A jó diótermés érdekében a gazdák idén is mindent megtettek. Leginkább a növényvédelem terén volt lehetőségük beavatkozni, elsősorban a dióburok-fúrólégy ellen védekeztek intenzíven. Ugyanakkor a légköri aszály ellen még azok a termelők is tehetetlenek voltak, akik rendelkeznek öntözési háttérrel. A tavaszi fagy és a nyári szárazság komoly károkat okozott az ismert diótermő térségekben, noha akadtak kedvezőbb helyzetű kivételek is.

Lengyeltóti: az egyik legszerencsésebb térség

Lengyeltótiban mind minőségben, mind mennyiségben ígéretes a termés az előző évekhez képest. A térséget elkerülték az olyan természeti csapások, mint a fagy vagy a jégeső, amelyek az ország számos más pontján jelentős károkat okoztak.

Egyedül az aszály befolyásolta némileg a hozamokat, de még így is jóval kedvezőbb eredmények születtek, mintha fagy érte volna az ültetvényeket – ebben az esetben ugyanis semmiféle termésről nem beszélhetnénk.

A környező ültetvények is hasonlóan jól jártak, köszönhetően a Balaton környéki mikroklímának, amely megakadályozta, hogy az áprilisi, két napon át tartó kemény fagyok kárt tegyenek a fákban.

dió

dió – Fotó: Pixabay

Korszerűsítés és fajtaváltás: a jövő záloga

Sokan már tavaly eldöntötték, hogy lecserélik az elavultabb, klasszikus magyar diófajtákat – például az alsószentivánit – korszerűbb fajtákra. Ez a folyamat hosszú távon a diótermesztés nyereségességének alapját jelentheti.

A tavalyi évhez képest nagyobb terméshozam a kedvező időjárás mellett a szigorú, következetes növényvédelemnek is köszönhető. A nyár közepén két hónapig alig esett csapadék, ami ellen nem lehetett hatékonyan védekezni. Azokon a területeken azonban, ahol rendelkezésre állt az öntözési lehetőség, az eredmények a minőségben is tükröződnek.

Kézzel már nem, géppel annál inkább

November elejére már mindenki az árak alakulására kíváncsi. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az árak évek óta változatlanok, mivel a kereskedelem diktálja a feltételeket. A termelők többen vannak, nagy a verseny, mindenki szeretne értékesíteni, ezért nincs mozgástér az árazásban.

Ha hazánkban elfagy a dió, más országokban, például Olaszországban vagy Franciaországban nem biztos, hogy ez megtörténik. Mindenki nyereséget szeretne, hiszen másképp nem lehet fenntarthatóan termelni. A nagyobb termelők belföldön és külföldön egyaránt értékesítenek, jelen vannak a nagyobb áruházláncokban is, ahol elvárás a jó minőség és a pontos szállítás. Ugyanakkor az ármozgások lehetőségei korlátozottak, pedig a költségek – például a munkabér – folyamatosan emelkednek.

A betakarítás során látható a létszámcsökkenés: míg tíz évvel ezelőtt kézzel szedték a diót a földről, ma már ezt a munkát gépek végzik, de bizonyos munkafolyamatokat továbbra sem lehet gépesíteni – az emberi munka továbbra is elengedhetetlen.

Forrás: novenyvedoszer.hu
Indexkép: pixabay.com