A magyar mezőgazdaság ma nemcsak a klímaváltozás és a természeti kihívások miatt van válsághelyzetben, hanem egy sokkal kevésbé látható, ám annál komolyabb problémával is szembesül: az elöregedéssel és a fiatal utánpótlás hiányával. A gond nem újkeletű, de súlyossága mára már megkérdőjelezhetetlenné vált. Miközben aszályos időszakok, vízhiány és kártevők nehezítik a termelést, egyre nyilvánvalóbb, hogy hiába lennének technikai és ökológiai megoldásaink, ha egyszerűen nincs, aki művelje a földet.

Az urbanizáció globális méreteket öltött, az emberek kétharmada városokban él. A falusi életforma egyre kevésbé vonzó, a mezőgazdaság fizikai kihívásait és alacsony presztízsét sok fiatal inkább elkerülné. Az Európai Unió is felismerte a problémát: a gazdálkodók átlagéletkora 57 év, és csupán minden nyolcadik 40 év alatti. A cél az, hogy 2040-re megduplázódjon a fiatal gazdálkodók száma.

A globális háttér: miért nem marad a fiatal vidéken?

Az elöregedés nemcsak magyar, hanem európai jelenség.

A fiatalok elvándorlása és a gyermekvállalási kedv csökkenése megingatta a vidéki társadalmak stabilitását. A FAO adatai szerint a világ fiataljainak túlnyomó többsége (85%-a) alacsony vagy közepes jövedelmű országokban él, ahol az agrárium a megélhetés alapja. Ezzel szemben a fejlett országokban – így hazánkban is – a mezőgazdaság fokozatosan elveszíti utánpótlását.

A kihívások komplexek: az élelmiszerigény nő, a klímaváltozás hatásai felerősödnek, a meglévő munkaerő elöregszik. Ha nem történik szemléletváltás, hamarosan már nemcsak környezeti, de társadalmi szempontból is fenntarthatatlan lesz az élelmiszertermelés.

Kétkezi munkából kiábrándult generációk

A mezőgazdaság alacsony jövedelmezősége is szerepet játszik abban, hogy a fiatalok elfordulnak az agráriumtól. Míg 2025 márciusában az országos bruttó átlagkereset 714 400 forint volt, az agráriumban dolgozók átlagosan csak 509 800 forintot kerestek. Ez a közel 30%-os különbség még akkor is jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy egy traktoros akár százmilliós gépeket is kezel, komoly szaktudást igénylő környezetben.

A belépés küszöbe is magas: egy gazdaság elindítása jelentős tőkét, területet, tudást és kitartást igényel. Nem meglepő, hogy sokan inkább más pályát választanak.

gazda

Az urbanizáció globális méreteket öltött, az emberek kétharmada városokban él. A falusi életforma egyre kevésbé vonzó, a mezőgazdaság fizikai kihívásait és alacsony presztízsét sok fiatal inkább elkerülné – Fotó: pexels.com

Regeneratív gondolkodás és új utak a fiatalok felé

Mindezek ellenére vannak olyan kezdeményezések, amelyek megmutatják, hogy a mezőgazdaság lehet vonzó is – ha megfelelő környezetet és szemléletet biztosítunk. A MagosVölgy Ökológiai Gazdaság például épp ilyen. A közösségi mezőgazdasági modellt követő gazdaságban fiatalok dolgoznak és tanulnak, miközben fenntartható módszerekkel termelnek.

A gazdaság vezetője, Dezsény Zoltán szerint két típus vonzódik a mezőgazdasághoz: azok, akik családi hagyományokat követnek, és azok, akik úttörőként, innovatívan, ökológiai szemlélettel keresnek új lehetőségeket. A közösségi gazdálkodás modellje bizalmon, átláthatóságon és együttműködésen alapul, amely képes vonzóvá tenni az agráriumot a tudatos fiatalok számára.

Oktatás és szemléletformálás: a mezőgazdaság új alapjai

Zoltán és csapata rendszeresen fogad gyakornokokat, tart képzéseket, mentorál leendő gazdákat. A MagosVölgy ma Magyarország legnagyobb közösségi zöldségközössége, amely 170 háztartást lát el. A gazdaság nemcsak termel, hanem oktat is: olyan fiatalokat keresnek, akik rendelkeznek földdel, tőkével és elhivatottsággal, de még tapasztalat híján vannak. A mentorprogram célja, hogy segítsen nekik elindulni, és elkerülni a kezdeti buktatókat.

Jelenleg nincs másik, kifejezetten kis léptékű biointenzív kertészetre fókuszáló személyes mentorprogram az országban. A tudásátadás ebben az esetben nem verseny, hanem közös küldetés.

A városi ember sokszor elszakadt a természettől – és ez alapjaiban befolyásolja az élelmiszerhez való viszonyát is. A MagosVölgy közösségi mezőgazdasága erre is választ kínál: a fogyasztókat közelebb hozza a termelőhöz, átláthatóvá teszi a folyamatokat, edukál, és visszaépíti a bizalmat. A fogyasztói tudatosság így nemcsak táplálkozási, hanem társadalmi kérdéssé is válik.

Megoldások helyett kérdések: hová tartunk?

A mezőgazdasági üzemek száma Magyarországon 2010 és 2020 között 351 ezerről 234 ezerre csökkent. Az állattartó gazdaságok száma tíz év alatt negyedére esett vissza. Ugyanakkor a kisebb, ökológiai szemléletű gazdaságok növekednek – igaz, ez még nem ellensúlyozza a nagyüzemek térnyerését.

A jövőben fontos lenne, hogy a nagyobb gazdaságok közül is minél több feldolgozza saját terményeit, helyi értékteremtésben gondolkodjon, és ne csupán nyersanyag-előállítóként működjön. Ezzel csökkenthető a piaci kiszolgáltatottság és az ökológiai lábnyom is.

A regeneratív mezőgazdaság – mint a talajmegújítás, biodiverzitás megőrzése, természetközeli gazdálkodás – még mindig nem terjed kellő ütemben. Miközben a városiasodás és az ökológiai válság feszíti a kereteket, új válaszokra van szükség. Ehhez nemcsak szakmai, de társadalmi változásra is szükség van: tiszteletteljes, tudatos, ember- és természetbarát mezőgazdaságot kell építenünk.

Zoltán szerint a jövő az oktatáson és az együttműködésen múlik. Nemcsak termelni kell megtanítani a fiatalokat, hanem abban is támogatni őket, hogy elkötelezetté váljanak egy olyan rendszer iránt, amelyben a mezőgazdaság már nem problémaforrás, hanem a megoldás része lehet.

Forrás: greendex.hu
Indexkép: pixabay.com