Az amerikai szőlőkabóca által terjesztett aranyszínű sárgaság az utóbbi évek egyik legsúlyosabb fenyegetésévé vált az európai szőlőültetvények számára. A betegség gyors terjedése, valamint az ellene való védekezés korlátozott lehetőségei komoly kihívás elé állítják a szőlőtermesztőket és a kutatókat egyaránt. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet legújabb vizsgálata azonban új irányt jelölhet ki a természetes védekezés terén.

Virágok a sorok között: természetes ragadozók hívására

Az intézet kutatói egy olyan módszert dolgoztak ki, amely a szőlősorok közé telepített virágos növénytakaróra épül. A kutatás eredményei szerint ezek a színes, virágokban gazdag sorközök képesek odavonzani különféle hasznos ízeltlábúakat, köztük ragadozó rovarokat, amelyek természetes ellenségei a szőlőkabócának.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a ragadozók nemcsak a sorközökben jelennek meg, hanem a szőlőtőkék környékén is elszaporodnak, így hatékonyabban korlátozhatják a károsítók, különösen az amerikai szőlőkabóca felszaporodását.

szőlőültetvény

Az amerikai szőlőkabóca által terjesztett aranyszínű sárgaság az utóbbi évek egyik legsúlyosabb fenyegetésévé vált az európai szőlőültetvények számára – Fotó: Pixabay

Óvatos optimizmus a kutatók részéről

Bár az új módszer ígéretes, a kutatók hangsúlyozzák: egyetlen megoldás nem elég. A szőlőkabóca problémájának összetettsége miatt továbbra sem ismert, milyen mértékű jelenléte mellett állítható meg biztosan a betegség terjedése. A virágos takarónövények ugyan segítenek, de önmagukban nem nyújtanak teljes körű védelmet.

Egy másik fontos védekezési lehetőség a szőlőmetszést követő nyesedék azonnali eltávolítása, hiszen a kártevő tojásai ezen a metszési hulladékon telelnek át. A két módszer együttes alkalmazása adhat reményt a kabócák egyedszámának visszaszorítására.

Több kabóca, több terjesztő? A helyzet nem fekete-fehér

A kutatás arra is rávilágít, hogy nem kizárólag az amerikai szőlőkabóca felelős az aranyszínű sárgaság terjedéséért. Más kabócafajok is képesek a kórokozó, azaz a fitoplazma átvitelére.

Ezek általában vadon élő, rezervoárként működő növényekről viszik át a betegséget a szőlőre. A természetes ragadozók azonban nem tesznek különbséget faj és kártétel szerint: mindent elfogyasztanak, amit elérnek – ez lehet a módszer egyik előnye, de egyben korlátja is.

A kutatás jelentősége: természetközeli válasz egy növekvő veszélyre

Bár a tudomány még nem kínál végleges megoldást az aranyszínű sárgaság visszaszorítására, a virágos sorköztakarók alkalmazása és a metszési hulladék kezelése olyan ökológiai eszközök, amelyek hosszú távon fenntarthatóbbá tehetik a szőlőtermesztést. A módszer nemcsak környezetkímélő, de közelebb hozhat minket a kémiai növényvédelem kiváltásához is.

A remény tehát megvan – de az optimizmus egyelőre óvatos. A szőlőkabóca elleni harc még nem ért véget.

Forrás: infostart.hu
Indexkép: pixabay.com