Az alföldi szikes tavak és az őket körülölelő szikes sztyeppek egész Európát tekintve különleges élőhelyeknek számítanak. A kiemelten védett, enyhén sós tavak időszakosak: az olvadó hótól és/vagy a tavaszi esőktől töltődnek fel, majd a nyári melegben kiszáradnak, az őszi esőktől pedig újra elkezdenek töltődni. Magyarországhoz legközelebb Kazahsztánban lehet ilyen természeti képződményekkel találkozni – írja a G7.
Ezek a tavak számos madár számára meghatározó életterek, költőhelyekként funkcionálnak, miután visszatérnek Magyarországra téli vándorlásukból. Tokody Béla, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa ezért is emlékszik élesen arra, amikor 2017-ben először száradt ki már áprilisban a Dél-Alföld egyik különleges élőhelye, a pusztaszeri Büdös-szék tó.
A vízi és parti madárfajok megőrzésével foglalkozó férfi évtizedek óta heti rendszerességgel jár a tóhoz, de korábban soha nem tapasztalt ilyet.
Kiszáradnak a tavak, eltűnnek a madarak
"Akkor száradt ki, amikor töltődnie kellett volna. Számomra ez volt az első nagy sokk, azóta egyre többet beszélünk a klímaváltozásról a kollégáimmal" – mondta a Szeged közelében élő férfi, aki jogászként végzett, több mint tíz évig dolgozott a kereskedelemben, majd 40 éves kora után döntött úgy, hogy főállásban foglalkozik gyerekkori szenvedélyével.
A tavak számos madár számára meghatározó életterek, költőhelyekként funkcionálnak, miután visszatérnek Magyarországra téli vándorlásukból. Mostanában azonban rendszeresen kiszáradnak – forrás: Pixabay
A jelenség mostanra rendszeressé vált, a Büdös-szék tó 2017 óta nagyjából kétévente kiszárad. Tokody Béla a Dél-Alföldet járva egyre többször szembesül azzal, hogy a klímaváltozás hatására látványosan átalakul a régió. Tavak száradnak ki, számos madárfaj egyedszáma drasztikusan csökken és egyre nagyobb problémát okoznak az invazív fajok. A nagyrészt mezőgazdaságból élő régióban egyre inkább szembeötlő, ahogy a klímaváltozás miatt egyre inkább romlanak a talajok, egyre kevesebb a víz és egyre bizonytalanabb a jövő.
Két fontos mutatószám alapján a Dél-Alföld középső részét érinti legnagyobb mértékben a klímaváltozás Magyarországon. Szabó Péter, az ELTE és a Másfélfok klimatológusa szerint a Hódmezővásárhely, Orosháza és Szentes által határolt területen fordult elő a legtöbb évben tartós hőhullámos nap és száradt ki a talaj a leghosszabb ideig a 20 éves idő-intervallumban.
A probléma egyre jobban fenyegeti a gazdák megélhetését, ugyanakkor a megkérdezett helyiek szerint az állam lényegében nem tesz semmit az alkalmazkodásért. Hiába pusztított 2022-ben rekordaszály és hiába látszik világosan, hogyan lehetne mérsékelni a klímaváltozás hatásait...
Főleg takarmánynövényeket termelnek nehézgépekkel és sok növényvédőszerrel
2023-ban az év addigi legmagasabb hőmérsékletét, 38,1 fokot július közepén mérték a Szentes közelében fekvő Derekegyházon. Az 1400 fős falu különleges múltú település: sorsa azt is szemlélteti, hogy hogyan alakult át és hogyan vált különösen sebezhetővé az Alföld a klímaváltozással szemben.
A törökök kiűzése után a grófi Károlyi-család hozott létre uradalmat Derekegyház területén, ebből alakult ki a mai falu. A Károlyi-birtokot pedig 1913-ban megvette a kor egyik legismertebb nagyiparosa, Weiss Manfréd. A Weiss-család nagyüzemi mintagazdaságot épített ki. Erdőket telepítettek, több mint harminc artézi kutat fúrtak, kisvasút-hálózatot építettek ki, feldolgozóüzemeket létesítettek és öntözőcsatornákat ástak, amelyekből öntözőhajók segítségével juttatták ki a vizet a növényekre.
