A mezőgazdaság mindennapjaiban gyakran adódnak olyan helyzetek, amikor a gazdálkodók döntései nemcsak a termelési eredményeket befolyásolják, hanem komoly hatással lehetnek a természet megőrzésére is. Az olyan földön fészkelő madárfajok, mint a túzok vagy a hamvas rétihéja, gyakran választanak mezőgazdasági területeket fészkelőhelyként, mivel természetes élőhelyeik egyre inkább visszaszorulnak. E fajok védelme nemcsak törvényi előírás, hanem a hazai természeti örökség megőrzésének kulcskérdése is.



Amennyiben a gazda fokozottan védett madár fészkét vagy fiókáit találja a földjén, az első és legfontosabb lépés, hogy értesítse a helyileg illetékes természetvédelmi őrt vagy a nemzeti park igazgatóságát. Ezt követően a fészek körül egy védőzónát kell kijelölni, amelyen belül ideiglenesen tilos a munkavégzés. Ez a védőzóna hatósági eseti korlátozásnak minősül, és a kaszálások során kötelezően meghagyandó 5–10 százaléknyi kaszálatlan területbe beleszámítható. Ez a gyakorlat nemcsak a madarak biztonságát növeli, hanem megfelel a hatályos jogszabályi elvárásoknak is – derül ki a „Madárvédelem Natura 2000 gyepterületeken” című tájékoztatóból.


madarfeszek

Fotó: Pixabay


A magyar természetvédelmi törvény világosan fogalmaz:

tilos minden olyan tevékenység, amely zavarja, károsítja vagy elpusztítja a védett állatfajokat, valamint költőhelyeiket. Ezért minden olyan mezőgazdasági munkafolyamat, amely veszélyezteti a madarak szaporodását, jogszabályba ütközik.

A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) szabályai is előírják, hogy március 1. és augusztus 31. között tilos a fák, bokrok és sövények kivágása, mivel ebben az időszakban zajlik a legtöbb madárfaj költése, így az élőhelyek megbontása közvetlen veszélyt jelent a fészkekre és a fiókákra.

Az Európai Unió szintén kiemelten kezeli a természet és mezőgazdaság összehangolását. E célból jött létre a Natura 2000 hálózat, amely madárvédelmi és természetmegőrzési területeket foglal magába, támogatva ezzel a biológiai sokféleség megőrzését. Magyarországon jelenleg 56 ilyen különleges madárvédelmi terület található, amelyek közösségi jelentőségű madárfajok védelmét szolgálják.



Gyakran előfordul, hogy ezek a védett területek mezőgazdaságilag intenzíven hasznosított térségeket is érintenek, mivel a madarak egyre gyakrabban fészkelnek szántóföldeken és gyepterületeken. A belvízlevezetés tilalma is fontos része a védelemnek, hiszen az időszakos vízállások számos madárfaj – például a bíbic – számára biztosítanak élőhelyet és költési lehetőséget.

Gyakorlati előírások a madárvédelem érdekében

A gyepgazdálkodás során szigorú szabályok védik a földön fészkelő madarakat. Gépi munkát napnyugta és napkelte között nem szabad végezni, mert sok madár éjszaka pihen a talajon, így ilyenkor különösen védtelenek. A kaszálást kiszorító módszerrel kell végezni: a munkát a tábla közepéről kell indítani és fokozatosan haladni kifelé, hogy az állatoknak menekülési lehetőségük legyen.

Minden gépen kötelező vadriasztó láncot használni, amelyet a kasza előtt legalább 4 méterrel kell elhelyezni, hogy a vegetációban rejtőzködő állatok időben észlelhessék a közeledést. A munkagépek sebessége sem haladhatja meg az 5 km/órát, mert gyors haladás esetén a lánc sem biztosít elegendő figyelmeztetést a madarak számára.



A kaszálás során kötelező a terület 5–10 százalékát kaszálatlanul hagyni. A hagyássávokat évről évre más helyeken kell kialakítani. Ezek a sávok és foltok nemcsak búvó- és táplálkozóhelyet biztosítanak, hanem egyes fajok számára ideális fészkelőhelyet is jelentenek. A sávok szélessége legalább 6 méter legyen, és érdemes olyan részeket kiválasztani, ahol dúsabb, változatosabb a növényzet vagy nagyobb eséllyel fordulhatnak elő fészkelő madarak. Ráadásul ezek a sávok télen is fontosak, mert menedéket nyújtanak például a rozsdás csuk számára.

A kaszálás időzítése: kulcs a madárvédelemhez

A kaszálás megfelelő időzítése kiemelten fontos a földön fészkelő madarak védelme szempontjából. Ha a munka túl korán kezdődik, a fészkek és a fiókák pusztulása szinte elkerülhetetlen. Ez különösen igaz olyan érzékeny fajokra, mint a haris, a túzok vagy a réti fülesbagoly. A legjobb, ha a kaszálásra június 15. után kerül sor, amikor a legtöbb madár már sikeresen felnevelte utódait. A gazdálkodóknak a tervezett kaszálás időpontját legalább öt munkanappal előre jelezniük kell az illetékes nemzeti park igazgatósága felé, amely így ellenőrizheti, hogy a tervezett munka nem veszélyezteti-e a madárállományt.

A gazdák felelőssége hatalmas ebben a kérdésben. A Natura 2000 program és az agrár-környezetgazdálkodási támogatások lehetőséget nyújtanak arra, hogy a természetvédelmi szabályok betartása ne okozzon anyagi hátrányt, sőt, akár pluszbevételt is eredményezzen. A természet és a mezőgazdasági termelés összehangolása nem csupán törvényi kötelezettség, hanem befektetés a fenntartható jövő érdekében. A mezőgazdasági területek élővilágának védelme hozzájárul az ökológiai egyensúly fenntartásához és a hosszú távon is sikeres gazdálkodáshoz.

Forrás: vadvaltokon.hu

Indexkép: Pixabay