszteséget jelent (potenciálisan további 2 millió Ft/év többletköltség). Összesen tehát megközelítően 4 millió forint éves szinten 450 tehén esetében az a többletköltség, ami az energiatartalom csökkenéséből adódik.

A szántóföldi hibák által okozott erjedési és romlási veszteség csökkentésének lehetőségei

Ezen cikk nem foglalkozik a szántóföldi veszteségekkel, de azzal igen, hogy a szántóföldön elkövetett technológiai hibák hogyan hatnak a silótérben bekövetkező erjedési és romlási veszteségekre.

A tarlómagasság növelése csökkenti a romlási veszteséget a szilázsban – Fotó: Agroinform.hu

A földszennyezés növeli a vajsavtermelés kockázatát, ami csökkenti az etethető mennyiséget (káros erjedés és instabilitás okozta veszteség + kidobandó anyag) a vizes alapanyagban. A talaj egyéb káros mikroorganizmusokat is tartalmaz, mint például élesztőgombákat és a gombatoxinokat termelő penészgombákat. Ezen mikroorganizmusok „elalszanak” a siló zárásakor, de a silóbontást követően „felébrednek” és romlást okoznak a letisztított silótetőben vagy a silófalban. Emellett mikotoxinokat is termelhetnek a penészgombák, így növekedhet a szilázs aflatoxin-tartalma a silófalban.

A földszennyeződés csökkentése tehát elsődleges feladat a betakarítás során a veszteségek csökkentésének szempontjából is:

• 6–8 cm, de talajállapot-függő a tarlómagasság beállítása,
• a rendterítés megfontolása,
• rendterítéskor és rendképzéskor a rendmozgatás munkamagassága,
• a rendképző típusa (pl. a földszennyeződést csökkentő hatású a szállítószalagos rendképző).

A renden való fonnyasztásideje ne haladja meg a 48 órát, mert különben felszaporítjuk a káros baktériumokat és gombákat az anyagban – Fotó: Agroinform.hu

A fonnyasztás időtartamának korlátozása csökkenti a Clostridiumok és a Bacillusok számát a friss zúzalékban. Ne felejtsük el, a rend egy nagy táptalaj: kiválóan szaporodnak benne az aerob baktériumok és élesztőgombák a rendelkezésre álló nedvesség, cukor és levegő miatt. Versenyt futunk az idővel! Ezért ideális esetben 24 óra, de legfeljebb 48 óra legyen a fonnyasztás időtartama időjárástól és technológiától függetlenül (a Clostridiumok, Bacillusok és az élesztőgombák számának alacsonyan tartása érdekében).

Ha a fonnyadás intenzitását növeljük, akkor a fonnyasztás időtartamának csökkentése miatt nem lesz vizes a szilázs. Ez azért fontos, mert a vizes szilázsokban gyakoribb az ecetes, alkoholos és vajsavas erjedés, valamint nagyobb a veszteség mértéke. Tehát úgy kell a fonnyadás idejét csökkenteni, hogy közben megközelítsük a 30% szárazanyag-tartalmat még tavasszal is. Erre már megvan a műszaki technológia.

A rendterítés elsősorban akkor szükséges, ha vastag a rend – Fotó: Agroinform.hu

• Lucerna esetében a gumihengeres szársértő, míg gabonafélék esetében az acél verőujjas szársértő emeli a vízvesztés mértékét, borús időben is.

• Ha nagy a hozam, akkor a terített rend növeli a párologtatás mértékét napos-száraz időben. Ekkor azonnali rendterítés ajánlott. Amikor a légcserenyílások nyitva vannak, akkor 100 liter/tonna az óránkénti vízvesztés, majd a légcserenyílások bezáródásával (2 óra) ez az érték 20 liter/tonna légzési vízveszteségre csökken.

Amikor a rövid idejű fonnyasztás egyben alacsonyabb szárazanyag-tartalommal jár, akkor mérlegelni kell az adalékanyag használatot a kedvezőbb erjedés és egyben a veszteség csökkentése érdekében:

• Alacsony hamutartalom esetében biológiai adalékanyaggal történhet a silózás, amennyiben a szárazanyag-tartalom eléri vagy meghaladja a 28–30% sza. értéket.
• Emelkedett hamutartalom mellett (földszennyeződés) a kémiai konzerválószer ajánlott, ha a szárazanyag-tartalom csak 25–27% sza.

A szilázs tömörségének hatása az éves veszteségre

A veszteségek csökkentésének és a hatékonyság javításának másik pillére a szilázs tömörsége. A 3. táblázat adatai alapján látható, hogy a tömörségnek jelentős hatása van a telep éves veszteségére.

3. táblázat – Forrás: Agroinform.hu

Az adatok alapján a veszteség mértéke akkor szorítható 15% alá, ha a szárazanyag-tömörség eléri a 255–260 g/kg sza. értéket (Ruppel, 1992). Ez egy 35% szárazanyag-tartalmú szilázs esetében 730–740 kg szilázst jelent 1 m³ térfogatban.