A II. világháború során Weiss örökösei elmenekültek az országból, gazdaságukat pedig államosították. A rendszerváltás óta a nagytáblás, intenzív mezőgazdaság uralja a környéket: kevés növényi kultúrát – főleg takarmánynövényeket – termelnek nehézgépekkel és sok növényvédőszerrel.
"Nem jellemzőek a kisbirtokok, nálunk nem termesztenek nagy munkaerőigényű növényeket, mint amilyen a borsó vagy a petrezselyem" – mondta Szabó István polgármester, aki szerint a mezőgazdaság átalakulását szemlélteti, hogy a rendszerváltás idején még 4-500 falusi dolgozott az agráriumban, mostanra már csak körülbelül 80-an maradtak. A helyiek leginkább már a környékbeli gyárakban dolgoznak, az évek óta a faluban élő mintegy 25 Fülöp-szigeteki vendégmunkás például egy közeli baromfifeldolgozóban.
A porosító nagyüzemi talajművelésről egyre többen áttérnek a kímélő művelésmódokra – forrás: Pixabay
A dél-alföldi külterületeket így egyre inkább a nagy gazdaságok uralják, a tanyák pedig tűnnek el. A nagy gazdaságok jellemzően intenzív művelése azonban fokozottan kiszolgáltatottá teszi a környéket a megváltozó éghajlatnak. A nehézgépekre és szántásra alapozott művelés, a műtrágya és a kemikáliák kiterjedt használata világszerte rombolják a talajszerkezetet. Hupuczi Júlia, talajtannal is foglalkozó főiskolai docens, aki egyben a Szegedi Tudományegyetem dékánhelyettese a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karon szerint mára a művelt talajok fele "elfogyott" Magyarországon.
Az oktató azt mondta, hogy a jó minőségű talajoknál a legmagasabb humusztartalommal rendelkező felső szint 80-100 centiméter vastagságú, a művelt területeiken azonban ma már a 40 centinek is örülni kell. "A túlművelés miatt romlott le látványosan a talajszerkezet. A Dunántúl lejtősebb részein sok helyen már teljesen eltűnt ez a legfelső réteg" – mondta a szakember, aki szerint a talajok kizsigerelésének leglátványosabb következménye a porvihar.
A klímaváltozás átalakítja a tájat
"A mai művelési gyakorlat alapja még mindig a szántás. A '80-as években még sok állatot tartottak és szórtuk ki a trágyát. Mostanra azonban visszaszorult az állattartás, kevesebb a gyümölcsös. Keveset is komposztálunk, nem pótoljuk vissza a szerves anyagokat a talajba" – mondta a derekegyházi polgármester. – "A mai gazdák már nem akarnak mikroklímát megőrizni, erdősávokat ültetni, mint Weiss Manfréd idején. Ma a mezőgazdaság nem egyenlő a vidékfejlesztéssel" – folytatta Szabó István.
A talajok globális romlását tovább fokozza egy még összetettebb globális jelenség, a klímaváltozás. Ahogy a cikk elején szerepelt, a Dél-Alföld középső része a leginkább érintett magyarországi terület, ahol egyre érzékelhetőbbek a változó klíma hatásai.
Míg korábban a túl sok víz okozta a legtöbb problémát, mostanra egyre inkább a vízhiány. Kurusa Tamás, a környék egyik legnagyobb mezőgazdasági cége, a Hód-Mezőgazda Zrt. vezérigazgató-helyettese is erre panaszkodik.
"Az egyre egyenlőtlenebb csapadékeloszlás és az emelkedő hőmérsékletek drasztikusan alakítják át a működésünket" – mondta Kurusa. Az állattartó telepek egy részét klimatizálni kellett, az öntözött területek mértékét pedig fokozatosan növelik és a mostani dupláját, 40 százalékos arányt szeretnék elérni két éven belül.
