Vajon mindig részünk lehet a vízben?

Abban mindenki egyetért, hogy víz nélkül nem lehet élni. Ez leginkább akkor tudatosul bennünk, amikor valamiért elzárják a vizet. Ilyenkor pár óra is napoknak, heteknek tűnik, és rájövünk, milyen áldás is az, hogy csak el kell tekerni a csapot, és máris hozzájutunk a vízhez.

A víz világnapja minden évben március 22-ére esik. A világnap célja, hogy tisztában legyünk a víz fontosságával és hogy milyen nagy veszélyben vannak a vízkészleteink. A világnapot 1992-ben, a Rio de Janeiróban tartott nemzetközi Környezet és Fejlődés konferenciát követően kezdeményezte az ENSZ közgyűlése, és egy év múlva nyilvánították hivatalos világnappá.

A víz sokunk számára teljesen természetesen áll rendelkezésre, de ez nem mindenhol van így. Sőt, ha nem figyelünk oda és nem vigyázunk rá sokkal jobban, lehet, hogy mi is szűkölködni fogunk benne.

A víz világnapjának célja

Az ENSZ közgyűlése többek között azt a célkitűzést fogadta el, hogy 2030-ig mindenki számára biztosítani kell a Földön az egészséges ivóvízhez történő hozzáférést. A víz biztosítása ráadásul óriási szerepet játszik a szegénység és a nyomor elleni küzdelemben is.

A felszín alatti vizek fontossága

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szintén felhívta a figyelmet a felszín alatti vizek fontosságára, valamint a korszerű, energiahatékony és víztakarékos, illetve fenntartható öntözési módszerek fontosságára - tudtuk meg a NAK közleményéből.

Magyarország vízkészleteinek három forrása van: a csapadék, a felszín alatti vízkontingensek és a felvízi országokból beérkező felszíni vizek. A földtani tömbben tárolt felszín alatti vizek ugyan láthatatlanok, de jelentőségük annál nagyobb, hiszen az édesvízkészlet legnagyobb része felszín alatti víz, mely kiemelt szerepet játszik az ivóvízellátásban, a mezőgazdaságban, az ipari tevékenységekben és az ökoszisztémák életében.

Öntözni hazánkban elsősorban felszíni vízből lehet, és csupán ennek hiányában felszín alattiból. Hiánynak minősül az is, ha a felszíni víz rendelkezésre állása kizárólag aránytalanul nagy költséggel biztosítható. A felszín alatti vízből való vízkivételt is lehetőség szerint talajvízből kell biztosítani. Mindössze felszíni víz és talajvíz hiányában lehetséges a rétegvízből történő öntözés. Az erre a célra szolgáló kútra csak mikroöntözés esetében adható ki vízjogi engedély – annak érdekében, hogy a felszín alatti vízutánpótlás biztosított legyen.

Talajvíznek nevezzük az első vízzáró réteg feletti vizeket. A hazai jogszabály értelmében mezőgazdasági célú vízkivételt biztosító talajvízkútnak nevezzük a maximálisan 50 méter talpmélységű, kizárólag talajvíz igénybevételével, öntözési, halgazdasági vagy állatitatási célú vízhasználatot szolgáló kutat.

Folyóink védelme elengedhetetlen. Fotó: Pixabay

Fontos a kutak szakszerű kiképzése. A szennyezett területeken történő mélyfúrások esetében egy szakszerűtlenül kivitelezett kút összenyithatja a szennyezett sekélyebb vizeket a mélyebb és tiszta, felszín alatti vízbázisokkal, és elszennyezheti azokat. A mélyebb vízbázisainkban történő vízminőségromlás pedig negatív hatással lehet egyéb mezőgazdasági vízhasznosításokra, nem utolsósorban ivóvízbázisainkra, amelyek védelme kiemelten fontos, hiszen hazánkban a közműves ivóvízellátás több mint 90%-ban felszín alatti vízkészletet megcsapoló vízbázisra települt.

A felszín alatti vizek a földkéreg hézag-, üreg- és pórusrendszerét kitöltő vizek. Ide tartozik a talajvíz, a parti szűrésű víz, a rétegvíz, a rés-vagy karsztvíz és a termálvíz. Azokon a területeken, ahol a vízkivétel nagyobb, mint a csapadékból származó beszivárgás, ott a felszín alatti vizek túlhasználása áll fenn.