Sajnos még ideális tömörség mellett is elveszítünk közel 300 tonna szilázst a 2000 tonnás tételből. Ez a minimumérték, ami nem romlási vagy kitárolási veszteség, hanem az ún. nem látható veszteség (elillanó CO₂, vízpára stb.) mértéke. A további veszteségek megelőzése érdekében a tömörség javítása eszköz a kezünkben. A táblázat és a legújabb adatok alapján tehát a 260 kg sza./m³ térfogatsúly megközelítése az elérendő cél.

A tömörség kulcsa a taposó munkagép súlya és a rakodókanál flexibilitása – Fotó: Agroinform.hu

A tömörség javítása: a behordott anyagmennyiség csökkentése?

Különösen azért problémás a feladat, mert a járvaszecskázó kapacitása (1000–1500 tonna/10 üzemóra géptípustól függően) jóval nagyobb, mint általában a szállítási és taposási kapacitás. Ezért e három tényező egymáshoz illesztése elsődleges jelentőséggel bír a veszteség szempontjából. Az sem utolsó szempont, hogy rosszabb évjáratok esetében a behordott zúzalékból mennyit tudunk ténylegesen megetetni a tehenekkel, illetve, hogy hány hektáron tudtunk volna nyereséggel eladható árnövényt termelni.

A tömörítőhengersor taposásban több mint 10-szeres hatékonyságú egy átlagos traktorhoz képest! – Fotó: Agroinform.hu

A University of Wisconsin Extension Forage Team honlapján (magyar nyelven is!) elérhető egy számítás, ami segítséget nyújt abban, hogy a különböző fizikai paraméterek hogyan hatnak a várható tömörség értékére. Van azonban egy másik mód is a tömörség becslésére, ami egy tapasztalati képlet:

Behordási sebesség (tonna/óra) = tömörítő traktorok összsúlya kg / 800

Például: 16 000 kg traktor / 800 = 20 tonna/óra behordás. Ez bizony nem sok, nem fognak végezni időben, tehát kevés a 2 db 8 tonnás traktor.

Ideális rétegvastagság mellett (kb. 20 cm) és 2 db, egyenként 8 tonnás tömörítő traktor használatakor, 140%-os taposási időtartam mellett (pl. 10 óra behordás + 4 óra taposás) a 240 kg/m³ tömörséget csak úgy lehet elérni, ha 200 tonnát hozunk be a telepre egy nap. Ez kevés, mert ki fogunk csúszni a 3 napos maximális tömörítési időtartamból (kb. 1 méter/nap). Az 50 tonna/óra behordási sebesség mellett már 117 kg-mal lesz kevesebb 1 m³ silótérben. A legnagyobb üzemek 100 tonna/óra behordási sebességén ez a csökkenés már 174 kg értékű. Ezért ezen esetekben meg kell növelni a tömörítési kapacitást. Több traktor kell, nagyobb súllyal.

A tömörség javítása a veszteség mérséklése érdekében: a rétegvastagság csökkentésével?

Mit lehet akkor tenni? A rétegvastagság csökkentésével még akkor is tudom növelni a tömörséget, ha nem fér el több traktor, vagy nem tudom a traktorok súlyát növelni. Az 50 tonna/óra behordási sebességet választottam, mint a hazai átlagértéket.

A számítások szerint 15 cm-es rétegvastagsággal megközelíthető a 240 kg/m³ érték (50 tonna/óra behordási sebesség és 2 db, 8 tonnás traktor használatával), de nem érhető el. Az ilyen vékony rétegeket mozgékony, könnyen forduló, homlokrakodó kanállal szerelt rakodógépekkel lehet legkönnyebben elérni és megtartani. De ezen esetben is meg kell növelni a tömörítési kapacitást. Több traktor kell, nagyobb súllyal.

A traktor súlya növelhető, például betonblokkokkal, a kerekek feltöltésével is – Fotó: Agroinform.hu

A tömörség javítása a veszteség mérséklése érdekében: a taposási kapacitás növelésével

Mi lehet a megoldás? Tehát 50 tonna/óra behordási kapacitás mellett meg kell növelni a taposási kapacitást (még 15–20 cm-es vékony rétegek esetében is) ahhoz, hogy elérjük az ideális tömörséget.

Egy 10 tonnás és egy 12 tonnás traktorra lenne szükség kb. 14 órás taposási időtartammal és maximum 8–10 km/óra haladási sebesség mellett ahhoz, hogy elérjük a 252 kg/m³ tömörséget.

A nagy méretű homloklapát jelentősen növeli a gép súlyát is! – Fotó: Agroinform.hu

A traktorok súlya növelhető plusz súlyokkal, betonblokkal, a kerekek vízzel való feltöltésével, 1–2 tonnás tolólapok felszerelésével. Tehát házilag is megoldható. Emellett a tömörítőhenger használata jelenti számos telepen a megoldást.