A csapadék mennyisége érdemben nem változott, eloszlása azonban igen: egyre hosszabb száraz időszakok és hirtelen lezúduló sok csapadék vált jellemzővé. A talaj tehát egyre tovább marad csapadék nélkül, a lezúduló viharokkal érkező esőt pedig a mind szárazabb és leromlott talajok egyre kevésbé képesek felvenni. A hótakaró vagy a lassú, akár több napig tartó áztató esők visszaszorulása miatt kevesebb csapadék hasznosul a talajokban, a mélyebb rétegek felé pedig a megszokottnál jóval kevesebb jut el.
Ez a változás a megkérdezettek szerint alapvetően befolyásolja a régió mezőgazdaságát.
"A Dél-Alföldön egyre kevésbé vetnek kukoricát, mert öntözés nélkül már nem nagyon lehet termeszteni" – mondta az SZTE kutatója, Hupuczi Júlia. A kukorica termőterülete bő húsz év alatt több mint 40 százalékkal csökkent a Dél-Alföldön, de országosan is harmadával.
"Még pár év és nagy baj, éhenhalás lesz itt"
A korábban említett Hód-Mezőgazda Zrt. nem öntözött területein 2022-ben egyáltalán nem volt termés, tavaly pedig saját bevallásuk szerint nagyon rossz terméseredményt értek el.
"A környékbeli gazdák tartanak a következő időszaktól, mert itt az életről van szó, nem pedig arról, hogy lesz-e újabb beruházásunk. Ez mindenkiben benne van, mert 10-15 éve prosperálást ígért a földvásárlás, biztos pénzt hozott. Mostanra ez szertefoszlott" – tette hozzá Kurusa.
A tanyák kiürülnek, az emberek elköltöznek, csak a nagyüzemek maradnak – forrás: Pixabay
"Még pár év és nagy baj, éhenhalás lesz itt" – vázolta a tragikus jövőképet egy 30 éve sertésekkel foglalkozó gazda.
Az aggasztó jelek a tágabb környezetben is látszódnak. Az elmúlt években szinte minden nyáron hír a Maros alacsony vízszintje, amelyen sok helyen ilyenkor át is lehet sétálni. Darvak tízezres számban telelnek át Magyarországon, miközben tíz éve ez egyáltalán nem volt jellemző.
"Ijesztő, hogy folyamatosan tűnnek el mocsaraknál, vízpartoknál költő madárfajok, mert nincs megfelelő állapotban lévő ökológiai élőhely. Például 25-30 éve még 2000-2500 volt a nagy godák magyarországi állománya, ami most 50-70 párra csökkent" – mondta Tokody Béla. – "Közben az általában jobban alkalmazkodó invazív növények jönnek be. Brutális mennyiségű kaktusz van, az Ázsiából érkező ezüstfa tönkreteszi a gyepeket. Csökken azoknak a fajoknak a száma, amelyek tudnak alkalmazkodni" – tette hozzá Tokody.
Nagyobb segítséget várnának az államtól
A megkérdezettek valamennyien próbálkoznak az alkalmazkodással, a fejlesztéssel, ugyanakkor lehetőségeik korlátozottak.
"A pénztárca meghatározó, de a gondolkozást még nem változtatta meg. Még mindig nem vagyunk felkészülve a klímaváltozásra, se gyakorlatilag, se lelkileg. Szidjuk a meleget, de nem teszünk ellene. A klímákat felrakatjuk, de ezekkel is csak tovább melegítünk" – mondta Szabó István.
Hasonló folyamat sejlik fel a gazdálkodóknál: bár régóta tudható, hogy az intenzív mezőgazdaság hosszú távon rombolja a talajokat és fokozza a klímaváltozást, most mégis anyagi érdekek terelnek gazdákat talajkímélő megoldások felé. Az infláció és az energiaválság miatt jelentősen nőttek az inputanyagok árai (műtrágya, növényvédőszerek, vetőmag, trágya stb.), aminek a hatására megnőtt az érdeklődés a jóval olcsóbb talajkímélő gazdálkodás iránt.
