A Csongrád-Csanád vármegyei Hódmezővásárhely külterületén, Kéktó térségében látványos változásnak lehettek szemtanúi azok, akik nyomon követték a Vizet a tájba program megvalósulását. Kilenc helyi gazdálkodó – felismerve a táj vízhiányos állapotának súlyosságát – összesen 250 hektárnyi területet ajánlott fel arra, hogy ott vízmegtartás valósuljon meg.



A víz két ütemben, augusztusban és szeptemberben érkezett meg a területekre az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) segítségével.

A következmények szinte azonnal láthatóvá váltak: a kiszáradt puszta buja zölddé vált, és a természet gyorsan válaszolt a kedvező körülményekre.

Kéktó: a név újra tartalommal telik meg

Bár Kéktó ma már csak nevében utal vízben gazdag múltjára, a történelmi visszatekintés azt mutatja, hogy a 19. század végéig ez a terület kisebb-nagyobb vízfelületekkel volt tarkított, melyek a Tiszával is kapcsolatban álltak. Kucsora Péter, a Kéktói Ménes egyik tulajdonosa elmondta: gyermekkorában még rendszeresen előfordult, hogy a környék víz alatt állt, mára azonban a csapadékszegény időjárás és a klímaváltozás szinte teljesen eltüntette a vizet.

A 2022-es súlyos aszály, amely gyakorlatilag lenullázta az alföldi kukoricatermést, fordulópontot jelentett. Ekkor született meg az igény egy országos vízmegtartó programra, mely 2025-ben végre elindult – és azóta Kéktó egyike lett a legsikeresebb mintaterületeknek.


Víz – élet – változás: a természet látványos válasza

Az elárasztott területeken szinte napok alatt visszatértek azok a vízinövények és állatfajok, amelyek korábban eltűntek. Több ezer béka kuruttyolt, megjelentek a récék, vadludak, kócsagok, bíbicek, cankók, valamint ragadozómadarak – ölyvek, héják, sőt parlagi sasok is.

A víznek mikroklimatikus hatása is igazolható volt: a vízzel borított területeken a hőmérséklet átlagosan 2 Celsius-fokkal alacsonyabb volt, mint a 300 méterrel arrébb lévő tanyán. Szeptemberben pedig Hódmezővásárhely városi hőmérséklete átlagosan 4-5 fokkal volt magasabb, mint Kéktóé.

A tejködtől az esőfelhőkig – a víz nem csak hűt, csapadékot is hozhat

A víz jelenléte már nemcsak növény- és állatfajok visszatérését eredményezte, de a levegő páratartalmának emelkedése is észlelhető. Kucsora Péter beszámolója szerint a vízzel borított terület körül hajnali tejköd jelent meg, és már 2-3 kilométerrel távolabb is tapasztalható volt a pára jelenléte. Ennek hatására akár új esőfelhők, záporok is kialakulhatnak a jövőben.

A hosszú távú cél a talajvíz szintjének megemelése és a víz környezethűtő hatásának kiterjesztése. Ha sikerül a jelenlegi mintaterületet a derekegyházi erdő vízvisszatartó területével összekötni, akkor akár 800-900 hektáros komplex vízmegtartó zóna is kialakulhat – ezzel új szintre emelve a tájrehabilitációt.


Egy példaértékű összefogás üzenete

A kéktói példa nemcsak a természet tiszteletéről szól, hanem arról az összefogásról is, amely lehetővé tette a megvalósítást. Kilenc gazda, vízügyi szakemberek, az aszályvédelmi törzs és a mezőgazdasági kormányzat közös munkája nyomán egy új jövőkép rajzolódik ki az Alföld vízgazdálkodásában.

A Vizet a tájba program nemcsak egy kampány, hanem egy valódi válasz a klímaváltozás okozta kihívásokra. A kéktói példa pedig arra tanít, hogy az együttműködés, az elhivatottság és a természeti erőforrások helyes kezelése képes életet lehelni a kiszáradt tájba.

Forrás: delmagyar.hu

Indexkép: képernyőfotó