Az utóbbi évek rendkívül aszályos időjárása egyre súlyosabb kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot. A KSH adatai szerint 2021 és 2024 között négy évből háromban az ország területének legalább 70 százalékát érintette súlyos szárazság, miközben korábban ez a mérték két évtized alatt mindössze hét alkalommal fordult elő. A klímaváltozás hatásai mára nem kivételnek, hanem új normának számítanak.

Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai szakértője az InfoRádióban hangsúlyozta: miközben a hazai agrárium üvegházhatásúgáz-kibocsátása csökkent, az alkalmazkodás terén kifejezetten kedvezőtlen a kép. Az Alföld nagy részén a nyár végére a talajnedvesség sok helyen a hasznosítható szint 30 százaléka alá csökkent, és már a Dunántúl egyes térségeiben is hasonló problémák jelentkeztek.

Vízhiány és rossz terméskilátások

A leginkább érintett régiók közé a Dél- és Közép-Alföld tartozik, de a Dunántúl délnyugati része sem kivétel. Bár az északnyugati országrész helyzete némileg kedvezőbb, a szakértők szerint ott sincs ok megnyugvásra. Az Északi-középhegység erdős, hűvösebb területei ugyan kevésbé szenvedtek, de ez nem ellensúlyozza az országos szintű terméskieséseket.

A hazai szántóföldi növénytermesztés továbbra is nagyrészt vízigényes kultúrákra épül. Ennek következményeként az elmúlt években a kukorica, a napraforgó, a búza és az árpa hozamai is jelentősen elmaradtak a korábbi évtizedek átlagától. Kivételt csak a 2023-as év jelentett, amikor a termésátlag megközelítette a megszokott szintet.

Talajművelés és vízmegtartás: elkerülhetetlen váltás

A szakértő szerint elengedhetetlen a szemléletváltás a talajhasználatban. A hagyományos szántás jelentősen kiszárítja a talajt és rontja annak szerkezetét, ezért indokolt lenne áttérni a talajtakarásos, forgatás nélküli művelésre. Ezek a módszerek javítják a vízmegtartó képességet és csökkentik a párolgási veszteségeket.

Legalább ilyen fontos lenne a csapadékvíz helyben tartása. Magyarországon gyakran előfordul, hogy egy éven belül árvíz, belvíz és aszály is jelentkezik. A szakértő szerint a megoldás nem a gyors levezetés, hanem a beszivárogtatás és a helyi vízvisszatartás lenne, miközben a felszín alatti vízkészletek túlhasználata komoly kockázatot jelent.

Mit termeljünk a jövőben?

A klímaváltozás a termesztett növények körének újragondolását is kikényszeríti. Szárazabb térségekben egyre indokoltabb lehet a szárazságtűrő kultúrák, például a cirok termesztése. Ugyanakkor a hagyományos bogyósgyümölcsök – mint a málna vagy a ribizli – számára egyre kedvezőtlenebbé válik a hazai klíma.

Ezzel párhuzamosan megjelentek olyan, korábban szokatlan kultúrák is, mint a füge, a kivi, sőt a Balaton déli partján már kísérleti jelleggel a banántermesztés is sikeresnek bizonyult.

Állattartás és energiahasználat

Az állattenyésztésben a hőstressz egyre nagyobb problémát jelent. A magas hőmérséklet csökkenti a tejhozamot, szélsőséges esetben pedig állatelhulláshoz vezethet. A szakértő szerint az árnyékolás, a gyepek fásítása és a legelők vízvisszatartása hatékony eszköz lehet az alkalmazkodásban.

Energetikai szempontból is változásra van szükség: az öntözés és a vízgazdálkodás során a dízelüzemű megoldások helyett egyre inkább megújuló energiára kellene támaszkodni.

A fogyasztók felelőssége sem elhanyagolható

Koczóh Levente András szerint a szemléletváltás nemcsak a termelőket érinti. A fogyasztók döntései is alakítják az agrárium jövőjét: a helyi, szezonális élelmiszerek választása, a növényi alapú étrend arányának növelése és az élelmiszer-pazarlás csökkentése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a mezőgazdaság fenntarthatóbb irányba mozduljon el.

A szakértők egyetértenek abban: a klímaváltozás már nem a jövő kihívása, hanem a jelen valósága. A kérdés az, hogy a magyar mezőgazdaság képes-e időben alkalmazkodni – vagy továbbra is az egyik legnagyobb vesztese marad a változó éghajlatnak.

Forrás: Infostart.hu

Indexkép: Pexels