Az ázsiai kis méhatka (Tropilaelaps mercedesae) gyors szaporodásával és nehéz felismerhetőségével a hazai méhészet egyik legnagyobb jövőbeli kockázata lehet – figyelmeztet Dr. Kolics Balázs, a MATE Georgikon Campusának tudományos főmunkatársa.

A trópusi eredetű parazita a méhek fiasítását és a kifejlett egyedeket is fertőzi, legyengíti, végül elpusztítja a méhcsaládot. A kutató kiemelte: az ázsiai kis méhatka szaporodási ciklusa feleannyi idő, mint a már ismert ázsiai nagy méhatkáé, ezért rövidebb idő alatt képes robbanásszerűen felszaporodni a kaptárban. Ha a két atkafaj egyszerre van jelen, az a méhcsalád számára extrém terhelést jelent.

Tovább él, mint eddig hittük

Korábban úgy vélték, hogy a parazita fiasítás nélkül csupán 1–2 napig életképes. A legújabb vizsgálatok szerint azonban, ha a szállítmányban akár egyetlen elpusztult lárva is található, azon táplálkozva akár egy hétig is túlélhet. Ez jelentősen növeli a behurcolás kockázatát nemzetközi szállítmányok esetén.

A kutatók azt is feltételezik, hogy a rovarnak „nyári” és „téli” alakja is lehet, mivel évszakonként eltérő testméretet figyeltek meg. Bár trópusi faj, a keleti irányú terjedés tapasztalatai alapján valószínűsíthető, hogy alkalmazkodni tud az európai klímához is.

atka

A méhészet – és vele együtt az élelmiszertermelés jelentős része – súlyos veszélybe kerülhet az ázsiai kis méhatka európai megjelenése esetén – Fotó: entomologytoday.org

Miért nehéz ellene védekezni?

Az ázsiai kis méhatka eredeti gazdája az óriás méh, amely természetes viselkedésével – időszakos fiasításmentességgel, fészekelhagyással – képes kordában tartani a parazitát. A nyugati mézelő méh esetében ez nem működik: a termelési időszakban mesterségesen előidézni a fiasításmentes állapotot csak jelentős termeléskieséssel lehetne.

Tovább nehezíti a védekezést, hogy az atkafaj rezisztenciát mutat több, jelenleg használt atkairtó szerrel szemben. Dr. Kolics Balázs szerint a megoldást valószínűleg egy összetett védekezési technológia adhatja majd, amely biológiai, technológiai és kémiai elemeket egyaránt kombinál.

Globális mozgás, globális kockázat

A szakember rámutatott: a probléma nem csupán szakmai, hanem globális léptékű is. A gyors nemzetközi áruszállítás miatt ma már napok alatt juthatnak el távoli kontinensek élőlényei Európába.

– Nem szabad elbagatellizálni a veszélyeket, és azt gondolni: mi baj lehet abból, ha átkerül egy rovar egyik kontinensről a másikra? – hangsúlyozta.

A klímaváltozás, a növényvédőszer-használat körüli bizonytalanság, valamint az új invazív fajok együtt akár egész ágazatok krízisét idézhetik elő.

A szőlészetet már ma is több behurcolt kártevő sújtja; a méhészetre az ázsiai lódarázs mellett most az ázsiai kis méhatka jelent hasonló súlyú fenyegetést.

Nincs idő a természetes alkalmazkodásra

Míg korábban a fajok találkozása évszázadok alatt ment végbe, ma a modern logisztika miatt „holnapra” jelenhet meg egy új parazita az országban.

– Nincs idő arra, hogy haszonállataink vagy termesztett növényeink természetes úton alkalmazkodjanak a hirtelen megjelenő kártevőkhöz. A növényvédelemnek és az állategészségügynek folyamatosan reagálnia kell a gyorsan változó körülményekre – fogalmazott Dr. Kolics Balázs.

Szerinte kulcsfontosságú az egyetemek és kutatóintézetek szerepe: ők biztosítják azt a tudást, fejlesztést és koordinációt, amely nélkül a méhészet – és vele együtt az élelmiszertermelés jelentős része – súlyos veszélybe kerülhet az ázsiai kis méhatka európai megjelenése esetén.

Forrás: ZAOL

Indexkép: Pexels