A Körös–Maros Nemzeti Park 223 millió forintos támogatást kapott – döntően uniós forrásból – olyan beavatkozásokra, mint a kézi maggyűjtés, palántanevelés, sarjtelepek áthelyezése és kiültetés. A cél, hogy a több tízezer évig fennálló, mára szinte eltűnt növénytársulásokat felélesszék a maradék löszgyepfoltokon keresztül.

A természetes vegetáció szerepe és pusztulása

Egykor az Alföld természetes növénytakarója erdős sztyepp volt, melyet nagytestű növényevők legeltek, fenntartva ezzel az ökoszisztéma egyensúlyát.

A 18. századtól azonban a mezőgazdaság térhódítása gyökeresen átalakította ezt a tájat, különösen a kiváló minőségű csernozjom talajokon. A pannon löszgyepek 99 százaléka eltűnt, csak kisebb foltokban maradtak fenn – utak, vasutak mentén, kunhalmokon és szikesekben.

Bár laikus szemmel ezek a területek nem tűnnek különlegesnek, a tudomány a Pannon Biogeográfiai Régió egyik legfontosabb eredeti élőhelyeként tartja számon őket. A löszgyepek védelme elsősorban Magyarország feladata, hiszen ez az élőhely-típus csak nálunk található meg ilyen formában. A júliusban elnyert támogatás a Kígyósi- és a Csanádi-pusztákon zajló helyreállítási munkálatokat segíti, összesen 480 hektáron, 2029-ig.

Mi történik a gyakorlatban?

Molnár Géza természetmegőrzési osztályvezető, Balogh-Roth Melinda pályázati felügyelő és Balla Tihamér tájegységvezető bemutatta a beavatkozásokat egy szikes löszgyepszigeten. A feladat nem reménytelen, sőt: tapasztalatok szerint a természetes vegetáció sokkal ellenállóbb és jobban támogatja az állatvilágot is.

Ha eltűnne Magyarországról az atracélcincér és a sztyepplepke, a természetvédelem iránt kevésbé fogékony emberek nem vennék észre. Pedig nemcsak arról van szó, hogy hiányozna a kirakós két fontos darabja, ami miatt nem lenne teljes a kép, hanem ez a szegényedés olyan káros folyamat, amelynek a végén a mi túlélésünk is veszélybe kerülhet

– hangzott el.

sztyeplepke

Sztyeplepke (Paracossulus thrips) – Fotó: Hortobágyi Nemzeti Park

Magfogás papírzacskóval

A projektben szereplő 80 növényfaj között vannak olyanok, melyek magjai egyszerű papírzacskóval gyűjthetők, majd a megfelelő élőhelyre kiszórhatók. Más fajokat kaszálással segítenek, hogy a magok kihulljanak a széna alól. A természetes regeneráció lassú és korlátozott, de emberi beavatkozással jelentősen gyorsítható. A pusztai csenkesz és a ligeti zsálya dominanciája mellett több száz további, köztük védett faj is megtalálható ezeken a területeken.

„Egyes fajoknál az vezet célra – folytatja Molnár Géza –, ha magot szedünk róla, palántát nevelünk füvészkerti körülmények között, aztán kiültetjük. És van, amikor ki kell ásni egy tövet, át kell vinni. Ha szárral együtt gyűjtjük, az azzal jár, hogy a hozzá tartozó élősködőt is visszük, a kiásott gyepkockával a gyökérkapcsolt gombát, vagy más, mikroszkopikus élőlényeket, amelyek hatását esetleg nem is ismerjük."

Egy-egy faj szaporítóanyagának gyűjtése sokszor évről évre változik – a nyúlánk sárma például egy évben eltűnt a pockok miatt, máskor bőven lehetett belőle magot szedni. Az aszály hol akadályozza, hol elősegíti a munkát, attól függően, milyen fajról van szó és mennyire csupasz a talajfelszín. A gyűjtési intenzitást is korlátozni kell, hogy a természetes terjedés ne sérüljön.

Lepkék, pockok és egyensúly

A macskahere, a sztyepplepke egyetlen tápnövénye, mesterségesen is áttelepíthető új élőhelyekre. A beavatkozás a lepkének nem okoz problémát – él a lehetőséggel. Hasonló a helyzet az atracélcincérrel és a kék atracéllel is. A cél, hogy a löszgyepek jellemző növényei újra megerősödjenek, és ezzel a teljes ökoszisztéma stabilizálódjon.

A természetes állapot elérésének ideje nem becsülhető előre, hiszen sok tényező – például az időjárás és az állatok viselkedése – befolyásolja a folyamatot. A 223 millió forint nem gyors megtérülésű beruházás, hanem olyan természetvédelmi program, amely nélkül értékes élőhelyek veszhetnek el végleg.

„A löszgyepek élete olyan, mint az erdőké – mutat rá Molnár Géza –, nem néhány év alatt dőlnek el az élőhely szempontjából fontos dolgok."

A szakemberek szerint az „erőfeszítés-alapú projekt" kifejezés jól leírja ezt a tevékenységet: generációkon átívelő munkáról van szó, amely lehetővé teszi, hogy az ember visszaadjon valamit abból, amit elvett a természettől.

Forrás: Magyar Narancs

Indexkép: pexels.com