Korbuly Andrea, a legendás gépészmérnök, Korbuly János unokája ma Budapesten él, és őrzi annak az embernek az emlékét, aki nélkül a Dutra talán sosem született volna meg.
Korbuly József – Fotó: Korbuly családi gyűjtemény
– A legidősebb ős, Korbuly József már a 19. század végén elismert feltaláló volt. A róla elnevezett csapágyért a párizsi világkiállításon is kitüntették – meséli Andrea. – A családban minden fiú tehetséges műszaki ember lett, de közülük is kiemelkedett a nagyapám, Korbuly János és a bátyja, Korbuly Károly.
A testvérpár a Weiss Manfréd Művek meghatározó alakja lett. Károly vezérigazgatóként, János műszaki igazgatóként dolgozott, és együtt vitték sikerre a vállalatot. Az ő nevükhöz fűződik a híres csőgyártási szabadalom, amely forradalmasította a fémipart, és még Kínában is ezzel a technológiával dolgoztak évtizedekkel később.
A gyárban autókat, teherkocsikat, sőt hadiipari járműveket is gyártottak. A harmincas évek végére Csepel az ország ipari központjává vált – benne a Korbuly testvérek zsenialitásának köszönhetően.
Korbuly János, az általa tervezett Dutra D4K-val – Fotó: Korbuly családi gyűjtemény
A háború, ami mindent megváltoztatott
A második világháború alatt Korbuly János már a gyár vezetője volt. Amikor 1944-ben a nácik el akarták pusztítani az üzemet, ravasz tárgyalással meggyőzte őket, hogy elég csak „megbénítani” a termelést. Ezzel megmentette a Weiss Manfréd Műveket – és saját életét is.
– A háború után a kommunisták fel akarták akasztani – meséli Andrea. – Felvonulásban volt olyan feliratú transzparens is, hogy "Vesszenek a Korbulyok!”. Édesapám ott állt az út szélén, kérdezték tőle, miért nem áll be a felvonulók közé? Magában így gondolkodott: Mit mondjak? Vesszek én??? A nagyapámat tényleg kivezették, hogy kivégezzék. Egy szovjet tiszt lépett közbe, a levegőbe lőtt, és ezzel megmentette. Az oroszok ugyanis
tisztelték a szakértelmét.
Akkora tehetsége volt, hogy 16 éves korában, amikor a Széna téren laktak, ott volt a villamos végállomása. Nagyapa gyerekként lejárt, lemérte a villamosok minden méretét, és otthon ilyen fiatalon elkészítette a villamos makettjét, ami a mai napig a családunk tulajdonában áll.
Így történt, hogy 1945 januárjában a szovjetek maguk vitték vissza a gyárba, és ő indíthatta újra a termelést. Ez volt a magyar ipar újjáépítésének egyik legelső sikere – Csepelen ismét füstöltek a gyárkémények, amikor az ország többi részén még romokat takarítottak.
Korbuly János már gyerekként is elképesztően precíz volt, elkészítette például a Széna téri villamos élethű makettjét – Fotó: Korbuly családi gyűjtemény
A kitaszított mérnök, aki mégis legendát alkotott
A háború után a Korbuly név „burzsoá” bélyeget kapott. A nagyapát elbocsátották, és hosszú éveken át csak mellékmunkákból élt.
– A Bányászati Kutatóintézet igazgatója, Ajtay Zoltán titokban bízta meg tervekkel, és ő tervezett egy bányagépet, amiért végül Ajtay kapott Kossuth-díjat – mondja Andrea.
Az ötvenes évek végén azonban fordulat jött: a Vörös Csillag Traktorgyár visszahívta. Korbuly János újra mérnöki pozíciót kapott, és azonnal nekilátott az új traktorcsalád megtervezésének.
– Ekkor született meg az UE–28-as és később a D4K, a legendás Dutra – magyarázza Andrea. – Emlékszem, gyerekként a Szent István körúti lakásunkban mindig ott állt a rajztábla a nappaliban. A nagyapám ott tervezett hajnalig, csendben, pontosan, ahogy mindig is dolgozott.
A transzparens, aminek meg sem kellett volna születnie – Fotó: Korbuly családi gyűjtemény
Amikor világhírű lett a magyar gép
A Dutra D4K 1961-ben gördült ki a gyárból, és mindenkit lenyűgözött. Négykerék-hajtása, orrnehéz kialakítása és különleges súlyelosztása miatt szinte bárhol megállta a helyét – legyen az sár, homok vagy fagyott talaj. Sőt: megállja a mai napig.