"Csökken a terméshozam, és ezt nyilván valameddig lehet ellensúlyozni még több vegyszerrel, de ez addig működik, amíg viszonylag jó árak vannak" – mondta Hupuczi Júlia, a hódmezővásárhelyi docens, aki hozzátette: egyre több a tudásmegosztó rendezvény a talajkímélő eljárásokról, és ezeken látványosan több az érdeklődő, mint pár éve. Bár ezekkel a módszerekkel a lehozható termésmennyiség kisebb, de csökken a ráfordítás is. Pár év múlva pedig jobban ki lehet belőle jönni, mert kevesebb inputanyag kell hozzá. Szerinte az elmúlt 2-3 évben jutottunk fordulóponthoz és elkezdett találkozni a felhalmozott tudás, a gazdasági kényszerek és a klímaváltozás, melynek egyre látványosabbak a jelei.
Hupuczi úgy véli: a talajkímélő eljárásoknál 6–8 év szükséges, hogy elinduljon a talajok javulása, és ekkorra látványos különbségek alakulhatnak ki.
Nem éri meg kukoricát termelni, de muszáj
"A csapadék ekkorra már nem áll meg a földön, mint a szomszédnál, nem fognak sárgulni a növények idejekorán és a termésátlagok is elkezdenek növekedni" – mondta.
Nagyobb gazdaságoknál is van nyitottság, bár a korlátok is nyilvánvalóbbak. Kurusa Tamás azt mondta: az állattenyésztési technológiák egyre fejlettebbek, a talajra pedig fokozottan figyelnek. Körültekintőbben hoznak meg fontos döntéseket, azonban van egy szegmens, amitől nem tudnak eltérni. Ugyanis hiába vannak nehézségek a kukorica-termesztéssel, beltartalmi értéke miatt mégis ez a legjobb megoldás takarmányozás szempontjából. Hiába van felfutóban a szárazságot jobban tűrő cirok, nem olyan a beltartalma, mint a kukoricáé.
Az állattartás visszaszorult, nincs hagyományos tápanyag-visszapótlás és a legelők is eltűnőben – forrás: Pixabay
Kurusa szerint most minden gazdálkodó a túlélésre fókuszál.
"Jelenleg a fő probléma és feladat a mezőgazdasági cégeknél az új irányok és új célok meghatározása, amit gazdasági és klimatikus tényezők együtt sürgetnek" – mondta.
A madárvédelemmel foglalkozó Tokody Béla szerint azonban pont az is súlyosbítja a környezeti válságot, hogy a gazdák jellemzően "mind olyan dolgokat akarnak, amelyek holnap vagy holnapután pénzt hoznak, de nem gondolkodnak stratégiában". "Csatornákat akarnak, öntözni akarnak, miközben a talajvíz szintje 6-8 méterrel csökkent a térségben" – mondta.
Hupuczi Júlia szerint a stabil vízellátáshoz mélyre, akár több száz méterre kell fúrni, ezek a kutak azonban ugyan stabil vízhozamot adnak az öntözéshez, ám folyamatosan apasztják a nehezen pótolható felszín alatti vizeket, tovább szárítva a talajokat. Ez nem szerencsés természeti szempontból, élelmezési szempontból azonban muszáj ezt tenni.
"A politikusok többsége nincs tisztában a Dél-Alföldet érintő problémák súlyával"
Abban ugyanakkor mindegyik megkérdezett egyetértett, hogy az állam alig tesz valamit az egyre égetőbb probléma mérsékléséért. Holott az önkormányzatokon, gazdálkodókon túlmutat a probléma nagysága.