Fontos megjegyezni, hogy a hosszabb taposás csak a felső 30–40 cm-es réteg tömörségét növeli, ezért felesleges bér- és üzemanyag-pazarlás. Nem az idő a megoldás.

A régi és az új technológia ötvözése kiváló megoldás! – Fotó: Agroinform.hu

A tömörítőhenger megítélése: egy 10 tonnás traktor 1,14 kg súlyt jelent 1 cm² felületre. A tömörítőhenger esetében a 4 tonnás eszköz kisebb felületen oszlik el, ezért 14 kg súlyt jelent 1 cm² felületre. Tehát lényegesen jobb a tömörítőképessége.

Szimpla vagy dupla kerék megítélése: a hátsó duplakerék esetében a felületet megduplázzuk, a súlyt pedig kb. 500–700 kg-mal növeljük meg (5–7%). Ez az arány azt jelzi, hogy az egységnyi felületre eső súlyt jelentősen csökkentjük. Tehát a tömörítés hatékonyságát csökkenti a duplakerék alkalmazása.

A gyakorlatban persze sokféle megoldás látható, akár a dupla kerék kombinálása a taposóhengerrel. A tolólap szélessége okozhat gondot, ami miatt a szélek taposása elmaradna, ezért ezeken a telepeken felteszik a dupla kereket és a hengereket is, ha van. Ennek megítélésére nincs szám, ezt már csak a telepi tapasztalat és a ténylegesen elért tömörség tudja megválaszolni.

A duplakerék rontja a taposás hatékonyságát. Ezért csak akkor alkalmazzuk, amikor feltétlenül szükséges (pl. széles tolólapát). – Fotó: Agroinform.hu

A silótető romlásának megelőzése a veszteség mérséklése érdekében

Az oxigén bejutásának mértéke a falközi silók felületi tömörségétől, a műanyag fólia áteresztőképességétől és a takarási folyamat gyorsaságától függ, ami gyenge technológia esetében a szilázs felső régiójának aerob romlását eredményezheti.

A silótetőn mérhető romlás megelőzésének kulcsa a kezünkben van, a silótakarás 4 pontja az alábbi:

1. A felületi tömörség növelése: ha laza a felső réteg, akkor a fólia alatt is romlani fog.
2. A gyors takarás: lehetőleg 4 órán belül, tehát még aznap.
3. A korszerű dupla-takarófólia: jelentős a különbség az olcsó egyrétegű és a drágább, de korszerűbb, kétrétegű takarófólia hatékonysága között (oxigén kizárása).
4. A fólia fixálása (gumiabroncsokkal teljes felületen vagy kavicszsákkal parcella-szerűen duplafólia esetében).

A fóliatakarás történelme: generációváltás a veszteségek csökkentése érdekében

A fóliatípusok nagy változáson mentek keresztül az elmúlt évtizedekben az oxigénáteresztés vonatkozásában. A vegyipar újabb és újabb megoldásokkal állt elő, mind az oxigénáteresztés, mind a veszteségek csökkentésének hatékonysága terén. Milyen legyen tehát a fólia?

Az OB filmmel való kétrétegű silótakarás esetében a homokzsákokkal való, kazettás rögzítés kiválón megoldás – Fotó: Agroinform.hu

Az OTR azt mutatja meg, hogy adott idő alatt mennyi oxigén jut át egy adott felületű fólián meghatározott körülmények (pl. hőmérséklet, páratartalom) mellett. Gyakori mértékegysége például: cm³/m²/24 óra/1 bar. Minél kisebb az OTR érték, annál jobb az anyag oxigénzáró képessége. Ez alapján keressünk takarófóliát.

Olasz kutatók megállapították, hogy mezőgazdasági üzemi körülmények között, Olaszországban:

• egy speciális, ko-extrudált oxigéngátló, kétrétegű fóliatakarás esetében (125 µm vastagság, OTR: 100 cm³/m²/24 óra/1 bar) a felső 40 cm-es rétegben a szárazanyag-veszteség 10% volt (Borreani és mtsai, 2007),
• a hagyományos polietilén fólia esetében a szárazanyag-veszteség 38% volt (180 µm vastagság, OTR: 990 cm³/m²/24 óra/1 bar).

A silófóliák 3. generációja az ultravékony, de lépésálló fólia lett. A legkorszerűbb megoldás az OB-fólia (oxigénbarrier fólia), kifejezetten alacsony oxigénáteresztésű anyag, ezért az OTR értéke nagyon kicsi (0,1–10 cm³/m²/nap/bar). Az OB-fólia célja az oxigén bejutásának minimalizálása. Gyakran tartalmaz olyan rétegeket, mint pl.: EVOH (nagyon jó oxigénzáró) és PA (mechanikai szilárdság + közepes barrier).

Zárszóként látható, hogy sok kis veszteségforrásból milyen nagy mértékű lehet a kár. A siker a részletekben lakozik.

Dr. Orosz Szilvia
Állatorvostudományi Egyetem – Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék, Budapest
Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.

A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt: 

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.