– A Dutra szó maga is egy mozaikszó volt: a „dumper” és „traktor” összevonásából – mondja Andrea. – A márka a gazdák számára fogalom lett. Aki Dutrával dolgozott, az nem csupán egy traktort vezetett, hanem egy ízig-vérig magyar erőgépet, amire büszke volt.
A magyar traktorokat nemcsak a „baráti országokba”, hanem Angliába, Franciaországba és Svédországba is exportálták. 1963-ban Korbuly János és munkatársa, Rohrer Emil mérnök Kossuth-díjat kaptak, az indoklás szerint a „világszínvonalú traktorok megalkotásáért”. A D4K még az „év legszebb terméke” díjat is elnyerte a hatvanas években.
Korbuly Andrea – Fotó: Korbuly családi gyűjtemény
A szovjet döntés, ami véget vetett mindennek
– A nagyapám életművét végül nem a technika, hanem a politika tette tönkre – mondja csendesen Andrea. – A hetvenes évek elején a szovjetek közölték, hogy a KGST-n belül csak ők gyárthatnak traktort. Mi pedig az MTZ-t kellett vásároljuk.
1973-ban a Vörös Csillag Traktorgyárat a győri Rába vette át, és a traktorfejlesztést azonnal leállították.
– Emlékszem, a nagyapám csak ült otthon a fotelben, és hallgatott. Azt mondta egyszer:
Építettem valamit, amit a világ csodált, és most elvették.
Ez teljesen összetörte. Az utolsó Dutra 1974-ben hagyta el a gyárat. A magyar traktorgyártás ezzel véget ért – hallottuk Andreától.
Zsenik, tragédiák, örökség
Korbuly Andrea édesapja, Korbuly Pál követte apját a mérnöki pályán. A Vörös Csillag Traktorgyár főkonstruktőre lett, emellett a Budapesti Műszaki Egyetemen is tanított.
– Műszaki zseni volt, de mellette zenész is, gyönyörűen harmonikázott, Wagner-darabokat játszott otthon, mintha zenekar szólt volna – emlékezik Andrea. – Gyerekkorában még gondolkodott is rajta, hogy karmester legyen-e inkább.
Andrea édesapja, akinek tragikusan korán ért véget az élete – Fotó: Korbuly családi gyűjtemény
Az iparág megszüntetése, a családi problémák és személyes tragédiák azonban felőrölték. 1985 őszén önkezével vetett véget életének.
– Édesapám elvesztése volt életünk legnagyobb tragédiája – mondja Andrea. – Ő volt az, aki a Dutra szellemiségét még életben tartotta.
Az emlékezés felelőssége
Korbuly Andrea ma is hisz benne, hogy a Dutra és megalkotói több elismerést érdemelnek.
– A köztudatban még ott van a név, de nem eléggé. Gödöllőn most készül a Mezőgazdasági Múzeum, és remélem, a nagyapám munkája ott méltó helyet kap – mondja.
Fia, Ádám – bár már informatikai területen dolgozik – tovább viszi a család szellemiségét.
– Ő is egy műszaki zseni, csak más korszakban, más eszközökkel. Én maradtam a humán vonalon, de büszke vagyok rájuk – nevet Andrea.
Korbuly Andrea fia, Ádám, aki őrzi és viszi tovább a legendás mérnökcsalád szellemiségét – Fotó: Korbuly családi gyűjtemény
Egy korszak, amit nem lehet elfelejteni
A Dutra ma is legendának számít: működő példányait gyűjtők és rajongók őrzik, a név pedig a magyar technikatörténet egyik legfényesebb szimbóluma maradt.
– A nagyapám nyugodt, jóságos ember volt. A szó legnemesebb értelmében mérnök – mondja Andrea. – Ha ma élne, valószínűleg nem panaszkodna, hanem újratervezné a magyar traktoripart. És tudja mit? Szerintem működne is.
A Dutra története nemcsak ipartörténet, hanem emberi történet is – a tehetség, a kitartás és a hit diadala, amely túlélte a politikát és a rendszereket.
Indexkép: A Dutra D4K a lipcsei vásáron 1962-ben/Fortepan