"Az elmúlt húsz évben a mostani öntözésfejlesztéseken kívül nem történt változás" – összegezte Kurusa Tamás, aki úgy véli: kulcsfontosságú, mennyi vizet tartunk meg a lehulló és átfolyó vizekből, ám ebben egyenlőre nem lát semmi előrelépést, stratégiai irányt.
A G7 által megkérdezettek szerint nincs egységes stratégia és kiszámíthatóság: az öntözés költsége hullámzik, nem kalkulálható előre, nincs állandóság. Azt is felhozták többen, hogy nemcsak sok gazdaságra, hanem döntéshozókra is jellemző, hogy a pillanatnyi hasznot a hosszútávú fenntarthatóság elé helyezik.
Nagyon át kellene gondolni a területhasználatot. Sok terület nem alkalmas az intenzív mezőgazdaságra, mégsem hagyják meg legelőnek" – mondott egy példát Hupuczi Júlia.
Szabó István szerint vannak országrészek, amelyek évtizedek óta szenvednek a szárazságtól, és ezt már régóta kezelni kellett volna. A Duna–Tisza-közén a '70-es évektől akarják fejleszteni a vízellátást, de "máig nem jött össze" – mondta. Több megkérdezett is arról beszélt, hogy úgy látják, a politikusok, döntéshozók többsége nincs tisztában a Dél-Alföldet érintő problémák súlyával. A vízügynek, természetvédelemnek nincs önálló minisztériuma, hanem több intézmény alatt működnek szétforgácsolva, ami nem egy hatékony működésre képes rendszer.
Fejetlenség, koordinálatlanság, infrastrukturális és anyagi hiányosságok
Három érintett minisztériumot is megkérdezett a lap arról, hogy milyen lépéseket tettek, illetve terveznek tenni a Dél-Alföld kiszáradása ellen, de érdemben csak az Agrárminisztérium válaszolt. Levelükben a tágan vett ökológiai kihívások helyett csak az öntözésről írtak, azon belül is csak vízgazdálkodási közösségek létrehozásáról, amelyekből 64 működik a Dél-Alföldön.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság részletesebben is válaszolt, leginkább a 2015-ben elfogadott vízstratégiára hivatkoztak. Azt írták, hogy tervezés alatt állnak, illetve folyamatban vannak jelentősebb projektek is a régióban, amelyeknek célja az öntözés fejlesztése mellett az ökológiai vízpótlás és a talajvízkészletek visszapótlása. Több konkrét helyszínt is említenek, ahol például meglévő holtágak revitalizációjával tároznának több vizet.
A vízügy szerint a csatornák feltöltése mellett további alternatívát jelenthet a puffer vízterek kialakítása, tehát például víz visszatartása természetes mélyedésekben. Mint azt írták, az ily módon elárasztott területeken növekszik a beszivárgás a talajba, ezáltal növekszik a talajvízszint, ami a környező területek vízháztartására is kedvezően hat.
Az Állami Számvevőszék ugyanakkor éppen pár hete adott ki egy jelentést, amely szerint lényegében nem működik a hivatkozott vízstratégia. Ahogy azt a 444.hu összefoglalta, a szöveg súlyos pazarlást, vezetési-kormányzati fejetlenséget, koordinálatlanságot, infrastrukturális és anyagi hiányosságokat említ.
Minél több víz maradjon a talajban
Az itt élők szerint a legfontosabb cél az lenne, hogy minél több víz maradjon a talajban, mivel az a legjobb víztározó. Szabó István polgármester például minden településen központi komposztálót és víztározót építtene. A víztározók ugyanis három szempontból is előnyösek: megtartják a csapadékot, a vízfelületük hűti a hőmérsékletet és folyamatosan vízzel táplálják a környező talajrétegeket.
"Azt kell megérteni, hogy a vizet a talajban kell tartani. Minden vizet meg kell fogni, de a legtöbb döntéshozó ezt nem érti. Sok kutató próbálja ezt elmagyarázni, de valahogy nem jut el azokhoz, akikhez kellene. Pedig még pénz is lenne benne, mert sok beruházás kellene" – mondta végül Tokody Béla.
