A levéltetvek szinte minden szántóföldi kultúrában kárt okozhatnak. A biotermesztésben azonban más szemlélet szükséges, mint a konvencionális gazdálkodásban: nem az a cél, hogy minden egyedet elpusztítsunk, hanem az, hogy

a kártevők populációját a gazdasági kártételi küszöb alatt tartsuk.

Ehhez a természetes ellenségek támogatása és az időben végrehajtott, kímélő beavatkozások kulcsfontosságúak.



Gazdanövény-váltók és helyben maradók

A levéltetvek egy része – például a zöld őszibarack levéltetű – gazdanövényt vált, fás szárúakról vonul át a lágyszárú szántóföldi kultúrákra. Más fajok viszont egész életüket ugyanazon a növényen töltik, mint a zöldborsó- vagy a káposzta-levéltetű. A szántóföldi kultúrákban elsősorban a vándorló fajok okoznak jelentős kártételt, mivel gyorsan képesek kolonizálni a fiatal növényi részeket.

Kártételek – közvetlen és közvetett hatások

A levéltetvek szúró-szívó szájszervükkel közvetlenül gyengítik a növényeket: a fiatal levelek torzulnak, elszáradnak. Másodlagos kártétel a mézharmat kibocsátása, amely korompenésznek ad táptalajt, esztétikailag és minőségében is rontva a termést. A legnagyobb veszély azonban a vírusok terjesztése – kalászosokban az árpa sárga törpülés vírus, burgonyában pedig több vírusféleség átadásáért felelős a zöld őszibarack levéltetű.


Természetes ellenségek szerepe

Az ökológiai gazdálkodásban a biológiai védelem elsődleges. Számos ragadozó és parazitoid segít a levéltetvek kordában tartásában:

  • Katicabogarak – már kisebb kolóniákat is képesek felszámolni.
  • Zengőlegyek – lárváik aktívan pusztítják a tetveket, imágóik pedig hasznos beporzók.
  • Fátyolkák – lárváik és imágóik is ragadozó életmódot folytatnak.
  • Fürkészdarazsak – petéiket a levéltetvekbe helyezik, lárváik belülről emésztik fel a gazdát.

A természetes ellenségek védelme érdekében

kerülni kell a nem szelektív eszközöket, például a sárga ragacsos lapok túlzott használatát, mert ezek a hasznos szervezeteket is tömegesen pusztítják.

Agrotechnikai megoldások

A biotermesztésben fontos a változatos, virágzó szegélyek fenntartása, amelyek táplálékot és élőhelyet biztosítanak a hasznos rovaroknak. A kisebb táblaméretek és a virágzó növények jelenléte jelentősen növeli a ragadozók és parazitoidok hatékonyságát.



Kímélő készítmények ökogazdálkodásban

Ha a természetes szabályozás nem elegendő, több ökológiai gazdálkodásban engedélyezett készítmény is használható:

  • Csalánlé – hagyományos, engedélyezett „egyszerű anyag”, amely korai beavatkozásra alkalmas.
  • Olajos készítmények (pl. narancsolaj, neem olaj) – fizikai hatással pusztítják a levéltetveket, illetve akadályozzák szaporodásukat.
  • Neem Azal (azadirachtin) – több kertészeti kultúrában engedélyezett biológiai készítmény.
  • Pyregard – természetes piretrint tartalmazó kontakt készítmény, amely gyorsan lebomlik, így nem károsítja tartósan a hasznos szervezeteket.

A kezeléseket mindig időben, még a levelek bepödrődése előtt kell elvégezni, mivel a levéltetvek később elérhetetlenné válnak a kontakt szerek számára.

Az ökológiai szántóföldi gazdálkodásban a levéltetvek elleni védekezés kulcsa a természetes ellenségek támogatása, az agrotechnikai módszerek kombinálása és a kímélő, engedélyezett készítmények tudatos, időben történő használata. Nem a totális irtás a cél, hanem a kártevők populációjának kordában tartása – a gazdasági kártételi szint alatt.

Forrás: biokutatas.hu

Indexkép: Shutterstock