Sajnos ezeket a vizeket ráadásul nagyon sok esetben jelentős szennyezések érik, pedig védelmük kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásban és abban, hogy még nagyon sokáig álljon rendelkezésünkre az életet jelentő víz. A felszín alatti vizek, mint ahogyan a klímaváltozás is, nincsenek országhatárhoz kötve, így össze kell fogni a védelmükben.

Védjük meg a folyóinkat

Sajnos tavaly előtt ismét rossz hírt kaptunk. Vas-oxid tartalmú anyag került a Sajóba Szlovákiában. A szennyeződés a Szlovákia területén lévő egykori Siderit üzem telephelyéről, az alsósajói vasércbányából került a folyóba. A folyó magyarországi szakaszára másodfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendeltek el. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság külső akkreditált laboratóriumot kért fel a szennyezőanyagok pontos meghatározására.

A folyóink védelme pedig nagyon fontos, mondhatni életbevágó. A folyók kétmilliárd ember számára adnak ivóvizet, és élelmiszertermelésünk 25 százalékát is biztosítják. A folyókra leginkább víz- és energiaforrásként tekintünk, de ez óriási veszélyt rejt magában, hiszen a folyók ennél jóval többet jelentenek. Magát az életet. Nem csupán a víz miatt. Közel 500 millióan élnek olyan deltákon, amelyeket a folyók által szállított hordalék képes fenntartani. A Föld élelmiszertermelésének 25 százaléka függ az öntözéstől, mely szintén folyóvízzel történik, és évente legalább12 millió tonna édesvízi halat fognak ki, amely több millió ember számára jelent táplálékot.

A magyarországi folyók árterei korábban több, mint 21 000 négyzetkilométert érintettek, azonban a folyószabályozások következtében 637 négyzetkilométerre csökkentek. Ezzel csökkent a halak, a madarak száma is.

Hazánkban a természetes vizek leginkább az emberek vízigényét szolgálják ki, napi szinten közel 4 millió ember vízigényét fedezve. A legtöbb ivóvizet a Duna mentén termelik ki, míg Budapest vízellátását szinte teljes mértékben a parti szűréssel kitermelt ivóvízzel oldják meg.

A vízi élőhelyek létfontosságúak az állatok, és az emberek számára is. Fotó: Pixabay

Sok helyen a holtágak és mellékágak nem kapnak elegendő vizet, így az élőhelyek egyre szárazabbak lesznek. A folyók állapotára óriási hatással van az éghajlatváltozás, az öntözővíz iránti növekvő kereslet, és a vízerőművek tározóinak növekvő vízigénye.

A klímaváltozás hatására egyre kevesebb a csapadék

A rohamosan zajló klímaváltozás következményei ugyan emberi léptékben mérve lassan jelentkeznek, azonban tisztában kell lennünk vele, hogy óriási hatással vannak ránk, és a jövő nemzedékeire. A klímaváltozás következtében Magyarországon évek óta jelentősen lecsökkent az átlagos csapadékmennyiség. Emiatt sajnos egyre hosszabbak az aszályos időszakok, ezek között az időszakok között pedig gyakori, hogy csak ritkán lehulló, néha azonban nagy mennyiségű, akár villámárvizeket előidéző mennyiségű csapadék hullik.

Aszály esetén a magas hőmérséklet miatt a talaj párolgási vesztesége jelentősen megnő, hosszabb időre szárazság áll be, ami megakasztja a növényzet fejlődését. Ha már a téli időszak is száraz volt, még nagyobb a veszély, hiszen a talaj már amúgy is száraz, így, ha tavasszal sem érkezik kellő mennyiségű csapadék, az komoly károkat okozhat az őszi vetésben.

Az erős napsütés és a szárító szelek nem csak a vetéseket károsítják, hanem a réteket és a legelőket is. A 19. század legnagyobb aszálya Magyarországon 1863-ban volt, amikor az Alföld legnagyobb részében nem volt termés, és nagyon sok állat is elpusztult. Az aszály ellen a leghatásosabb módszer az öntözés, és ezzel vissza is kanyarodtunk a mai nap, és a víz fontosságához. Azzal, ha felelőségteljesen élünk, és vigyázunk vizeinkre, óriási hatással lehetünk a vizeink állapotára, és vele a Földre, és a rajta zajló életre.